A poszterfiúk és -lányok nosztalgiázása
2016. december 05. írta: Redakció

A poszterfiúk és -lányok nosztalgiázása

trudeau_pride.jpg

Vendégszerzőnk, Gágyor Péter írása

 

Hogy Trudeau és Juncker, az még hagyján. Nekik maszkulin kalandfilm emléke volt csupán az ismeretlen vörös diktatúra, messziről nézték álmodozó tekintettel.

Fidel Castro meghalt, kissé megkésve, érdemtelen körülmények között, még az álhősiesség mítosza sem kísérheti, mely harcostársát, Che Guevara halálát fényezte volt. Ezek a mindenre elszánt bűnözők, a fehér(-ebb) galléros, szintén bűnöző titkosszolgálatok segítő asszisztálásával felkecmeregtek a sosem hitt magasba, az általuk elképzelt celebség csúcsára.

Az út odáig véres és kegyetlen volt. A magatartásaik a pszichopátia legszörnyűbb és valóban legkegyetlenebb jegyeit viselte magán, kárt okoztak még a saját társadalmaikon túl is az egyetemes politikai előítéletek hierarchiájának, aminek fokozatos kiküszöbölésére, részleges feloldására hosszú évtizedekre lehet még szükség. A nyugati politikusok abszurd emlékezései, a valódi tapasztalatok, sőt, a másodlagos emlékek (oral history) hiányát feltételezik, valamint az ehhez a hivatáshoz mindenképpen szükséges történelmi és politikai tájékozottságot/műveltséget. Vagyis meg lehet gyászolni még a veszett ebeket is („veszett kutyák nem farkasok” − József Attila) amennyiben még életükben nem merészkedtünk a területükre, nem kerülhettünk a befolyásuk/hatalmuk alá.

A valóság feledésének lüke bája a politikusokat a megélt, megtapasztalt szocializmusok földjén is a gyanús gyász rituáléja felé sodorja őket. Fico elmenne arra a temetésre, amelyre Fidel húga sem hajlandó, ha hívnák. Gyurcsány már több mint egy évtizede is Che Guevara portréjával díszes vörös trikójában feszített a kamerák előtt. A hazai baloldal kedélyeskedik (pl. Horváth Csaba), vagy igyekszik bagatellizálni Fidel szörnyűségeit.

Nem tudom, mi lenne ennek a nemzedékeken hagyományozódó bugyutaságnak a gyógyírja? Mi józaníthat ki Fidel, Che, Kádár-apánk és a többiek (beleértve a jobboldali pszichopatákat is!) hazug álomvilágából?

Mi kellene ahhoz, hogy a történelem és a politika süllyesztőjéből ne bukkanjanak elő a nosztalgiába csomagolt fenevadak, és ne váljanak plüssmaci-szerű jelenséggé a poszterfiúk és -lányok ölében?

Talán virtuális gulagokat, koncentrációs táborokat, recskeket, politikai „átnevelő” intézeteket, három per hármas besúgókkal zsúfolt kávézókat, a tegnapi elkottyantott politikailag nem kompatibilis véleményeinket számon kérő rendőrtiszteket kellene valahogy a közösségi oldalakra kreálni a lüke IQ tesztek, horoszkópok helyett

Ezeken Castro és mások gyászolására hajlamos, nosztalgikus lájkolók kipróbálhatnák, pontosabban ezen könnyített viszonyok között megközelíthetnék, hogy milyen is volt a kedvenc diktátorok „kedélyes” uralma. 

És kipróbálhatnák, legalább: „csak egy éjszakára” (Gyóni Géza)!

