Régi tervünk volt, hogy eljárunk evezni. Eleinte a Népszigettel kacérkodtunk, aztán egyetemi csoporttársam, Gergő ajánlására a Margitszigeten kötöttünk ki csütörtökön. A Duna budai ágán úszik a DNHE két csónakháza, a klubház pedig a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda mellett áll a parton.
Első lépésként oktatónk, Kata megmutatta a gyönyörű, fából készült hajót, a Tiszát, amin evezni fogunk. Ezt kiszabadítottuk a tárolóból, a többi hajó közül, majd némi szerencsételnkedés után vízre tettük és felszereltük. A beüléssel is akadtak kisebb nehézségeink, de már a vízen voltunk. Alig tanultam meg a kormány kezelését, egy gyengébb fordulónál a kezemben maradt a kormányhoz vezető kötél egyik szára: sikerült eltörni. Kata megnyugtatott, hogy el volt korhadva és nem a vélelmezhető tehetségtelenségem okozta végzetét.
Maga az evezés (a többiekkel ellentétben) nem ment valami fényesen, de nagyon élveztem az egész hangulatát. A hajók kecses formája, a Margitsziget békéje az egyik, a budai rakpart zúgása a másik oldalon. Aztán kiülni a stégre és nézni az elhaladó uszály keltette hullámokat és hallgatni a sirályokat: igazi urbánus idill.
Aki kíváncsi rá, holnap megnézheti az évadnyitót, végül még néhány fotó:
