Kedves Viki!
Most végre tudok írni. Bár ez is hülyeség. Bármikor tudnék írni. Csak ülök itt és bámészkodom. Reggel felkelek és nézek. Aztán nézek és nézek, ha szerencsém van, elmegyek dolgozni, de ott is csak nézek. Közben kajálok valami moslékot. Aztán megint nézek. Aztán megint eszem. Aztán járkálok, és közben nézek. Aztán este lefekszünk, és én közben nézek. Várom, hogy teljen az idő. Várom, hogy legyen végre valami másodfokon. Valami biztos dolog. Közben pedig nézek.
Nem felejtettem el a sok nézés közben, hogy kérted, hogy rajzoljam le a cellát. Rajzból sosem voltam jó. 6x3,5 m-es a cella, most lakunk benne 6-an. 5 ágy van körben, abból 2 emeletes. Mindenkinek van 2 vasszekrénye, az van a szoba egyik oldalán, mellette az ajtó, a sarokban a wc, egy függönnyel elválasztva. Mellette van 3 mosdó, a padlózat pedig aszfalt!!!!! Ja, aszfalt. Igazi, jó magyar aszfalt. Középen egy 2 m-es faasztal, 2 paddal. Röviden ennyi. Délután 5-től reggel 6-ig be vagyunk ide zárva. Reggeltől nyita van, át lehet menni másik zárkákba, vagy ugye dolgozni. Emlékszem a Chopperre, hát azt azért nem közelíti meg ez a börtön. Ez olyan, mint egy óvoda. Mint a hülyegyerekekkel, úgy bánnak velünk. Minden nap borotválkozás, kabát, sapka, stb…
Most az ünnepekkor szabad voltam a melóban, pedig jobb lett volna dolgozni.
Akkor nem gondolkodnék annyit. Edzek, olvasok, néha gameboyozom és dolgozom. Meg nézek. Ez van, itt nem lehet sok mindent csinálni. Nemsokára lesznek versenyek (ping-pong, darts, kártya, valami társasjáték), ezekre jelentkeztem, legalább megy az idő, meg az első 3 dícséretet kap, ami beleszámít a kedvezménybe. Meg lehet érte kapni beszélőhosszabbítást. Aztán ennyi, itt minden nap egyforma.
Hallom, kint megint megy a balhé a kormánnyal meg minden. Az SZDSZ kiszállt, akkor most mi lesz? Bár igazából leszarom, mire kijövök, mind nyugdíjba mennek. Küldjetek újságokat, lehetőleg valami csajosat, a politika már nem érdekel.
