„Nem mondja, hogy KISZ-tag volt!

De. Nincs ezen mit szégyellni. 

KISZ-titkár is?

Az is. Én zártam be a Nyíregyházi Főiskola KISZ-irodájának ajtaját – amikor Gyurcsányék Demiszt csináltak belőle, abban már nem vettünk részt.

Találkozott is Gyurcsánnyal akkoriban?

Ő nem emlékszik rá szerintem, de igen. A ma MSZP-s Tukacs István volt a városi KISZ-titkár, amikor én voltam a főiskolai.

Szóval főiskolai KISZ-titkár volt. Felhívnánk a figyelmét, hogy az a »K« ott a »kommunista« kezdőbetűje.

Fizetett forradalmárnak is hívtak egyszer. Pedig nem voltam az. Előttem tényleg fizetést kaptak az egyetemi KISZ-titkárok. Én már nem, ráadásul engem demokratikusan választottak. Az elődöm lemenekült a süllyedő hajóról, mi meg arról tanakodtunk, hogyan csináljuk tovább az újságot, hogyan lesznek bulik... Valakinek el kellett vállalnia a vezetést. Én lettem, engem választottak. Semmilyen titkos információt nekem már nem kellett megosztanom senkivel. Egy valahány per valahányas tanár egyszer mondjuk felkeresett, hogy beszélgessünk. Elküldtem a búsba. 

A Fideszbe átlépett aztán gyorsan?

Nem. Semmilyen pártba nem léptem be sosem. Emlékszem, a párttitkár behívott az irodájába. Akkor cuccolt át az MSZP-be. Azt mondta, kitaníttatnak, ledoktorálok, helyem van a tanszéken. Nagyon szerettem demonstrátorként tanítani, kecsegtető volt. Aztán közölte, hogy egyetlen feltétele van. Be kellene lépni az MSZP-be. Nemet mondtam. 

Ilyen tudatos volt politikailag?

Az utódpártot nem szerettem, de egyébként nagyon tudatlan voltam. A rendszerváltozás is váratlanul ért. Nagy Imre újratemetését gyomorgörccsel néztük. Hogy úristen, ebből mi lesz. Főleg, hogy nem sokkal korábban még a titkosrendőrség megszállta az iskolánkat. Csak azért, mert valaki felírta a falra, hogy „Nem, nem, soha! Erdélyt vissza!” Ambivalens időszak volt. Úgy éreztem: nem lehetek politikus, ha egyszer ennyire hülye vagyok, ennyire nem vette észre, mi zajlik körülöttem. Pártba tehát nem léptem be, de az alakulásukat azért megnéztem. Az SZDSZ-nél, a Fidesznél is ott voltam. Amikor meg Csurka hazajött Brazíliából, ott beszélt a főiskola nagytermében. Az jutott eszébe, amikor végignézett ott a zöldellő ősburjánzáson, hogy »Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele...« Ott meg ugye nem hull le a fák levele. Ebből a képből fejtette ki ott előttünk a magyarságot, a magyarságpolitikát... Izgalmas volt.”

Stumpf András interjúját a Média.mandiner oldalon olvashatják.