Nem a technológiai eszközöket, hanem a túlhasználatukat kritizálja Békés Márton, Az utolsó felkelés című könyv szerzője. A technológia-kritikus történésszel okostelefonról, e-könyvről, várost felszabdaló brandzónákról, az időtlen Amerikáról és a digitálisan írástudatlan emberek érdekvédelméről beszélgettünk.

„Manapság a virtualizálódás, a digitalizáció felvet több, konzervatív szempontból problémás dolgot. Ezek érdekeltek. Azt vettem észre, hogy a konzervatív szerzők részéről sok alapos, pontos diagnózis van, de hiányzott belőlük a szikra. Aztán olvastam több francia anarchista, újbalos szerzőt, és ott megtaláltam a szikrát. Egyébként is sok inspiráció ért barátnőm, barátaim, zeneszövegek részéről.

Összeér itt a konzervatív és a szélsőbalos világkritika?

Először is: ezek a szerzők nem úgy konzervatívak és nem úgy szélsőbalosak. Ez nem az a konzervativizmus amit Burke meg Oakeshott csinál. A brit konzervativizmust már a neokonos könyvemben is kritizáltam. Nagyon jól leírta Rajcsányi Gellért a Kommentárban megjelent Anglia-útirajzban, hogy Angliában kilencszáz éves sövények vannak meg kőrakások. Kőrakások! Négyszáz éves kőrakások! Ők szerencsések. Ez a fajta konzervatív gondolkodási modell nem veheti fel sikeresen a versenyt a biotechnológiával, a 3D-nyomtatással, az okoseszközökkel, a hordható technológiákkal szemben. Akiket konzervatívnak nevezhetünk a könyvemben, azok vagy a német konzervatív forradalom szerzői, vagy pedig olyan radikális reakciósok, mint Molnár Tamás vagy Salvador Dalí. A baloldali forrásaim között vannak nonkonformista balosok, mint Pasolini, és olyan ultrabalosok, anarchisták, mint Baudrillard, Virilio, Deleuze. Aztán vannak olyan kritikusok, mint Heidegger vagy Mumford, akiket nem lehetne sehova sem kötni. ‘68-at egy bizonyos szempontból értékelem pozitívan: ez a látványtársadalom vagy fogyasztói társadalom kritikája és ezen túl a képzelet felszabadítása. Egy antimaterialista front. Ahogy Wendell Berry fogalmazott: nem ott húzódik ma a határ, hogy ki liberális vagy ki konzervatív, hanem ott, hogy ki gondolja magát gépnek és ki nem.”

Pintér Bence interjúját híroldalunkon olvashatják.