Megegyezett az MSZP és az SZDSZ az egészségbiztosításról. Igazi öszvér-megoldás született, kicsit állami, kicsit magán, kicsit területi alapú és kicsit versenyző. A két kormánypárt mögötti érdekek összecsapásából született kompromisszum alapján jó eséllyel megjósolható, hogy kellően nagy káosz lesz, ami mindig kitűnő környezetet biztosít az intenzív lopásnak. De hagyjuk ezt, nézzük inkább csak a döntés egyik legnagyobb pikantériáját: az új rendszerben a (többségi állami tulajdonú) pénztárak területi alapegysége a megye lesz. A megye, ami köztudomásúlag a klerikális reakció utolsó bástyája, a progresszió kerékkötője. A történelem túllépett rajta, ugyebár. Ahogy az SZDSZ fogalmazott a 2006-os kampányban: "A megyerendszer felett eljárt az idő." Az Országgyűlés H-64-es számú irománya, más néven az Új Magyarország Kormányprogram sem kertel: "Uniós csatlakozásunkkal, a régiók megteremtésével a megyék egyre inkább elveszítik funkcióikat. A megyék feladatainak többségét települési, kistérségi vagy regionális szintre kell helyezni." Csak engem hoz zavarba a kormányzati államfelfogás szellős koherenciája? Így lopakodnának vissza az amúgy 2009-ben megszűnő megyék sötét erői? Vagy összeroppant volna a koalíció a reakciós kormányprogramunkban megfogalmazott megye-párti érvek súlya alatt? Ne forduljunk vissza!