A legutóbbi választásokon is érezni lehetett már az ajánlószelvényekért (aka kopogtatócédulákért) folytatott küzdelem fokozódását, az idei szezon azonban egészen durván kezdődött: előbb Józsefvárosból, majd Erzsébetvárosból érkeztek hírek zsinórban feltört postaládákról. Mivel a Posta a napokban kézbesíti a szelvényeket, így jó eséllyel ezekre utazhattak a ládák fosztogatói. Az ajánlások összegyűjtése akár még a parlamentbe jutásra is esélyesnek tartott politikai erők számára is komoly gondot okozhat itt-ott, ami azt jelenti, jó árfolyama lesz a céduláknak a piacon.

  Az ajánlási rendszer egyik szép biztonsági rése, hogy a postaládába bedobált borítékokban együtt találhatók meg a szűz ajánlószelvények és a kitöltésükhöz szükséges adatok, a névtől a személyi számig. Épp csak a választópolgár aláírása hiányzik, ami persze jelent valamekkora lebukási kockázatot a machinátoroknak, de nem nagyobbat, mint az egyéb trükközések. 

  750 ajánlószelvényt összeszedni nem egyszerű dolog, különösen nem 176 egyéni körzetben, s minden egyes választókerület, ahol nem sikerül, jelöltet állítani, érzékeny veszteség.

  A jelöltek közül a legkevésbé a Fidesz színeiben indulóknak kell aggódnia a hétszázötvenes limit miatt. A jelenlegi népszerűségi mutatók mellett az előírt mennyiség többszörösét is gond nélkül összegyűjthetik az aspiránsok, igaz, ezt a pártvezetés el is várja tőlük. Az országosan megcélzott kétmilliós szám brutálisan sok, választókerületenként átlagosan tizenegyezernél is több ajánlást kell megszerezni. 

  A következő ligát az MSZP és a Jobbik alkotják. Nekik elvileg nem jelenthetne gondot az körzetenkénti 750 ajánlás, viszont így annál kínosabb, ha valahol mégsem sikerül jelöltet állítani. A szocialisták a régi, jól bejáratott csatornáikban (nyugdíjasklubok és kiérdemesült házmesterek) bízhatnak, míg a jobbikosok a nagy számú, nem egy esetben a Fidesznek hátat fordító aktivistájuknak.

  A parlamentbe jutásért reális eséllyel bíró, kisebb pártok közül az LMP és az MDF (feat. SZDSZ) számára lesz igazán élet-halál kérdés az ajánlószelvények összegyűjtése. Valószínűleg mindkét politikai erőnél maradnak fehér foltok az országban, ahol nem sikerül egyéni jelöltet állítani, sok múlik azonban azon, hogy ezekből pár lesz csak, vagy sok-sok. Az igazán érzékeny veszteséget az jelentené, ha egyes megyékben területi listát sem sikerülne állítaniuk, ami különösen az MDF esetében látszik reális veszélynek. Sőt, hallani olyan véleményeket is, hogy ha Dávid Ibolya erőteljes mozdulatokkal újrafazonírozott pártjának helyi szervezettsége teljesen összeomlik, akkor extrém esetben akár el sem tudnak indulni a választásokon.

  A korábbi választásokon nem voltak ritkák a pártok közötti biankó kopogtató-tranzakciók sem: a nagy riválisok kis riválisainak segítése a mindennapos gyakorlat részét képezte. A Fidesz vélelmezhetően a Munkáspárt és a nagysikerű Új Baloldal, az MSZP a Centrum, az MDF, az SZDSZ vagy éppen a MIÉP(-Jobbik) jelöltjének indulását bátoríthatta. A mostani helyzetben azonban messze nem egyértelmű, ki milyen üzlettel járhat jól, ami csökkentheti a biznisz intenzitását. Egyáltalán nem biztos, hogy a Jobbik-jelölt a fideszestől viszi el a szavazatot, az MDF-esek inkább a baloldali blokk voksaira számíthatnak és könnyen lehet, hogy az MSZP sem fog dúskálni az ajánlásokban.