Vendégszerzőnk, Kardos Gábor filozófus írása.
Mitől lehet hoax gyakorlatilag bármilyen hír a neten, a social vagy tömegmédiában és mennyiben válik evolúciós zsákutcává átköltözésünk a mátrixba?
Érdekes esettanulmány lehetne a „fertőző Balaton-víz” mém elterjedése idén nyáron, ami lényegében hoax, annak ellenére, hogy vannak valós mozzanatai. A masszamédia message is the medium bulvárlogikája bármit, egy tartalmilag mégoly valós hírt is strukturálisan ugyanúgy mémként (vagyis formailag hoax-ként) terjeszt.
Rajcsányi Gellért cikke elég húsbavágó kérdéseket vet fel, viszont addig nehéz érdemben válaszolni és változtatni ezen a globális helyzeten, amíg nem nézünk szembe azzal, hogy a net nyilvánossága strukturálisan és természeténél fogva hoax-fórum. Részben már a McLuhan szlogen („The message is the medium”) jelezte a váltást, civilizációnk átköltözését a mátrixba, viszont a nettel jött létre ennek a kamugépezetnek a totális technológiája.
*
Képzeld csak el Jézus kereszthalálát vagy bármilyen közösségteremtőnek tartott eseményt élő egyenes tévéadásban és online streamingben közvetítve, virtualizálva, ami pont az adott esemény legfontosabb mozzanatát, valóságosságát teszi valóságshow-vá, vagyis strukturálisan hoax-szá. Nem csak „tartalmilag” kamuesemény lehet hoax, hanem a valós hírből is hoax lesz formailag, ha belenyomjuk a mátrix-bulvárba!
Az Index tesztje − a konteónap − nem csak azt mutatja, hogy a magyar publikum nem ismeri az iróniát (ami ugye előfeltételezi a valóság és a róla szóló beszéd különbségének ismeretét!), hanem azt is mutatja, hogy a net népe erre már globálisan és szervileg képtelenné vált. Hiába legyintenek erre sokan kit érdekel?! felkiáltással, mert véleményünktől függetlenül ezen a bolygón evolúciós zsákutcába kerülnek és idővel kiszelektálódnak az olyan fajok, amelyek valós természeti környezetüktől elidegenedve egy képzelt világhoz adaptálódnak.
A tét végső soron az adott civilizáción túl az adott faj fennmaradása. A net népe egyre durvábban egy elektronikus fantazmagóriafelhőt tekint übernormatív valóságnak a valós természeti léte és környezete helyett, mintha valami keménydrogos tripben lenne. Leginkább mert abban van. A virtualizálás keménydrog. Elég lenne az elektromos hálózat globális összeomlása, hogy azonnal szembesüljenek a realitással. Hogy az sose következhet be?
Ugyan... Kétszáz éve még nem volt villany, és semmi biztosíték arra, hogy néhány évtized múlva még lesz. Az a kérdés, hogy mi mindentől függ és alapjaiban mennyire sérülékeny a civilizációnk, illetve milyen túlélési stratégiákkal rendelkezünk minden eshetőségre. Egyre gyengébbekkel, mert a fogyasztói társadalom lényege szerint függőségre, illetve passzivitásra „szocializál”, amivel brutálisan csökkenti az egyén és a közösség túlélési képességeit biológiailag és kulturálisan egyaránt. A valóság globális virtualizálása pedig végleg felszámolja (illetve elfogyasztja) valós túlélési képességeinket, biológiai és kulturális túlélési tartalékainkat.
Nem kell az elektromos hálózat összeomlása vagy a fosszilis energiakészletek kimerülése sem, ha például sikerül evolúciós szempontból totálisan inadaptált, biológiai és kulturális túlélésre képtelen tömegeket, generációkat kinevelni. A fő kérdés a valósághoz való viszony átalakulása, illetve felszámolása. A téveszmés állapot, illetve az elmezavar egyik fő ismérve egyéni szinten (de ugyanígy közösségek esetében és globálisan is!) a valóságérzék megszűnése, illetve diszfunkciója. Evolúciós szempontól ma ennek ékes példáját adja a globális kommunikáció „forradalma”, az evolúciós zsákutcát jelentő net-droidizáció, melyben az egyének és közösségek természeti létét (életfeltételeinek valóságos állapotát) látványosan felülírja a virtualizálás mátrixa (a reklámok és a netes fórumok felelőtlenül pszeudo közszereplésének világa).
A megoldást nem a mátrixon belüli figyelemfelhívó akciók hozhatják el (mivel ezek maguk is virtuálissá, a kamugépezet részeivé válnak), hanem az, hogy a bioszféra valósága rendezi a virtualizálással egyre tetemesebb globális számlánkat. Mert attól még, hogy százmilliók valami egészen más valóvilágba haluzzák bele globálisan magukat, attól még az így maguk alá csináló fogyitársadalom tagjai a bolygó természettörvényeinek ugyanúgy kiszolgáltatott élőlények, a kozmosz és a bioszféra polgárai maradnak − ha már nem is nagyon tudnak róla. Ha rendesen, alaposan kizoomolunk a hoax kapcsán felvetett perspektívából, akkor nagyjából ezt látjuk. Azért is írtam válaszcikket, mert a Mandiner is olyan fórum, ahol még pont lehet és érdemes ilyen kérdéseket felvetni, anélkül, hogy totálbulvár kommentböfögésbe fulladna az egész.
*
A régi római Forum vagy az athéni Agora nem virtuális tér és nem csupán fogyasztói piactér volt (mint másik mai megfelelőjük, a pláza), hanem valós közösségi tér: egyszerre volt az eszmecsere és az eleven társadalmi interakció tere és vásártér. A közösségi oldalakon viszont mindenkit szendvicsemberré, hirdetési felületté tesz a tulajdonos cég, adja-veszi ismeretségeinket, lákjainkat, stb. Ehhez még hasonló se volt a Forumon vagy az Agorán. Ennyiben nem közösségi tér ez, hanem inkább a fogyitársadalom Cloaca Maximája, ahol a véleménynyilvánítás mint olyan (a kommentkultúra szintjét és alakulását tekintve) kábé az ürítés szintjére alacsonyul.
Immár nem egy polgártársaival valós interakcióban levő polgár valós közösségi cselekvése, illetve állásfoglalása egy poszt vagy komment, hanem lényegében öncélú és totálisan manipulált (illetve multi-kontrollált) énkielégítés, minden valós közösségteremtő funkció és következmény nélkül.
Szép új világ? Nem szép, nem annyira új és nem világ − különben minden stimmel.
