Gyurcsány Ferenc és Robert Fico a két Komáromban találkozik, s a város egyik részéből együtt sétálnak át a másikba, szóltak a tegnapi hírek. Nem telt el 24 óra, s a kormányszóvivő kénytelen volt korrigálni: mégsem sétál át a két kormányfő a határon, a találkozót Komárom északi felén rendezik, Daróczi Dávid szerint technikai okokból.

 Ez az apró, de megalázó gesztus előrevetíti, mire számíthatunk a politikai szemfényvesztés két regionális nagyágyújának hétvégi találkozóján. Ha megérzéseim nem csalnak, a dunaszerdahelyi, hatósági magyarverés, illetve a magyar kisebbséget hátrányosan megkülönböztető szlovák kormányzati politika vádjával szemben Fico a Magyar Gárdát, a pilisszentkereszti szlovák iroda kálváriáját, a zászlóégetést és a szlovák nyelvű helységnév-táblák lefestését fogja felhozni bizonyítékként arra, hogy Magyarország az igazi hibás. Attól tartok, Fico simán egy szintre hozza majd Ján Slota és az SNS kormányzati szerepvállalását az 1-2%-os népszerűségű, Jobbik Magyar Gárdájával. Nem lesz nehéz dolga, hiszen a Magyar Gárdát Gyurcsány Ferenc és más kormánypárti politikusok is kellően dramatizálták korábban. A táblaátfestők, a zászlóégetők, az egyenruhában koszorúzó Nemzeti Őrsereg tagjai sem a magyar tárgyalási pozíciót erősítették, de az igazi gond nem ez, hanem a két ország teljesítményében, külföldi megítélésében a közelmúltban bekövetkezett drámai változás. Míg a szintén magyarfaló Mečiarral szemben egy régiós éllovas ország vezetőjeként léphetett fel Antall, Horn vagy Orbán, addig most Szlovákia a bezzegország, s mi vagyunk az EU problémás tagjai. Északi szomszédunk január elsejétől bevezeti az eurót, s a 2009-re várt, 4,9%-os gazdasági növekedése a válság ellenére is nagyobb, mint amit mi az elmúlt években bármikor fel tudtunk mutatni (konjunktúra ide vagy oda), s össze sem lehet hasonlítani a hazai recessziós félelmekkel.