Venezuelai mintára született meg a hátrányos helyzetű gyermekeket a zene, a muzsikálás segítségével kiemelni és fejleszteni szándékozó Szimfónia program. A fiataloknak nem csak hangszertudása, hanem a magatartása, koncentrációs képessége is javult a program hatására. A zene ugyanis jobbá teszi az embert – derül ki riportunkból.

Avatatlan füllel is meghallani: sok szimfóniásnak lenne helye a zenei pályán. Az apró, észak-magyarországi falvakból azonban szinte lehetetlen bekerülni a muzsikus világba. „Snétberger Ferenc tehetség központja lehetne a kitörés módja, más utat nem igazán látunk” – mondják a tanárok a realitások talaján maradva. Ám akad, aki rácáfol erre. Van olyan szimfóniás diák, aki már neves cigányzenekarokban játszik, ám a csapathoz mindig visszatér. A zenekar ugyanis mára közösséggé formálódott. A különböző falvak gyerekei csapattársként tekintenek egymásra. Ez korábban elképzelhetetlen volt „A falvak gyerekei rázták egymás felé az öklüket. Ám a kezdetekkor tapasztalt felgyülemlett agressziónak ma már nyoma sincs.”

Minden tanár hasonló, talán aprónak tűnő, mégis hatalmas változásokról számol be. Míg tavaly még bukdácsoltak a szimfóniások az iskolában, idén nem bukott egyikük sem. A zenélni tanuló diákok célokat tűznek ki maguk elé. A program elején nem tudták megmondani: mik lennének szívesen, ha felnőnek, ma már van válaszuk a kérdésre. Csecsemőgondozói, zenész, sőt tanári pályáról álmodnak. Köszönnek, a szemünkbe néznek, tartásuk, véleményük, kreatív ötleteik vannak. Nem tudom ezt másnak betudni, mint a zenének.

Meszleny Zita riportját híroldalunkon olvashatják.