Bentlakásos szocializmus
2008. április 18. írta: robin masters

Bentlakásos szocializmus


 Lakások/lakosok címmel nyílt szociofotó-kiállítás a Hajós utca N&N Galériában. A tárlat a létező szocializmus két mintaprojektjének történetét kíséri végig: a pécsi Uránváros és a berlini Stalinallee sugárút felépítését, az első lakók beköltözését, akkori benyomásaikat és máig élő emlékeiket. A fotókon egy-egy őslakos (többnyire már a '60-as évektől itt élő, mostanra magányos hölgyek és urak), mellette kisebb képeken lakásuk tárgyai, a homlokzat részletei. Ennél a poszt sem lesz izgalmasabb: a szociofotó inkább csendes-romantikus, mintsem hangos-sikamlós műfaj.

*

 Megjegyzés: kedvelem a belpesti lakásgalériákat. Egy apró emeleti, vagy éppen (mint az N&N esetében is) alagsori kiállítótér - más látogatók híján, és mert a tulaj rendszerint meglepve nyit ajtót a váratlan jövevénynek - az emberben azt a benyomást kelti, hogy a kultúrafogyasztók legfinomabb 1 százalékához tartozik. Cirógató érzés.

 Szóval a lakások/lakosok kiállításanyaga a berlini b-wohner csoport és a pécsi egyetem közös projektjeként állt össze, a fotókat hozzá Lidia Tirri készítette. A kapocs: az 1950-es évek elején Berlin és Pécs egyszerre döntött úgy, hogy presztízsberuházásokba kezd a munkásosztály látványos megjutalmazása céljából. A korabeli sztenderdekhez képest összkomfortos, a mai lakóparkok ingatlanstátuszának megfelelő telepek nőttek ki a földből, ahol a bányászok megkülönböztetett elbánás mellett, alig másfél év alatt juthattak új lakásukhoz. A bánya, az egyes blokk közel volt; a gyereknek hatalmas játszóterek nyíltak. Berlinben maguk a későbbi lakók dolgoztak az építkezéseken. A toronyházak közt mindkét városban kávézókat szórtak el: a Stalinallee kedvenc teraszát Budapestnek, Uránvárosét Olimpiának nevezték. Csokoládé, fagylalt, ostpresszó blues.

 A Stalinallee (későbbi Karl Marx Allee) és Uránváros közti hasonlóságoknál szinte csak a különbségek érdekesebbek. Az egyik oldalon (nálunk) jellegtelen, érdektelen építészeti struktúrák, a szocreálhoz kapcsolódó legismertebb sztereotípiákat igazoló házak (és belül is, a lakásokban: terítő a tévén, piros műanyagfüggöny a zuhanynál, emlékplakett, szárított nád a falon). Ugyanaz, ugyanakkor, ugyanazoknak Berlinben: patinás, a modernizmus és a klasszicizmus legjobbjait másoló épületóriások, nagy belmagasságú lakásokkal, központi szemétledobóval, tágas utakkal és zölddel; egy sztálinista Andrássy út. A szakadék két barakk között. Egy berlini tablón nyugdíjas bányamérnöknő meséli, hogy vitték a munkásfiatalokat tömegével egyetemre a szocializmusban, s hogy mellé már huszonévesen lakást kaptak, ha kérték, barátnők akár együtt is, bár utóbbi azért gyanúsnak számított. Frau Hintze ma sem költözne innét.

*

 Megtekinthető április 21-ig.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr87431212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TuRuL_2k2 · http://maglyatuz.hu 2008.04.18. 13:52:34

Érdekes dolog a lakótelepek világa... A ma már egyáltalán nem trendi lakások építésükkor igazi földi paradicsomok lehettek a komfort nélküli cselédsorról érkezőknek. Így érthető a rég (akár nemzedékek óta) ott élők politikai szocializációja is.

smalladam 2008.04.18. 13:53:01

Ajánlott irodalom: Germuska Pál: Indusztria bűvöletében. Fejlesztéspolitika és a szocialista városok. Budapest, 2004, 1956-os Intézet. 240 p.

