Tudunk magyarul beszélni a férfi-női viszonyokról?
2015. március 22. írta: kendernay-nagyidai.gertrúd (kng)

Tudunk magyarul beszélni a férfi-női viszonyokról?

ferfi_no_viszony.jpg

Lehet, hogy a magyar nyelvvel van a probléma... Lehet, hogy a nemeket diszkréten elrejtő nyelvünk elrejti a nemek különbözőségéről való gondolkodást. Azt, ami más nyelvekben magától értetődő, hogy más vonzatok társulnak különböző nemű szavakhoz, és ezáltal más struktúrában működnek a különböző nemek. De lehet az is, hogy éppen ez a megkülönböztetés-nélküliség az, ami már réges-rég létrehozta a magyar közbeszédben az egyenlőséget, és ezzel sikerült meghaladni minden diszkriminatív szöveget?

Enyhén ironikus, hogy az angolszász feministák pont azon fáradoznak, hogy ezt a bizonyos nyelvtani megkülönböztetést eltüntessék. Jóllehet a nyelvtan képtelen az egyenlőséget megteremteni − az egyenlőség amúgy is csak elérhetetlen eszmény, inkább a tisztelet, kölcsönös megbecsülés, a szerepek egyenértékűsége lehetne a végcél, nem?

Vagy egyszerűen csak túlságosan prűd a társadalom, ódzkodva a testiség minden diskurzív megjelenítésétől? Persze ez a kelletlen húzódozás csak akkor fordul elő, ha józanul és komolyan kellene a nemekről, nőkről, férfiakról, társadalmi szerepekről, társadalmi feladatokról és felelősségről beszélni. A férfi-női szerepek és kapcsolatrendszerek társadalmi konstruálás eredményei, és ez a bináris ellentét minden közösségben szabályozott módon megtalálható. A hétköznapi nyelvezet válogatás nélkül, kendőzetlenül jeleníti meg a testiség, a szex, a szexizmus különböző formáit, ezeket a kifejezéseket pedig a nagy többség folyamatosan használja. Főleg, ha a testiség verbális reprezentációjától való szorongást némi alkohol is oldja. És akkor igazán elszabadulnak az indulatok, s a szövegek észrevétlenül borítják be a szóhasználatot, megbénítva a gondolkodást. Bourdieu szerint a természetes metaforák kiemelten erősek, elrejtik az elrejteni valót, ráadásul tényleg kapcsolódnak a természetesnek vélt férfi-nő, nő-férfi kettősséghez is.

Nehéz ezeket a berögzült kereteket dekonstruálni, ahogy újakat konstruálni sem könnyű. És ez, ha jól olvasom a Magyar Narancs minapi cikkét, az Üvegplafon-beszélgetésen sem volt igazán sikeres.

A nő-tematikával egyik legrosszabb, ami történhet, ha önmagukat felhatalmazó avatatlan prókátorok úgy érzik, hogy beszélniük kell róla, s rosszabb esetben még megoldásokat is kínálnak. Igen, vannak problémák, igen, vannak nőket érintő problémák, de egy macsó társadalomban (s a magyar ilyen) a nő-kérdés férfi-kérdés is egyben. Sőt, továbbá: nő-nő és férfi-férfi kérdés is.

Vegyük például az abortuszt. Az egész abortusz-mizériában a hivatalos diskurzus hallgatólagosan a nőt teszi felelőssé. De miért is? Mert Magyarországon a kommunizmus idején ez volt a fogamzásgátlás elsődleges eszköze, s mert a nők közül sokan elfogadták, hogy ennek segítségével ők döntenek saját testi folyamataik felett, és ebben a formában „modernek”. Amennyiben a nőt kontextusba, viszonyrendszerbe helyezzük, akkor van a nő, aki teherbe esett (ó, milyen diszkrét a nyelv − a férfi ebben a szerkezetben tökéletesen rejtve marad), és van a magzat (most ne taglaljuk a magzati létezés emberi mivoltát). Hol vannak az abortusz-tematikából a gyáva férfiak? Hol van az ő felelősségük?

