„Temető a Tisza, mikor kivirágzik,
Millió kis lepke habja között játszik.
Egy sem él sokáig, míg számolok százig,
Temető a Tisza, mikor kivirágzik.”
Tegnap délelőtt izgatottan hívott fel az egyik barátom, és újságolta, hogy hétvégén megjött a levél a Tiszakürti Arborétumtól arról, hogy megkezdődött a tiszavirágzás. Én hip-hop hazaindultam a könyvtárból, és az államvizsgatételek megtanulását későbbre halasztottam, barátom pedig elkezdte intézni a szabit délutánra. Három körül már Kecskemét felé tartottunk az autópályán. Az arborétum meghirdetett programjának a kezdetét lekéstük, így érkezés után terepfutás következett a gáton a csoport után. Kiderült, hogy fölösleges volt a nagy sietség, beértük őket és nem maradtunk le semmiről. Hat előtt pár perccel már a Tisza partján ültünk és lestük a vizet. Ekkor még semmi jele nem volt annak, hogy valami olyasmit fogunk látni, amit szinte egész Európában csak nálunk lehet. A nagyszámú unatkozó turista által teremtett piaci rést egy furgon hátuljából fagyit áruló néni próbálta lefedni; mire mi sorra kerültünk, üdítő már nem volt, így maradt a sör.
Közben a parton egyre nagyobb mozgolódás lett. Második körben felfértünk a kompra, ami ideiglenes jelleggel a turisták hajókáztatására csoportosította át a kapacitásait. Mire beértünk a folyóközepére, már szép számmal járták a kérészek a násztáncukat.
A tiszavirág apró (kb. 10 cm-es) rovar, az egyik legszebb kérészfaj. Mára csak hazánkban, a Tiszán és mellékfolyóin figyelhető meg tömegesen. Június elején rajzanak, ezt hívjuk „tiszavirágzás”-nak. Ilyenkor a naplemente előtti órákban az agyagos mederből felemelkednek a lárvák a felszínre, és itt előbújik a kifejlett rovar. A hímek vedlés után lesznek párzóképesek. Ezek után közvetlenül a vízfelszínen repülve keresik a nőstényeket. Párzás után a hímek a vízfelszínen elúsznak, a nőstények pedig pár méteres magasságban repülve keresik a helyet a petéik lerakására, melyek a fenékre süllyedve befúrják magukat az agyagos mederbe a következő három évre. A szülők élete ezzel véget is ér.
Szóval nagyon tuti kis nyáresti program volt, legközelebb menjetek ti is! Aki jövőre nem szeretné lekésni a páratlan természeti jelenséget, az iratkozzon fel a Tiszakürti Arborétum hírlevelére. A sima gyalogkakukk turistáknak ajánlom a vezetett sétájukat, melyben 1000 forintért benne van egy hajókázás a komppal és kis ismeretterjesztés is (valamint szalonnasütés este az arborétumban, de azt mi már nem tudtuk megvárni). A profi fotókommandósok csak menjenek el ide és béreljék fel valamelyik helyi srácot, hogy a csónakjukkal vigye ki őket egy-két órára...
u.i.: A barátom a lelkemre kötötte, hogy írjam meg, hogy nagyon állat megpróbálni szemmel követni az egymással szembe repülő tiszavirágfolyamokat, és így optikailag váltogatni a felhő irányát. Ő ezzel foglalkozott, amíg én fotóztam, de ez szerintem csak a csajokat tudja huzamosabban lekötni...