Mi a magyar? Stux úrról és a magyar parasztról
2015. június 11. írta: Redakció

Mi a magyar? Stux úrról és a magyar parasztról

parasztember.jpg

Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása. Fotó: Fortepan.

Esett már szó a Szekfű Gyula szerkesztette kötetről, amely 1939-ben, címével is – Mi a magyar? – megjelölve azt járta körbe, hogy miként lehet azt a nemzeti karaktert meghatározni, amely a magyarok döntő többségében közös, de más népektől különböző. A tanulmánykötet programja, tudva a megjelenés dátumát, világos: megkülönböztetni magunkat attól, ami a németet teszi, ellenállni a németség kiáradásának. Ebben az értelemben vitán felül progresszív kísérlet, nem véletlen, hogy a kor legjobbjait (Babitsot, Kodályt, Ravasz Lászlót, Gerevich Tibort) sikerült megnyerni szerzőnek.

Az egész művet átolvasva mégis az a mai olvasó benyomása, hogy a vállalkozás sikertelen maradt. Az 550 oldal terjedelmű kötet nem adott választ a címben feltett kérdésre. Ehelyett azt lehet megtudni belőle, hogy a kor jelesei milyennek látták, még inkább milyennek szerették volna látni a magyart.

Ezt a vágyképet talán legpontosabban Hóman Bálint fogalmazta meg – szavait Szekfű Gyula idézi (forrása: Magyar Történet, 3. kiadás, I. 92.):

„Egy helyütt Hóman Bálint mesterien foglalja össze az egykorú görög, nyugati, szír, arab források alapján a honfoglaló magyarok lelki tulajdonságait: elénk állítja »a honfoglaló magyart, kiben nem nehéz a szabadságot szerető, jogait ismerő, politizáló, idegenekkel szemben óvatos, körültekintő, sőt körmönfont, de alapjában nyíltszívű és egyenes, de sokszor állhatatlan, az élet küzdelmeiben bátor, munkabíró, nélkülözést tűrő, de a jólétet, pompát kedvelő, hallgatag és szófukar, de mulatozás közben kedélyes magyar paraszt lelki ősét felismernünk.«”

Számtalan más forrásból is tudjuk, hogy a két háború között nemzeti ideálképünk egyik markáns, talán meghatározó alakja a maga földjén gazdálkodó paraszt volt. Hova vezetnek ennek az ideálképnek a gyökerei? Két ágat biztosan meghatározhatunk: a német szellemi és politikai befolyással való szembehelyezkedést, és ugyanakkor a budapesti „idegen szívű” polgári kultúrától való elhatárolódást is.

Budapest önmagán nevetve állított párt ezen ideálkép mellé: Stux urat, a magát világpolgárnak képzelő, kövérkés Király utcai kereskedőt, aki sétapálcikáját forgatva kupléban dalolja el szerelmi kalandjait (például itt). A kupléhős Stux úr és a kevés szavú magyar paraszt – valahogy így festett a mi magyar önképünk 1930 körül.

A magyar paraszt, mint nemzetkarektorológiai jelenség mára nyomtalanul elolvadt, Stux úr a vészkorszak áldozata lett. És a helyükre nemigen lépett senki. Pedig a kérdés továbbra is itt van: mi hát a magyar? De az utóbbi hetven évben még abban sem sikerült megállapodnunk, hogy milyennek szeretnénk tudni magunkat. Pedig nem volna érdektelen megpróbálkozni a válasszal.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr307531746

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Bencsik Gábor: Mi a magyar? Stux úrról és a magyar parasztról 2015.06.11. 16:13:01

A magyar paraszt, mint nemzetkarektorológiai jelenség mára nyomtalanul elolvadt, Stux úr a vészkorszak áldozata lett. És a helyükre nemigen lépett senki.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicepsz Elek77 2015.06.11. 21:33:29

A regi ideak es tipusok eltuntek a kommercializacioval(oltozkodes, TV kultura, motorizacio, "modern gondolkodas stb. eloretoresevel). Nincsvigazan nagy kulonbseg egy olasz, egy spanyol, egy magyar, egy torok vagy egy orosz lakotelepi ember kozott.

annamanna 2015.06.12. 01:14:58

@Bicepsz Elek77: De van, nagyon is sok különbség van. A magyar nemzetkarakter meghatározásához ajánlok egy cikket, amiben jórészt ukránok elmélkednek a kárpátaljai és a galíciai mentalitás különbözőségén. Ahogyan ők a kárpátaljai mentalitást látják, az szerintem elképesztően jól illik a magyar mentalitásra.
www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/a-lojalis-pragmatikusok-csak-elni-akarnak/
"Lojális pragmatikus" ez szerintem kitűnő megfogalmazás.
Abban igazad van, hogy erős a tömegmédia és a multikulti egyenlősítő hatása, de ezek mellett is elképesztő különbségek vannak egy-egy ország nemzeti karakterében, érdemes olvasgatni például ezeket a benyomásokat:
velvet.hu/trend/2013/11/03/25_dolog_amit_nem_lehet_megszokni_kulfoldon/
velvet.hu/trend/2013/11/10/meg_10_orszag_ami_egy_magyarnak_megszokhatatlan/
index.hu/kulfold/2014/09/14/mi_a_jobb_brithon_vagy_itthon/

A nemzetkarakterek közti különbség egyik fő oka maga az ország, a táj, ahol az emberek élnek. Erről egy kitűnő szöveg: www.okotaj.hu/szamok/33-34/ot33-15.htm
"Többé-kevésbé meg lehet reformálni mindent, csak egyet nem: az ország földrajzi fekvését"

A másik fő oka a történelmi múlt, a tapasztalat, ami olyan mélyre ivódik, hogy a tömegmédia csak nagyon picit tud változtatni rajta. Például ez befolyásolja a nemek egymáshoz való viszonyulását, a családszerkezetet. Ma is megdöbbentő különbség van az olasz és a skandináv családmodell, nemi szerepek elképzelése között, és a különbség leginkább a történelmi múltban gyökerezik.