Vagy vegyük a család szerepét. Általában a boldog család a konceptuális keret: apa, anya, gyerekek, csupa szív, szeretet. De valóban ez az átlag? Mit mutatnak a statisztikák az elváltakról, a gyermekeiket egyedül nevelőkről, a mozaikcsaládokról vagy azokról a párokról, akiknek nem lehet gyermekük vagy éppen örökbe fogadnak, fogadnának? Ezekben a „torzult helyzetekben” hogyan változnak a szerepek, feladatok, felelősségek, beszéljünk akár anya-, apa-, nő-, férfi- vagy gyerekszerepről?

Mit jelent, hogy boldog egy család, milyen minőségi attribútumai vannak a családnak? Egyáltalán milyen a magyar családok, a magyar társadalom mentálhigiénés állapota? Innen már csak egy lépés a családon belüli és az azon kívüli erőszak problematikája. Mi az abúzus, mik a minőségi szintjei? A kiabálás, verbális fenyegetés, zsarolás „belefér” még az elfogadható kategóriába és a törött bordák meg a lila-kék foltok számától függene az erőszak? Ide sorolnám az agyonhallgatást is.

Igenis szükséges a problémákról beszélni, a megértésre fókuszálva. Ki lehet bíró és döntéshozó, ki ítélhet és ítélkezhet ezekben az élethelyzetekben? Az élethelyzetek ezerfélék lehetnek, és mindenkinek megvan a saját narratívája. Mivel relációkról, emberek közötti kapcsolatokról beszélhetünk (nem csak férfi-nő viszonylatban), hatalmi viszonyokról, alá-fölérendeltségről is szó lehet. Ezek a relációk soha nem statikusak, megvan a maguk dinamizmusa. A férfi-nő kapcsolatnak van egy társadalmilag fenntartott kerete: az, hogy ebben a kapcsolatban mi történik, az nem a társadalom dolga, legalábbis amíg át nem lépnek egy bizonyos határt. De ez a határ mozog, változékony. Ráadásul különféle társadalmi rétegek máshol-másként húzzák meg a vonalat a nyilvános és a privát szféra között. Éppen ezért nem könnyű kilépni, változtatni a hatalmi folyamatokon, konstrukciókon.

Pedig van mit rendbe tenni. Az első lépés a megoldás felé a több beszéd, a még több beszélgetés, hogy először legalább a szavakat megtaláljuk a problémák azonosításához.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr997262957

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kendernay-Nagyidai Gertrúd: Tudunk magyarul beszélni a férfi-női viszonyokról? 2015.03.22. 11:39:01

Lehet, hogy a magyar nyelvvel van a probléma... Lehet, hogy a nemeket diszkréten elrejtő nyelvünk elrejti a nemek különbözőségéről való gondolkodást.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2015.03.22. 11:23:36

Ezzel a hangosanbeszélős képpel a Mandíner megint a szakrális falusi létmód erőszakos felbontása utáni, deszakralizált női szerepképet erősíti. Elmondanám, hogy Kalotaszegen a nők nem használtak hangosanbeszélőt, így ilyen eszköz a népitáncukban sem látható. A mai "modern" lányok-asszonyok is elgondolkodhatnának ezen!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.03.22. 11:33:44

@kendernay-nagyidai.gertrúd (kng):

Biztos, hogy a leghatékonyabb módja a párbeszédre buzdításnak, hogy tíz bekezdésen keresztül nem mondunk semmit?

Pelso.. 2015.03.22. 11:59:49

A különféle társadalmi rétegek gond nélkül kijelölhetik határaikat nyilvános és a privát szféra között, természetesen csak önmaguk számára.
Százszor inkább, mint hogy te húzz vonalat, Gertrúd.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.03.22. 12:33:14

" az Üvegplafon-beszélgetésen sem volt igazán sikeres. "

Feministákkal/feministák vezetésével _értelmesen_ beszélgetni férfi-nő viszonyokról? lol
SOHA nem fog menni.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2015.03.22. 12:37:44

"Lehet, hogy a magyar nyelvvel van a probléma... Lehet, hogy a nemeket diszkréten elrejtő nyelvünk elrejti a nemek különbözőségéről való gondolkodást."