Szemerey Samu · http://www.smrsm.hu 2008.04.18. 13:56:04

Szerintem az utolsó bekezdésben említett összehasonlítás és a következtetés nem jogos - az egyik projekt egy főváros a korszakban épített legreprezentatívabb presztízsberuházása volt, a másik pedig - ugyan szintén kiemelt státuszban - egy vidéki város lakótelepe. Ilyen értelemben teljesen más a két kontextus, és az ezekben születő építészeti válaszok.

A Stalinalléval egy fokkal jobban összemérhető lenne pl. Dunaújváros főutcája, bár - ahogy helyesen írod - az Andrássy léptékét az sem éri el. Egyébként, ha elolvasod a kiállításhoz kapcsolódó könyvecskét, kiderül, Uránvárost sem szeretik kevésbé az ott lakók (ahogy a dunaújvárosi első, szocreál ütem lakói is kötődnek az általuk épített vagy épülni látott városrészekhez).

CrL 2008.04.18. 13:58:56

Pécsett a szellemház az igazi szimbóluma a volt rezsimnek.

Turul, utolsó mondatodban finoman kódolt panelprolizást érzek, bocs ha nem ;]

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.04.18. 14:06:58

Pécsen szép ellentétben áll a CrL által emlegetett szellemház, valamint a város másik végén mai napig gyönyörű gyárvárosi iskola és templom. Utóbbit a gonosz Horthy alatt építették a szegény, kizsákmányolt, elnyomorított proligyerekeknek.

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.04.18. 14:12:16

Kiskoromban panelbe vágytam -, játszótérrel, sok gyerekkel, betonnal, de a szüleim nem alkalmazkodtak hozzám, hanem a magányos Szabadság-hegyen kellett bicikliznem és a két darab, újgazdag szomszédgyerek maradt csak játszópajtinak :(

TuRuL_2k2 · http://maglyatuz.hu 2008.04.18. 14:12:57

CrL:
Szo nincs panelprolizásról, szerintem. Választásföldrajzi és -szociológiai tény.

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2008.04.18. 14:15:50

" Tipikus mai munkaerő vagyok
a békásmegyeri rabszolgatelepen lakom..."

retro:
www.youtube.com/watch?v=10oeW929KU0

CrL 2008.04.18. 14:36:05

Turul, tudomtudom. amúgy nem véletlen, hogy a híres korszakmeghatározó Szomszédok sorozat is ltp-s világban zajlott.

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.04.18. 14:36:51

Lola,
a kislányok közösségi élmény iránti vágya mint építészetszociológiai tényező?

Na én is éltem mindenféle házakban, de nekem a legjobb a nagy családi házunk volt a város és a vidék határán, ahol voltak barátaim is (hogy újgazdagok-e, nem tudom, nem törődtem vele), meg volt erdő, hegyek, víz, levegő, fény. Nekem az volt a szabadság.

Valljuk be, még kisebb gyerekként (6-10) nekem is tetszett a panelház (is), de ma már nem szeretnék (nem szeretek) benne lakni. Nem az életkorommal, meg a társaságigényem hiányával van a baj, mert laktam 20-as években épült belvárosi társasházban is, és ott jó volt.

tewton 2008.04.18. 14:41:12

Loxon,
"mai napig gyönyörű gyárvárosi iskola és templom"

gyönyörűnek azért azt a templomot nem mondanám. Inkább csak gyenge átlagos. Persze így is jobb, mint a BTK temploma.

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.04.18. 14:51:16

Tewton,
nekem tetszik. A Pius templommal meg mi baja? Mindenesetre szebb, mint a Mecsek áruház, nemdebár?

CrL 2008.04.18. 14:56:33

A Pius templom sztem is korrekt. Ott a zsinagóga az egyik legszebb sztem.

tewton 2008.04.18. 15:06:42

Loxon,
a Pius egy meglehetősen középszerű épület, ezt az építészek is mondják. Tökéletesen fantáziátlan, bátortalan neo-neoromán gagyi. A pálosoké kb. mutatja, hogy abban a korban mit lehetett volna kihozni a témából.

A Mecsek áruház áruház, más kategória. Szerintem Pécsett a legérdekesebb a Dzsámi, meg az Irgalmasok.