Toportyán Zsóti 2015.06.12. 06:35:15

Dolgozz külföldön magyar vezetőnek és megtudod mi a speciálisan magyar néplélek,persze itthon is bele bele kóstolhatsz abba mennyire lenézi egyik magyar a másik magyart ha 1 grádiccsal feljebb van...

Bell & Sebastian 2015.06.13. 01:45:14

@annamanna: Nekem csak a német kontra magyarban vannak tapasztalataim. Azon belül is a munkamorálban, szervezési elvekben. Örök téma még a pesti zsidók és németek, vidéken a vigécek és svábok összemosása.
Cigányokat is dolgoztattam és fordítva. De legújabban már vannak családi tapasztalatok osztrák-, angol- és amerikai viszonylatban, némi avítt olasz és orosz.

Aki magyarni akar, az tartsa egy tarisznyában (in einem Säckel) a bánatot és örömöt. Egy időben divat volt figyelemmel kísérni a természetes szellemi-, lelki- és értelmi teljesítmény hullámzását, következtetéseket levonni ezek interferenciájából. Még ilyen grafikonos okos órát is lehetett venni és a BKV is próbálkozott kiszűrni vele a míszes sofőrjeit.

Ezt is csak azért hoztam szóba, mert még egy ilyen instabil népség nincsen, mint a magyar. Szélsőséges helyzetekbe képes sodródni - pusztán az érzelmei alapján, mindent bevesz, ha elégszer szavalják el neki.

De a magyar paraszt egészen biztosan nem ilyen volt, mert nem ült bele egykönnyen a hintába. Ami megmaradt belőle, az teszi lehetővé, hogy fát hasogasson egy egész nép hátán mindenféle jöttment.

Nem véletlen, hogy mi tudunk a legékesszólóbban káromkodni. Ugyanakkor jöhet bárki, üljön le, egyen -igyon-aludjon, de legkésőbb három nap múlva húzzon el az jó édesanyjába!

annamanna 2015.06.13. 04:29:25

@Bell & Sebastian: azt gondolom, a cigányok, a zsidók, az oroszok vagy az olaszok legalább olyan instabilak, mint a magyarok. Ha beleolvasnál a kárpátaljai cikkbe, akkor onnan némi rálátásod lehetne, mi a különbség például a galíciai és a kárpátaljai mentalitás között. Ha a magyar szélsőséges helyzetekbe sodródik, és mindent bevesz, akkor milyen a galíciai?
A cikkben említett Bogdan Butkevics például ezt mondta: www.youtube.com/watch?v=CfniVZhs3Lk
Vagy például Kun Béla szülei galíciai bevándorlók voltak, és Kun Béla nem csak Magyarországon, hanem a Krímben is úgy vérengzett, hogy azon még Sztálin és Trockij is kiakadt. Az unokája, Kun Miklós már ide szocializálódott, és az égvilágon semmiféle szélsőségesség nem jellemezte.

Amúgy ha már Krím - a krími tatárok irtották ki a török időkben a magyar Alföldet. A Krímből került Európába a pestis, a kongói láz neve is tképpen krími-kongói láz; és szerintem nem pusztán véletlen, hanem valamiféle nemzetkarakterológiai jellemző, vagy "genius loci", hogy a Krím folyamatosan "bevonzza" a várontásokat, háborúkat.

Tehát lehet, hogy a magyar instabil, de nem szélsőséges. Legalábbis sok nép jóval szélsőségesebb nálunk.

Persze biztosan sok igazság van a magyarok hangulati, befolyásolható temperamentumában.

De azért mutatok valamit. www.youtube.com/watch?v=1dC0DseCyYE
Ez az ember durván hangulati, instabil, sőt szélsőséges. "Egyediségéhez őrült színpadi produkciója is hozzájárult, melyben gyakran táncolva játszott, a zongorára ugrott, vagy éppen felgyújtotta azt." "rock & roll's first great wild man."(Bogdanov, Vladimir)
Tehát a fickó a maga korában az egyik, vagy talán a legdurvább előadó volt, 15 éves korátok Killernek "becézték", és elég sok botrány kísérte az életét.
A kinézete alapján az a gyanúm, hogy kelet-európai származású, persze nem tudhatom. De nálunk is elég gyakori ez a lapos, háromszögű arcforma. Persze nem "ősmagyarnak", de legalább "kaukázusi"-nak tűnik.
De még ha kelet-európai genetikájú is lenne (ami csak úgy eszembe jutott, nincs rá érvem), akkor is mi köze ennek az ő személyesen indulatos, esetleg erőszakos temperamentumához? Valószínűleg semmi. Vagy mégis. Nem tudom.
süti beállítások módosítása