A Mandiner szerkesztősége júliustól – szinte napra pontosan hat év belvárosi kitérőt követően – visszatért a VIII. kerületbe. Az UFi szerkesztősége a Baross utca 28. alatt működött, aztán 2007 nyarán, amikor a CEMP lett az új kiadónk, elköltözött a József körút 31/b-be, itt lett belőlünk Reakció. 2008 nyarán megszűnt a nyomtatott kiadásunk (maradt a Reakció blog) és ismét költöznünk kellett, ezúttal a Múzeum utca 9-be, a Nemzeti Múzeum mellé, ahol az InfoRádió jóvoltából kaptunk egy kis irodát. 2009 nyaráig, a Mandiner indulásáig dolgoztunk a Múzeum utcában, akkor az V. kerületi Vármegye utca 11. alatt vettünk ki egy lakásirodát egy több mint százötven éves, kétemeletes házban, a megyeháza mellett.
Térképen így mutat a vándorlásunk (a szkennelt alapanyagért köszönet a Dunai Szigetek blogot jegyző Szávoszt-Vass Dánielnek, a szerkesztésért pedig az UFi, a Reakció és a Mandiner örökös grafikusának, Kónyi Zoltánnak):
És most beköltöztünk az East-West Irodaházba, a Rákóczi út és Múzeum körút – azaz az Astoria – sarkára. Az új címünk: Rákóczi út 1., I. emelet 1. (Zubreczki Dávid, az Urbanista gazdája szerint: mindegy). A korábban huzamosabb ideig üresen álló irodát a MagNet Banktól béreljük (ha valaki emlékszik rá, ezt hirdették a nagy, színes matricák az irodaház sarki homlokzatán).
A helynek megvan a maga történelmi lábnyoma: itt állt egykor az első Nemzeti Színház, ami 1848. március 15-én este is szerepet kapott. Érdemes elolvasni Kocsis Katalin blogjában a teljes történetet: aznap egy korabeli bulvárdarabot, a Két anya gyermekét játszották volna, de az események sodrásában az igazgatóság elrendelte, hogy Katona József Bánk bánját kell játszani. El is kezdték, de megérkezett a Táncsicsot kiszabadító tömeg, és onnantól a Himnusz, a Rákóczi-induló és a Marseillaise volt műsoron újra meg újra. Ráadás: ha hinni lehet a korabeli bulvárnak, március 15-én itt szeretett egymásba Jókai Mór, és a Gertrúd királynét alakító, nyolc évvel idősebb Laborfalvi Róza, aki egy kokárdát tűzött az író mellére.