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.04.18. 15:31:37

Tewton,
nem arról volt most szó, hogy mik a legcsodálatosabbak (az Irgalmasokkal én is egyetértek, a Dzsámival szintén), hanem hogy mit építettek anno a munkásoknak, meg a munkásgyerekeknek, és mit a háború után.

A gyárvárosi templomról:

www.stifolder.hu/wp-content/08marc/gyarvarosi_templom.jpg

www.szoborlap.hu/1019_gyarvarosi_templom_cimerek_pecs_k_nagy_mihaly_1929.html

picasaweb.google.com/hock.zsofia/TemplomiEskVNk/photo#5124430891208245506
picasaweb.google.com/hock.zsofia/TemplomiEskVNk/photo#5124430843963605234

Itt néha az iskola is látszik:

picasaweb.google.com/hock.zsofia/TemplomiEskVNk

*

Győrnek is van gyárvárosa:
www.gyarvaros.hu/index.php?mn=hu,fotokgyarvarosrol

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2008.04.18. 15:41:26

Germuska Pál könyvét én is ajánlom, kiváló munka, továbbá képanyaga, külleme is példaértékű. Jól feltárja az irracionalitás mögött húzódó racionalitást, de a racionalitás mögött húzódó irracionalitást is.

tewton 2008.04.18. 15:45:58

Loxon,
köszönöm a fotókat. Tömegében jó, de ez a kicsit velencés harangtorony nem annyira jó ide, tájidegen.

de térjünk vissza a témához: Uránváros mégis élhető hely, bár nagy átfogó koncepció nem látszik benne. A Mecsek áruház környéki részből sokat ki lehetne hozni (bár nem mostanában jártam arra).

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2008.04.18. 15:47:54

Egyébként szentségtörő leszek, szerintem a szocreál (tehát a hagyományos sztálinbarokk) építészet nem is olyan rossz, mint mondják. Csúf ideológiák szülték, de az épületek a kor mércéjével mérve modernek, és még ma is jól lakhatók, ahol nem gettósodtak el (mint sajnos az amúgy pofás pécsi Meszes). A kialakított lakókörnyezet sem kellemetlen: fák, belső udvarok, terek, gyerekbarát városépítés... Talán az a nagy hiányosságuk, hogy átalakítás nélkül nem olyan alkalmasak kis üzletek befogadására mint a régi polgárházak, de a legtöbb esetben ezt is megoldották.

tewton 2008.04.18. 15:54:46

elGabor,
egyetértek. A sztálin-barokkban az a jó, hogy emberi arányokra építették, hagyományos, masszív alapanyagokból. A Meszesért nagyon kár.

robin masters · http://robinmasters.blog.hu 2008.04.18. 16:08:28

elGabor: valójában nem a keleti szocreál jó, hanem amit másolni próbált - a nyugati modernizmus. Helyenként egész jó másolatokat készített (mint Berlinben is, és néhol Magyarországon); egy jobb szocreál épület jellemzője, hogy majdnem fel bír nőni egy jobb modernista épülethez.

Szemerey Samu · http://www.smrsm.hu 2008.04.18. 16:39:47

Szerintem tisztázzuk, hogy mi is a szocreál, mert az az érzésem, hogy nem mindenki ugyanarra gondol.

Az építészetben a szocialista realizmus szorosan kötődik a sztálinista művészetpolitikához, ennek megfelelően Magyarországon az 1950 és 56-57 közötti időszakhoz. A magyar szocreál ("ideológiájában szocialista, esztétikájában nemzeti") stílusában elsősorban a hazai klasszicizmust másolta, és helyenként átvett elemeket a népművészetből is, bár az is igaz, hogy az ismert épületek túlnyomó többségét modernista iskolázottságú, vagy a kényszerekig (és utána) a modern mozgalomhoz kötődő kiváló építészek tervezték (pl. Rimanóczy Gyula). Az ő kezükből azért nehéz lett volna igazán rossz házat kikényszeríteni...

A pécsi magasház és a panelos lakótelepek ennek megfelelően egyáltalán nem szocreál házak, hanem a háború utáni késő modernizmus önnön paródiájává butuló időszakának a termékei. A hatvanas-hetvenes években, illetve a háború utáni rövid időszakban épült modern házak egyébként szerintem a magyar építészet csúcsteljesítményei közé tartoznak, bár nehéz őket megszabadítani a téves bélyegektől. Igaz, a modernizmusnak a nagyközönség körében itthon sosem volt nagy respektje.

