Van egy ember, aki fáradhatatlanul szereti az MSZP-t és Viktorral álmodik. Ezt az embert úgy hívják, hogy Böjte József. Méltánytalanul keveset tudunk róla, pedig ő volt 1990-ben az MSZP budapesti kampányfőnöke. Blogjában azt meséli, hogy újév első napján álmodott Viktorról (a babona szerint, amit január 1-én csinálsz, azt teszed egész évben). Akkor most én is megosztanám mindenkivel, amit ő megosztott mindenkivel, hiszen keveseknek vannak ilyen szép, színes viziói, a mai szürke világunkban:
Év végi álom
Az ünnepek kicsit megviselnek, mert nagyon jókat főzök és nagyon jókat eszem. Mióta kicsit öregszem kezdek mértéktartóbb lenni, de a töltött káposztám az, az ellenállhatatlan…
Fáklyás felvonulás volt, és sok lelkes fiatal haladt valahova előre, alig követhető tempóban. Egy nagy térre rohantak be ahol hatalmas máglya égett, KÖNYVEKBŐL. Szónokolt valaki, de hangját elnyomta a tűz észtvesztő ropogása és lassan el is tűnt a gomolygó fekete, és nagyon büdös füstben. Egy furcsán mosolygó, vagy inkább bazsalygó, vagy nem is, inkább hamis farkas vicsorral somolygó arc, közeliben beszélni kezdett, és egyre közelebb jött, mintha varió húzná rám. És biztatott, hogy jó lesz, higgyem el és közben már szinte az egyre növekvő szájába volt a fejem. Rémülten húzódtam hátra, de valami fal megakadályozott. Felüvöltöttem.
Hirtelen világosság lett és a Duna partján álltam ünneplő tömegben. Azt láttam, hogy egyenes, feszes sorokban álltunk, mint a katonák. Egy hajót ünnepeltünk, amin egy ember ült egy nagy emelvényen, egyedül. Szinte félelmetes volt a toronyszerű, imbolygó állványzat, s tetején az ember. Ugyanaz volt, aki el akart nyelni, csak most megnyugtató távolságban trónolt. A népség hangos kiáltásokkal köszöntötte. Nem akartam hinni a fülemnek, azt üvöltötték, hogy vik, vik, vik. Mintha madarak visítottak volna, úgy hangzott a Parlamentről visszhangzó üvöltés. El akartam menni. A tömeg háta mögött álló katonák szigorúan néztek rám. Megértettem, hogy nem mehetek. Elfordultam és néztem a hajót, amely közben az Erzsébet hídhoz ért. A híd, középen kettényílt és felemelkedett, hogy a magas emelvény elférjen. Na nem, mondtam magamban ez hülyeség, ilyen nincs még álmomban sem. És izzadtan, de felébredtem. Szerintetek a töltött káposzta az oka az ilyen lidérces álomnak?