„Az élet játék, gyerekek!” – Pásztor Béla, Veresegyház örökös polgármestere a Mandinernek
2015. szeptember 05. írta: Redakció

„Az élet játék, gyerekek!” – Pásztor Béla, Veresegyház örökös polgármestere a Mandinernek

pasztor_bela1.jpg

Ötven év. Ennyi ideje vezeti Veresegyházat Pásztor Béla, ezen a héten ünnepelte a jubileumot. A Budapest melletti tehetős települést 1965-től tanácselnökként, majd 1990-től polgármesterként irányító Pásztor Béla a Mandinernek elmondta: baloldali embernek tartja magát, de ne csináljunk ideológiai kérdést abból, amiből nem kell. „Feladatok vannak. El kell őket végezni” – mondja. Pásztor alapállása: mindent komolyan kell csinálni, de magunkat nem kell annyira komolyan venni. Nagyinterjúnk a Zizi Labor dalából és medveotthonáról is ismert Veresegyház örökös vezetőjével.

„Igaz, hogy Veresegyház látványos fejlődésének alapja a terület, amely az önkormányzaté?

Igen. Mondjuk vasárnap délután telefonált egy befektető, hogy üzemet szeretne ide. Rögtön kimentünk a területre. Megnézte. Mikor lesz az övé? – kérdezte. Mondtam, ha itt a pénz a zsebében, megírjuk az adásvételi szerződést, kifizeti. Ennyi. Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a szükséges infrastruktúrát, az kellett, hogy miénk legyen a terület. Enélkül nem jött volna ide ipar.

A város hitelből vette meg a földeket. Előre látta, hogy ez kell majd az iparosításhoz?

Az Antall-kormány mezőgazdasági tanácsadójával és miniszterekkel is beszélgettem a földkérdésről annak idején. Elmondtam, hogy nem tartom jónak, ha visszaadjuk az embereknek a földet. A tulajdonjogot persze vissza kell adni, de az a szellemi és fizikai tőke, amely a termelőszövetkezetekben megvolt, s amellyel addigra szép sikereket is elért a magyar mezőgazdaság, működjön tovább – már a tulajdonosok, az emberek közvetlen felügyelete mellett. Gyertek ide az ablakhoz – szóltam nekik. Még a régi tanácsházán voltunk. Megmutattam: az az illető ott nyolcvanéves. A másiknál állat nincs. A harmadik rég beépítette az istállót. Mit tesznek majd a földdel? El fogják kótyavetyélni. Egy idős parasztasszony nem jártas a spekulációban, úgyhogy semmiért túlad majd a földön. A kocsmában akkor már beszéltek arról, hogy 5000 forintot adnak egy aranykoronáért. 35 ezerért lehetett szerezni egy hektár földet, Budapest mellett! Egészen biztos voltam benne, hogy ezt meg kell akadályozni. Összehívtam hát a hangadó parasztgazdákat és elmondtam nekik, hogy megvesszük mi a földet. Hitelt vett fel rá az önkormányzat, 500 ezer forintot adtunk egy hektárért. Jöttek, sorban álltak, eladták a földjüket. A szomszéd falvak határát is megvehettük volna.

Miért nem vették meg?

Erkölcsi okokból. Nem szeretném hallgatni, hogy bekebeleztük Szadát.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr707762954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.