És valóban: a jobb szocreál épületek kiválóan állják az idő próbáját. Akit jobban érdekel a téma, nézzen utána Prakfalvi Endre könyveinek (Szocreál a Mi Budapestünk sorozatban, stb.)

smalladam 2008.04.18. 17:04:54

smrsm-nek igaza van. a szocreál jelentése a magyar nép fejében egy kollektív tévedésként létezik. az általa ajánlott szerzőt, Prakfalvi Endrét én is akartam ajánlani, de hasonlóképp a korábban általam kommentelt Germuska-könyv is remek irodalom ebben a témában.

smrsm, amúgy a "hatvanas-hetvenes években, illetve a háború utáni rövid időszakban épült modern házak egyébként szerintem a magyar építészet csúcsteljesítményei közé tartoznak" alatt pontosan mit értesz?

az első felét értem, hogy a szocreál dogmatika megjelenése előtti rövid poszt-háborús időszakban a magyar építészek a két háború közti modern irányzatok szellemében építkeztek tovább.

a hatvan-hetvenes évekkel azonban nem vagyok teljesen képben etekintetben. a panelkorszak ekkor indult már, uniformizált középületekkel, de olyan embelmatikus középületek nam nagyon jutnak eszembe ebből a korból, melyek csúcsteljesítményként értékelhetőek.

btw. sok épülettel nem önmaga milyensége a probléma, hanem az, hogy részben ideológiai szempontokból a környezetük teljes figyelmen kívül hagyásával épültek fel.

pl tízemeletesek a városközpontban, történelmi városrészekben. (a krisztina körút-alagút utca sarkán álló tízemeletes tervezőjét és megrendelőjét simán ledobatnám az épületük tetejéről)

Szemerey Samu · http://www.smrsm.hu 2008.04.18. 22:12:59

Nem akarom szétoffolni a hozzászólásokat, nagyon magas a labda, amit feldobtál :) Igyekszem rövid lenni, de egyébként nagyon szívesen beszélgetnék erről a témáról, mert szerintem kulcsfontosságú - a korszak, de a jelen kor megértéséhez is. Előre is elnézést, ha dagályos leszek.

A környezettel való viszony értelmezése sajnos - szakmai oldalon is - még ma is foglya a kilencvenes évek elejére kialakult, végtelen primitív "alkalmazkodik/figyelmen kívül hagy" dialektikának. Szerintem a modernizmus kontextushoz való viszonya azért tűnhet érthetetlennek, brutálisnak, mert nem formális szinten működik. Pont hogy a Közép-Európára jellemző narrativitás, díszítő kedv és ezek összehangolása voltak azok, amiket ez a mozgalom maga mögé utasított. Kétségtelen, hogy a városkép, vagy a formanyelv, ami az ötvenes évek kritikai modern építészetében kialakult (n.b. világszerte), jelentősen különbözik a történeti város ismert struktúráitól. Ez persze totalitárius államokban tűnhet az elnyomó hatalom történelemmel, hagyománnyal, örökséggel szembeni arroganciájának - holott korántsem erről van szó. A posztszoc városok jellemzője, hogy kiszakadnak az időből és mindenféle saját, partikuláris múltakat szeretnek ápolni, amik az egyéni/kis közösségi történeteket alátámasztják; csak épp a város életével vesztik el a kapcsolatot.

Volt egy építész generáció, akik jellemzően a háború előtt és alatt tanultak, akikben még élt a jelen idejű kultúra tapasztalata és akik a központosított tervező intézeti rendszerben bizonyos esetekben meglehetős tervezői függetlenségben tudtak dolgozni. A kapcsolat a nyugat-európai szcénával ekkor elég aktív volt, így kb. a hetvenes évek végéig a hazai építészet nagyjából szinkronban volt a korral. Néhány ház: a mai OTP székház a Deák Ferenc utca-Petőfi Sándor utca sarkán (mára megerőszakolva, eredetileg a felrobbantott Erzsébet híd pilléreiből vágott gránit homlokzatburkolata volt, there you have it, emlékezet...), foghíjbeépítések a Tóth Árpád sétányon és a várban, néhány művelődési ház (San Marco utca, pl, egy zseniális Mies van der Rohe-paródia), Déli pályaudvar fejépület... Szerintem egyébként az általad említett ház sem rossz, és városépítészetileg is van helye ott, ahol megépült. Szekszárd városközpontja, műemlékfelújítások Sopronban stb.