Talán kigyógyulnának tévelygéseikből.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr6512025329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman BircaHang szerk · http://bircahang.org 2016.12.05. 16:36:40

Inkább Castrót éljenezzék, minthogy homokzászlókkal fetrengjenek. Castro a kisebbik rossz.

maroz 2016.12.05. 17:04:20

"„veszett kutyák nem farkasok” - Szilágyi Domokos"

Kizárni nem lehet, de meglepne. A "csahos kutyák nem farkasok" változatot ugye József Attila már elsütötte korábban, Szilágyi Domokos ennyire azért nem volt rossz költő, hogy ilyen lazán legyen epigon.

maroz 2016.12.05. 17:11:35

"Mi kellene ahhoz, hogy a történelem és a politika süllyesztőjéből ne bukkanjanak elő a nosztalgiába csomagolt fenevadak, és ne váljanak plüssmaci-szerű jelenséggé a poszterfiúk és -lányok ölében?"

Például egy kis alázat azok irányából, akik fent vannak. Akik a vágóhídi szalagmunkáshoz képest azért mégiscsak egy fokkal jobb kenyeret esznek, és így talán elvárható lenne tőlük hogy ne idebasszák a taknyukat elénk, hanem például írjanak valamit arról, hogy törik azt a kibaszott busa fejüket és találnak válaszokat a saját kérdéseikre.

Igen baszd meg, Recsk, az kéne nektek, én megszavaznám, még dobtárassal is, az kurvaélet. Ott aztán tehetnétek fel egymásnak az álkérdéseiteket és mutogathatnátok a műveltségeteket, eleresztve ideszarásonként átlag három Csokonai Vitéz József Attila-idézetet. Faszok.

gyalog.galopp 2016.12.05. 18:10:02

A kedvenc diktátorok kétségtelenül rosszabbak, mint a kedvenc demokraták, mert az előbbi a saját népét diktátorizálja , a második pedik a szomszédét.

TG69 2016.12.05. 19:13:07

@maroz: Nyilvan azert, mert nincs bennuk semmi tehetseg. Poszterkonzik ezek, duhuk a pc vilag utan az, hogy ok is csak egy politikai termek lumpen fogyasztoi, korlatos jaradekvadaszati lehetoseggel. A lopas naggya tesz ...

Bell & Sebastian 2016.12.05. 23:08:11

Ezúttal sem sikerült megcáfolni a sejtésemet: miszerint a neolibsik a "népboldogító" kommunisták szellemi örökösei.

(A fejből idézés büntetése olykor egy kapitális baklövés, mint ez esetben is. De mi, szerencsénkre, még nem vagyunk agyalágyult amcsik, akik gond nélkül megtették, hogy egy Pattont idéző Kennedynek tulajdonítsanak egy elhíresült megmondást. Mert végül is, nincsen olyan mondat, amit már le ne írt volna valaki.)

Vajon a pápának vagy a metropolitának gyónt meg ez a szarházi a haldoklók kenetéért?

Jó, tudom, Birca szerint csakis ortodox lehetett. :)

Bell & Sebastian 2016.12.05. 23:14:00

Ja. és ez is biztos addig csökkentette a rezsit, míg az üveg rumot is a Mikulással vitette ki a Buena Vista Social Clubba.

Szindbad 2016.12.06. 00:12:04

@Bell & Sebastian: "De mi, szerencsénkre, még nem vagyunk agyalágyult amcsik,"

Lol, itt már Trumipizmus folyt, before it was cool.

Virág et. 2016.12.06. 07:26:00

Trudeau meg Juncker? Valaki nem maradt ki, ti k.rvabátrak? Nem, mi?

Trudeau:

“It is with deep sorrow that I learned today of the death of Cuba’s longest serving President.

“Fidel Castro was a larger than life leader who served his people for almost half a century. A legendary revolutionary and orator, Mr. Castro made significant improvements to the education and healthcare of his island nation.

“While a controversial figure, both Mr. Castro’s supporters and detractors recognized his tremendous dedication and love for the Cuban people who had a deep and lasting affection for “el Comandante”.

“I know my father was very proud to call him a friend and I had the opportunity to meet Fidel when my father passed away. It was also a real honour to meet his three sons and his brother President Raúl Castro during my recent visit to Cuba.

“On behalf of all Canadians, Sophie and I offer our deepest condolences to the family, friends and many, many supporters of Mr. Castro. We join the people of Cuba today in mourning the loss of this remarkable leader.”

