A kifulladni látszó tüntetések kapcsán egy rakat kérdés merült fel bennem. A január másodikai tüntetésen fellépők ugyanis gyakran homlokegyenest ellentmondó értékeket hirdettek a beszédeikben. Az egyetlen biztos közös pont az volt, hogy Orbánnak és kormányának mennie kell. Ha igen, miért? És csak nekik kell menniük?

Kezdjük ezzel. Mennie kellene szerintem Orbán Viktor kormányának? Válaszoljunk röviden: szerintem mennie kellene. De nem csak nekik. Lenne bármi értelme annak, hogy most valamilyen úton-módon megbukik Orbán Viktor? Megoldana ez bármit? Nem ilyen egyszerű a helyzet. A nemzetet megrontó polgárháborús szerepjátéknak ugyanis Orbán Viktor csak az egyik – ugyan központi, és legfontosabb – pólusa.

2010-ben a Fidesz páratlan mértékű felhatalmazást kapott. Ez a felhatalmazás szebb vidékeken elég lehetett volna arra, hogy a magyar társadalom égető problémáit egy önmérsékletet mutató, jobboldali kormány orvosolja és elkezdhesse a felzárkózást – no nem a nyugathoz, hanem szomszédainkhoz, akiktől a 2000-es évek bénázása miatt lemaradtunk. Ehhez el kellett volna fogadni, hogy a ciklus végén talán elfogy a politikai tőke, és esetleg egy, a szétbombázott, szétesett baloldalról, esetleg máshonnan kiemelkedő párt kerül majd hatalomra.

Még rövidebben szólva: fel kellett volna adni a rendszerváltoztatás óta uralkodó, az ország fejlődését visszafogó polgárháborús logikát.

​A Fidesz azonban nem ezt az utat választotta. A polgárháborús logika maradt, sőt, a helyzet fokozódott. A kormány apologétái is csak erre hivatkozva tudják megvédeni a kormányt hétről hétre: először a belső ellenségre, majd ezek totális veresége után a külföldi támadásra hivatkozva kell összefogni, egyben tartani a tábort. Azt kell a szájába rágni mindenkinek, hogy aki nem velünk, az ellenünk, és hogy azok az arcok a másik oldalról az egyedüli okai az ország romlásának. Ezen az alapon kell elfogadni a saját oldalon a korrupciót, a dölyföt, a társadalmi és szakpolitikai viták megspórolását. Ebben az elképzelésben a Fidesz érdeke egyenlő az ország érdekével.

Nekem elfogadhatatlan ez az érvelés. Nagyon hiányzik már az a kutatás, amely megvizsgálja a Fidesz által 2010 óta hozott törvényeket. Három halmazba kellene beosztani ezeket. Adott törvény 1) részben vagy egészben a Fidesz, illetve politikai holdudvarának hatalomban maradását szolgálta; 2) részben vagy egészében a Fidesz gazdasági hátországának az érdekeit szolgálta; 3) ezektől mentesen, tisztán a nemzet érdekét szolgálta. Vajon mennyi új jogszabály kerülne a harmadik halmazba?

Ebben a helyzetben természetesen a másik oldalon sem működhet a kiegyező, polgárháborús logikát elvető hangnem. Így tehát felszínen maradhatott a magát Orbán történelmi ellenfelének képzelő Gyurcsány Ferenc és militáns közössége, a Fidesz elleni összefogás szükségességét folyamatosan sulykoló, de a saját helyezkedését mindig fontosabbnak tartó DK. Gyurcsány csak azért lehet az egyetlen máig meghatározó, vezető szereplője a baloldali ellenzéknek, mert ő az egyetlen, aki teljesen fullba nyomja a szellemi polgárháborút.

​​Ebben a gyűlöleten alapuló pártpolitikai erőtérben nincs igazi esélye a kiegyezést támogató alakulatoknak.​​

​Így tehát ha valaki azt mondja, hogy Orbánnak mennie kell, akkor ki kell mondania, hogy Gyurcsánynak is mennie kell, kibővítve pedig azt, hogy az elmúlt 25 évet meghatározó, gyűlöleten alapuló, szellemi polgárháborút előidéző gondolkodásmódnak és az ezt tudatosan szító politikusoknak, politikai alakulatoknak és holdudvaroknak kell mennie. Pártállástól függetlenül.

És ahogy az elsősorban a Fidesz érdekeit szolgáló Nemzeti Együttműködés Rendszerének mennie kell, úgy a 2010 előtti rendszert és alkotmányt sem lehet visszahozni. Minden pozitívuma és kimunkáltsága mellett az a rendszer, ahogy Széky János is rámutatott hosszú sorozatában, nem volt alkalmas hosszú távú berendezkedésre. Elég erre annyi bizonyíték, hogy az a rendszer nem volt képes megvédeni az országot a puha „illiberális demokrácia” bevezetésétől.

De mindennek a mélyén ott vagyunk mi. Ahogy Uj Péter fogalmazott a 444-en: „Az »új rendszerváltás«, az »új alkotmány«, a »köztársaság« bálványok. Babonás hittel ragaszkodunk ahhoz a tévképzethez, hogyha ezeket valahogy megjavítjuk, akkor megjavulunk mind, megjavul az ország. Pedig pont fordítva van: ha megjavítjuk magunkat, megjavítjuk az országokat, akkor ezek megjavulnak maguktól szépen.”

​A polgárháborús logikát nem fogja önmagától feladni a politikai elit, mert tökéletesen szolgálja az érdekeiket. A Fidesz annyiban különbözik a többiektől, hogy jó pillanatban, jó helyen ragadták meg a hatalmat. A polgárháborús logikát nekem, neked; illetve nekünk, nektek kell feladnunk. Otthon, a négy fal között. Az utcán. A lépcsőházban. a boltokban. A villamoson. Csak fel kell ismerni a nemzeti érdeket és azok valódi ellenfeleit.