Kissé megkavarodott az erdélyi magyar belpolitika az államfőválasztás második fordulója előtt.
Tény, hogy egyik jelöltnek sincs az égadta világon semmilyen ajánlata a magyar közösség felé, ez a buli most nem rólunk szól. Ráadásul mindkét delikvens homlokán ott a vörös csillag, ántivilágot kér a nép, hát azt kap – ha Băsescu nyer, akkor a Nép Hős Vezére veri szét a parlamentet, ha a szocit nyomják át, akkor Iliescu & Co. kapja vissza a hatalmat.
Mit tehet itt egy ló? – kérdezhetnénk a Sárkány és papucs c. örökzöld mesefilm pacijával szomorúan, hát, jelen pillanatban minimum négyfélét.
Időben legelébb Szász Jenő jelentkezett be, már az első forduló előtt befeküdt Băsescunak, aszonta, „Băsescu és az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PD-L) a romániai magyarság »egyetlen reménysége«”. Kérdés, hogy mit szól ehhez a Magyar Polgári Párt (MPP) szavazótábora.
A vasárnapi voksszámlálók még ki sem aludták magukat, amikor a liberálisok – gyakorlatilag Băsescu ellenében – odaálltak a kommenisták mellé, az RMDSZ is tüsténkedett, szépen odatartotta a seggét, felsorakoztak a Geoanăt támogató liberálisok mögé (!, értitek: mi nem a vörösöket, hanem a liberálisokat követjük), merthogy, így az érvelés, „a liberális párt ismét Klaus Johannist javasolta miniszterelnöknek, ugyanakkor a Szociáldemokrata Párt is kitartott korábbi, e kérdésben kialakított álláspontja mellett, és hasonlóképpen Nagyszeben jelenlegi polgármesterét bízná meg kormányalakítással”; és ebben a kormányban, naná, ők is szerepet kérnének. (Hogy adnak-e nekik, még kérdés, a „közvetett” támogatottjuk jelen pillanatban semmit sem ígér.)
Meg is kapták a magukét ezért Tőkés Lászlótól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökétől, szerinte megint csak a pártlogika, a pártszempontok győzedelmeskedtek, oda az összefogás, „úgy tűnik ugyanis, hogy eddig tartott az a konjunkturális szövetség, amelyet az RMDSZ a túlélés kedvéért a maga érdekében tartott fontosnak megkötni” – mondta a püspök, továbbá „számunkra elfogadhatatlan, hogy Mircea Geoană melletti kiállásával az RMDSZ szembemegy a magyar választók többségével és európai néppárti irányultságával, semmi sem fontos számára, és csak azt tartja fontosnak, hogy újból kormányra kerüljön”, és Aczél Endre elégedetten bólint, lám, ő a Népszabóban megmondta. Tőkés egyébként még mindig egyezetésre szólítja fel a magyar szervezeteket, de hadd előlegezzem meg a végeredményt: nem lesz ebből közös sörözés.
Eddig a szokásos szereposztás, csakhogy tegnap a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nyári kezdeményezését fejlesztette tovább néhány jobb nevű civil: Ferenczes István költő Csíkszeredából, Csinta Samu újságíró, és Kovács Szilamér geológus Sepsiszentgyörgyről, Egyed Ákos történész, akadémikus Kolozsvárról, Bakk Miklós politológus Kolozsvárról, Gazda József író, tanár Kovásznáról, valamint az eredti ötletgazda, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Idézzünk bővebben a felhívásukból:
...élni kívánunk állampolgári jogainkkal, a demokrácia nyújtotta választási lehetőséggel, de nem fogadjuk el, hogy a jelöltek közötti választás – most, a rendszerváltás huszadik évfordulóján, az államszerkezet reformjának hangzatos meghirdetésekor – ismét nem nyújt alkalmat Székelyföld státusának nyílt megvitatására.
Ezért felkérünk minden székelyföldi szavazót, december 6-án éljen alkotmányos szavazati jogával, de a szavazócédulán ne a két elnökjelölt valamelyikére üsse pecsétjét, hanem jelölje meg harmadik alternatívaként a mi választásunkat, az AUTONÓMIÁT !
Írjuk jelöltünkként az AUTONÓMIÁ-t is a szavazócédulára, és erre tegyük a szavazatunkat jelentő pecsétet !
Le is rajzolják, hogy a vizuális típusúak is értsék:
Honlapot is készítettek a „véleménynyilvánítás ezen szabad módjának” reklámozására, fel lehet iratkozni támogatónak (a poszt írásakor 26-an bátorkodtak támogatni).
A nejem pedig nem megy el szavazni.