Juncker:

Fidel Castro was one of the historic figures of the past century and the embodiment of the Cuban Revolution. With the death of Fidel Castro, the world has lost a man who was a hero for many. He changed the course of his country and his influence reached far beyond. Fidel Castro remains one of the revolutionary figures of the 20th century. His legacy will be judged by history.
I convey my condolences to the Cuban President Raúl Castro and his family and to the people of Cuba.

És aki nem maradt ki:

Az általa és társai által épített szabad és független Kuba a nemzetközi közösség befolyásos tagjává vált, és ösztönző példává lett számos ország és nép számára. Fidel Castro Oroszország őszinte és megbízható barátja volt. Hatalmas mértékben személyesen járult hozzá az orosz-kubai kapcsolatok megteremtéséhez és fejlesztéséhez, szoros stratégiai együttműködéshez minden téren. Castro erős és bölcs ember volt, mindig magabiztosan nézett a jövőbe, és olyan magas politikusi, polgári és hazafias eszményei voltak, amelyeknek egész életét szentelte.

(Putyin)

Tessék összevetni.

Conchobar 2016.12.06. 08:38:08

@Virág et.: "Tessék összevetni." - Ne fényezd Putyint (tudattalanul). Ő Oroszország (érdekei) felől vizsgálta Castrót, nem holmi forradalmi, meg szabadság, meg demokrácia maszlag felől. Bármi történt/történjen is Kubában, az a kubaiakra tartozik. Ne adjunk tápot a mások belügyeibe való beavatkozásnak. Nekünk sem a kubai belpolitika felől kellene megítélni Kubát, se pro, se kontra, hanem magyar-kubai kapcsolatok felől. Túl ezen, ne utánozzuk zsidó honfitársainkat ("Talán virtuális gulagokat, koncentrációs táborokat, recskeket, politikai 'átnevelő' intézeteket, három per hármas besúgókkal zsúfolt kávézókat..."), akikben rögvest feléled az elhallgattatás szándéka mihelyt valaki mérsékeltebb hangon szól, más oldalát emeli ki (pl.) a kefebajszú Adolfnak

Virág et. 2016.12.06. 17:03:17

@Conchobar: Ha érdekeket nézünk, akkor minden vezetőnek az lenne az érdeke, hogy egy elhunyt - adott esetben akár megosztó - politikus esetén, főleg ha az a személy a saját országában népszerű volt, nagyon visszafogottan fogalmazzon. Ne nyaljon be, mint ahogy Putyin meg Trudeau tette, de ne is legyen a másik véglet, mint Trump. A saját vélemény szép dolog, de egy vezető politikusnak meg kell tanulnia az ún. diplomatikus fogalmazás mesterségét. Amit Juncker írt és fent beidéztem, az pl. pont ilyen nesze semmi, fogd meg jól szöveg.

Amit írtam, azt csak azért írtam, mert akik ma nagyon kritikusak pl. Trudeau-val (megérdemelten) és Junckerrel meg Obamával (nem megérdemelten, egyáltalán nem nyilatkoztak olyat, amivel Castro-t mentegették volna), azok mélyen kussolnak a "nemszovjetunió-hanem-oroszország" Kedves Vezetőjéről, Putyinkáról. Neki szabad Castro-t simizni, de a libsibolsiknak nem.

Ha ez nem kettős mérce, akkor semmi nem az.

Conchobar 2016.12.08. 09:52:32

@Virág et.: "Ha érdekeket nézünk, akkor minden vezetőnek az lenne az érdeke, hogy egy elhunyt..." - Nem értetted, vagy nem akartad érteni a mondanivalómat: Putyin nem egyszerűen csak érdek mentén emlékezett meg Castro-ról, hanem Oroszország érdekei, az orosz-kubai kapcsolatok mentén emlékezett meg. Mások viszont ideológiai maszlag felől. Ezért nem lehet szó arról, hogy Putyinnak a Castro simizése azonos kategória lenne a Trudeau-Juncker-Obama típusú simizéssel