A műegyetemi diákgyűlés miatt nem vitte a barátnőjét moziba, aztán a Móricz környékén forradalmárkodott Lipták Béla. Az Egyesült Államokba kivándorolt mérnök még a kommunizmusban is máglyát rakott az orosz nyelvtankönyvekből. Tekintélyes mérnöki pályafutása mellett pedig magyar lobbit működtet. A fiatalok azonban szerinte nem értik a szabadságharcosokat. New Yorktól nem messze lévő otthonában beszélgettünk vele.

1956. október 22-én moziba ment volna a barátnőjével, és ezért bement az egyetemre, hogy kikérje a novemberi ösztöndíját, mivel az októberit már elköltötte. Ekkor hallotta, hogy délután kettőkor nagygyűlés lesz. Az aulába, ahol a gyűlés volt, befért két-háromezer diák. Innen már ismerős a történet. Éjjel be akarták olvastatni a pontokat a rádióban, de Marián István, a műegyetemi katonai egységek parancsnoka meggyőzte őket, hogy várjanak másnapig. Másnap reggel az egyetemi campuson gyülekeztek, s délutánra kaptak engedélyt a felvonulásra. Elindultak, az ő évfolyama került az első sorba, karba öltve mentek, mert a környék tele volt mindenféle emberekkel, köztük számos ávóssal, és nem akarták, hogy a sorok közé bekerüljenek és provokáljanak. A cél az volt, hogy teljes rendben és fegyelmezetten menjenek a Bem-szoborhoz. Azért a Bem-szoborhoz, mert Poznańban a lengyelek indították a folyamatot.

Hozzáteszi: „Engem egy életre optimistává tett az a két hét, azt láttam, hogy az utcán őrizetlenül állnak az írószövetség gyűjtőládái, bennük a papírpénzt, és senki se lop. Én is otthagytam 120 forintot a 140-ből. Az utcasarkon a kapzsinak mondott parasztok ingyen osztották az ételt meg amijük volt. A betört kirakatok mögött őrizetlenül ott volt az áru”.

Szilvay Gergely portrécikkét 1956.mandiner oldalunkon olvashatják.