Nem, ez nem magyar specifikus. A dolog mélyén két fogalom értelmezése áll: 1) "Egyenlőség" - a baloldalon az egyenlőség nem csak egyenlő jogokat, hanem egyenlő lehetőségeket is biztosít. 2) "Törvények" - itt az etatista kontra lbertárius értelmezés közti különbség számít. A társadalmi törvények olyanok, hogy az emberek közössége maguktól kialakít egy szabályt, mert az adott közösség úgy gondolják, hogy az jó. Ebből még nem következik, hogy az, aki ezt megszegi, azzal pontosan mit kell csinálni - és egyáltalán kell-e csinálni valamit. Az etatista megközelítés az, hogy ezt törvényi szintre kell emelni és az államnak kell lennie annak, aki eldönti nem csak azt, hogy mi tekinthető szabályszegésnek, de azt is, hogy ilyen esetben mi legyen a "szankció".

Biomechanoid · http://www.menekulttabor.extra.hu/forum/viewforum.php?f=1 2015.03.22. 16:17:40

Szóval, a nagyon problémamegoldó hölgyet sérti, ha a karrierje érdekében végrehajtott konstruktív jellegű aktusokban való hozzáállását, mint foglalkozást illetem.
Szánalmas!

Itt van ez a - számára - kérdéses magyar nyelv. Vajon mit jelenthetnek a "teherbe ejt" "teherbe ejtette" kifejezések? Kire utalhatnak, ha a gyáva férfiakra nem? Rájuk nem utalhatnak, mert őket az abortuszból aljas módon kihagyták.

Aztán meg itt vannak a gyermekeiket egyedül nevelő anyák. Naná, hogy az összes válás a férfiak miatt van, és soha egy sem akarja a gyerekét.

Az, aki ilyen alapállásból szeretne a férfi-nő problematikáról, mégis mire számít?
(Meg szabad ismételnem, hogy szánalmas, vagy KDNP van?

Herr Schwarze Liste 2015.03.22. 20:12:03

inkább megsétáltatom a vak komondort

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.03.23. 06:22:16

Elolvastam a posztban linkelt magyarnarancsos beszámolót az Üvegplafon-beszélgetésről és így már világosabb, miért semmitmondó a poszt. Úgy valóban nehéz párbeszédről beszélni, hogy a szélballibbant-liberálbolseviki-judeonáci fél oktalan, mocskos állatnak minősíti és akként kezeli a vele egyet nem értőket.

Robinzon Kurzor 2015.03.23. 14:09:24

... meg aztán a hókifli!

steery 2015.03.23. 16:46:23

Minél többet beszélünk ezekről a problémákról, annál több szarságot kavarunk fel és végül teljesen átlátszatlanná válik a közeg tőle. A társadalmunk egy időzített bomba, tele hazugságokkal, igazságtalanságokkal, kegyetlenkedéssel, gonoszsággal és kezelhetetlen, megoldhatatlan problémákkal. Ha ezt megpiszkáljuk, végül robbanás lesz az eredmény és totális pusztulás. De megoldás - az nem lesz.

Antonin Nalpas · http://youtu.be/EXy7lsGNZ5A 2015.06.14. 21:51:46

„»Százalék« -- igazán remekül kitalálták ezeket a szócskákat: milyen megnyugtatóak, tudományosak. Csak kimondjuk a szót »százalék«, és rendben van minden. Persze, ha más szóval mondanánk, hát... esetleg nyugtalanítóbb volna a dolog... No és ha Dunyecska is beleesik a százalékba? Egyik vagy másik százalékba?”

Jean Sol Partre 2015.06.15. 01:29:35

@bbjnick: a dolgok néven nevezése mennyiben teszi lehetetlenné a vitát?
süti beállítások módosítása