Beteljesítette a baloldal a történelmi küldetését? Vagy épp ellenkezőleg, újra kellene szítani a régi tüzet? A nemzetközi baloldal állapotáról és jövőbeli lehetőségéről vitatkoztak – többségében brit – szakértők, elemzők, tudósok Budapesten a Danube Institute szervezésében.

„Hol van a baloldal?” címmel kezdte az első előadást Donald Sassoon, a londoni egyetem Queen Mary College-ának történelemprofesszora. Sassoon az 1889-ben alapított Második Internacionáléval kezdte mondandóját. Mint kifejtette, a baloldal fő célkitűzése a kapitalizmus összeomlása és egy új, nem kapitalista rendszer bevezetése volt. A korai baloldali mozgalmak közül a német szociáldemokraták voltak a legsikeresebbek, de volt egy nemzetközi minimumprogram, amit a baloldaliak nagy része osztott. Ez a demokrácia növelése (jogegyenlőség, általános választójog, nők egyenjogúsága); a jólétibb állam (egészségügy) megteremtése és a munkaerőpiac állami szabályozásának elérése volt. Sassoon szerint ki lehet mondani: a szociáldemokrácia eredeti minimumprogramja megvalósult. „A nagy paradoxon viszont az, hogy a szociáldemokrata elvek megvalósításához és sikeréhez erős kapitalista gazdaságra volt szükség.”

Sassoon nevetve beszélt az értelmiség szerepéről: „A baloldal a kultúrharc során megnyerte magának az értelmiséget, de mégis veszít a választásokon. Ez mutatja, mennyit számít valójában az értelmiség”. A professzor végül ironikusan fogalmazta meg talán egy teljes nemzedék életérzését: „Én épp a világháború után, 1946-ban születtem, békében és prosperitásban éltem, volt szex és rockandroll, nem volt AIDS, most pedig élvezem a nyugdíjamat, amit a mai fiatalok termelnek meg. Az elmúlt évtizedek Nyugat-Európája volt a legjobb hely és időszak, amiben élhettem”.

Rajcsányi Gellért tudósítását híroldalunkon olvashatják.