Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának kommentárja
Hogy mi az ellenzék két baja és egyetlen teendője?
Egy: Az, ami a Tony Blair előtti brit Munkáspárttal volt. Figyeljük csak, mit mond erről maga Blair 1994-ben, amikor már elnök, de még csak ismerkedik a helyzettel: „Tiltakozó párt vagyunk, nem pedig kormányzó párt”. (Tony Blair: Utazás, 2011.: 95)
Kettő: Az, amit Apponyi Albert mond a dualizmus ellenzékéről. Figyeljük csak: „A sok mondvacsinált támadás elrontja a hitelét és lerontja a hatását az alappal bíró támadásoknak is; a közönség sablonszerű játéknak, személyes dulakodásnak tekinti az egészet és lassankint megszűnik iránta érdeklődni”. (Emlékirataim, I. Bp. 1922: 68).
Ennyit a bajokról. Mindenki érti.
Az ellenzéknek vannak programszerű dokumentumai, de nem kelt olyan benyomást, hogy a világban zajló folyamatokról gondol valamit.
Ezáltal logikus, hogy programja sem lehet, mert egy program elsősorban a világról alkotott véleményünkről szól.
Ennyit a fő teendőről. Ezt is mindenki érti.