John Le Carré (flickr)

  A 2008-as év utolsó napjaiban a Reakció összegyűjtötte, mely könyveket habzsolták a legnagyobb élvezettel a szerkesztőség tagjai. A reakciósok első nemzedéke - gyarapodó számú gyermekeik okán - persze leginkább gyerekkönyveket olvasott reggel, éjjel meg este. Ezeket nem számítva a következő könyvek űzték el az amúgy ritkán jelentkező unalmas perceket. Egyébként - egészen perverz módon - legtöbbünk szabadidőben is politikával meg világméretű problémákkal foglalkozó könyveket olvas. Íme, a mi kedvenceink - de aztán Ti jöttök!

John le Carré: A zebra dala (Oli bácsi és Robin Masters kedvence)

„Az afrikai születésű 29 éves szinkrontolmács, Bruno Salvador, akit mindenki csak Salvónak hív, remekül él Londonban. Csinos és befolyásos felesége újságíró, munkáját nemcsak jól megfizetik, hanem még az angol titkosszolgálat is igényt tart rá – persze a legnagyobb titokban. Így kerül hirtelen Salvo egy kis szigetre valahol az Északi-tengeren, ahol kongói hadurak és nyugati befektetők tárgyalásain kell tolmácsolnia. Salvo itt olyasmit hall, amit nem kellett volna, és úgy érzi, szülőföldje, Kongó érdekében cselekednie kell, ám ebben legfőképpen megbízói akarják megakadályozni. Salvo nem tehet mást, hallgat lelkiismerete szavára, amelyről kiderül: sokkal inkább Afrikában gyökerezik, mint a képmutató nyugati világban.”

Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége (ergé idei depresszánsa)

„A mű apokaliptikus képpel indul: 4000 körül járunk, a világ elpusztult, az emberek elvadult, állati hordákban élnek, míg a klónozással létrehozott kiválasztottak elektromos védőkerítéssel őrzött telepen laknak magányosan és szenvedélytelenül. A regény egyik hőse Daniel, a jó nevű humorista, színpadi komikus, a másik pedig az ő kétezer évvel később élő, klónozással létrehozott utódja.”

Rózsás János: Keserű ifjúság (Lelky Lola első számú kiemeltje)

„Rózsás János a történelem áldozatainak egyike. A második világháború végén mint leventéből lett katona tizennyolc éves korában került szovjet fogságba és töltött el mint politikai fogoly kilenc esztendőt különböző börtönökben és kényszermunkatáborokban. Üldözött volt az üldözöttek, kisemmizett a kisemmizettek, megalázott a megalázottak között. Kálváriája kelet-közép-európai végzet. Rabságának éveiről végtelen szelídséggel és gyengédséggel számol be.”

Esterházy Péter: Csak semmi művészet (Nénike élménye)

„A Semmi művészet a föltámasztott anya könyve, az anyáé, aki ismeri a lesszabályt, és akinek nyelve, mely által a világhoz való viszonya meghatározódik, a futball nyelve. A fiú csak ehhez képest van, és minden és mindenki más is csak ehhez az anyafutballnyelvhez képest létezik. A futball, mely a szerző előző könyvében inkább a magántörténelem-írás eszköze és terepe volt, mostanra mint világszemléletet van jelen, melynek eredője az anyához és az anyanyelvhez való viszonyban gyökerezik: anyanyelv-komplexus.”

Zbigniew Brzezinski: A nagy sakktábla (Szmöre favoritja)

„Brzezinski könyve geopolitikai látlelet világunk ama állapotáról, amelybe 1989 után került. Fogalmazhatunk úgy is: Amerika magányosságáról szól, azt kővetően, hogy a nagy nyugati óriás - vetélytársak nélkül - hirtelen a világ és az események középpontjába került.”

Mészöly Ágnes: Heaven Consulting (Szamárfül egyik legfrissebb, idei élménye)

„Egy cég, ami teljes pénzügyi biztonságot garantál az ügyfeleknek az idők végezetéig és azon túl, mindörökkön örökké, ámen. A harmadik évezred vállalkozása, ami a feje tetejére állítja a világot. És a túlvilágot is. Egy regény konformizmusról és lázadásról, hitről és téveszmékről, és persze nőről és férfiakról, mert az érzelmi válság sem hiányozhat a sztoriból. Egy történet arról, hogy van-e a koporsón zseb, és ha igen, érdemes-e bármit
beletenni.”

Szerb Antal: Magyar irodalom történet (Turul kedvence)

„Ennek a könyvnek a családi könyvespolcokon, megbújó, sárguló példányaihoz folyamodtak segítségért a diákok abban az időben is, amikor tilalmasnak számított felvilágosultan polgári szemlélete és szellemtörténeti módszere miatt. Később, amikor már megjelenhetett ugyan, de a marxista irodalomtudomány gondosan hozzáadagolta az „ellenmérget": a szigorú elvi kritikát, a kiadó pedig kigyomlálta a legveszedelmesebbnek ítélt részeket, ezt lapozták fel a diákok és az irodalomkedvelők, ha az irodalom irodalmi megragadására szomjaztak meg a túlegyszerűsítő vagy éppenséggel túlbonyolító tankönyvi dogmák után. Most, amikor kultúránk értékeinek újfajta, felszabadult számbavétele áll előttünk feladatként, és ehhez oly ingatag támaszt ad az elmúlt korszak irodalomtörténet-írása, különösen időszerűvé vált Szerb Antal műve, amelynek számos tézise megdöbbentően friss maradt ennyi év elteltével is, de a vitára ingerlő gondolatait is beragyogja a tiszta fényű, nemes okosság, arra késztetve az olvasót, hogy maga is őszintén, kritikusan és személyes érdekeltséggel figyelje az írott szót, ahogy Szerb Antal írt és olvasott.”

 További kedvenceink:

Szálinger Balázs: A százegyedik év

Jonathan Littell: Les Bienveillantes

Bárdi-Fedinec-Szarka: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században

Stefano Bottoni: Sztálin a székelyeknél

Günter Grass: Hagymahántás közben

Oplatka András: Egy döntés története

Bill Bryson: A Walk in the Woods (Rediscovering America on the
Appalachian Trail)

Cs. Szabó László: Őrzők (esszék)

Robert Merle: Malevil

William Butler Yeats: Poems

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Dan Lungu: Egy komcsi nyanya vagyok!

Jiri Hajicek: Parasztbarokk

Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek

Závada Pál: Kulákprés

Fiala János: Péklapát

Tabajdi Gábor, Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt

Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet

Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált

Nick Hornby: Betoncsók (Slam)

Ian Ogilvy: Measle és a Mordmágus

Willem Elsschot: Sajt

Háy János: A gyerek

Mark Crick: Kafka levese

Ian McEwan: Vágy és vezeklés

Domonyi Rita: Süteménység - a sütemények édes élete

Mikszáth Kálmán: A körtvélyesi csíny

Krúdy Gyula: A kápolnai földosztás

 És nektek, kedves Olvasók, mi volt idei kedvenc olvasmányotok?