Ezekre a házakra nem jellemző a feltűnő, bombasztikus megjelenés, a tervek kifinomultsága pedig mára sokszor alig fedezhető fel az átépítések mögött. A Kádár-kor egyébként is rettegett a városi térbe való beavatkozástól - kivételt talán a lakótelepek jelentenek, de az egy másik világ volt, bár a megjelenése kétségtelenül hozzájárult a fenti ügyek leáldozásához. Annyira meghatározó részévé vált ugyanis a házgyári építés az építőiparnak, hogy lassan mindenhonnan elvonta a forrásokat. A panelos rendszer egyébként 1969-ben indult, és persze ebből is sokféle volt.

Na most befejezem, de van tovább is :)

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.04.18. 22:27:11

smrsm, szerintem nem off, csak kicsit könyvízű (nekem legalábbis).

Ezek a házgyári dolgok sohasem járnak egyedül. Az egész környezetet átalakítják kockára. A modernizmus egyéni művészi koncepciók tekintetében tök izgalmas tud lenni, de mint élettér, hosszútávon lélekölő.

A keleti blokk (szoc-reál) "építészeti" modernizmusa meg összegészében pontos analógiája a keleti autógyártásnak, meg a keleti mindenféleszirszargyártásnak, amely úgy majmolta a nyugatit, hogy mindenben prosztóbb volt.

Ma már látszik, hogy a nyugati modernizmus se egy oltári nagy vászisztdász (például a modern dolgok öregednek a leglátványosabban), de persze azért más színvonal volt.

A posztmodern egyénieskedő válaszai többnyire tényleg off-ok a városatmoszféra tekintetében, de ettől a modern számomra kevéssé értékelődik fel (főleg nem egyes, hanem tömeges eredményeit tekintve).

A szoc-reálnak is biztos volt egy-két jó épülete, de az a rengeteg építészeti szemetet, amit létrehozott, ez sajnos nem kompenzálja.

elGabor · http://doom-doom-doom.tumblr.com/ 2008.04.20. 13:02:27

Ha már letérünk kicsit az eredeti vonalról, a Loxon által említett modernizmus-kritika kihagyhatatlan sarokköve Christopher Alexander "A pattern language" és "The timeless way of building" című könyveiben lefektetett nézetrendszere, ami (bár azt hiszem, baloldali proto-zöld gyökerű), az építészeti konzervativizmus gyönyörűséges krédója. Alexander a városi terek, az épületek és a bennük megtestesülő minták hierarchikus rendszerének egysége mellett érvel, és azt a kérdést feszegeti, hogy hogyan valósítható meg a tradicionális keretekbe beilleszthető, a jó városi életet ösztönző építészeti gyakorlat, hogyan tehetők emberbaráttá a mindennapi élettereink. Sokkal meggyőzőbb képet rajzol fel, mint a posztmodern üvegbuborékos irányzat (ami számomra éppen olyan öncélú elméskedésnek hat, mint a po-mo irodalom java).

A mintáknak volt online elérhetősége is, de most csak egy német válogatást találtam: www.uni-weimar.de/architektur/InfAR/lehre/Entwurf/Patterns/patterns.html
Mindenesetre a könyvek meglehetősen olcsók, angol nyelven értő, építészet és urbanisztika iránt érdeklődő konzervatívoknak kötelező olvasmány. De a gaz posztmoderneknek is, hátha megtérnek tőle és felhagynak a kártékony tevékenységeikkel.

Ököl 2008.04.23. 13:18:54

nem utolsó szempont az sem, hogy ezek a szocreál lakások jórészt gázfűtésűek, ami 10-20 ezer forinttal kevesebb havi költséget jelent az ottlakóknak a téli időszakokban, a távhőhöz képest.
süti beállítások módosítása