Egy irodalmár alkotott őszinte nemirodalmat. Ahogy ő fogalmazott: összeírt több száz emléktöredéket és hívószavak egész sorát, kötetbe rendezte, majd kiadta őket. Szörényi László olasz nagykövet volt az első demokratikus kormányban '90-től '95-ig. Nekünk akkor egy hochintellektuel kormányunk volt, élén Antall Józseffel és egy olyan csodálatos műveltségű nagykövettel, mint Szörényi.
Nem tudom mennyit profitáltunk ebből a műveltségből, viszont az Éljen Kun Béla! Suzy nimfomán című könyv egy igazi ujjlenyomata annak a kornak. Szörényi arról ír, hogy nem ment minden zökkenőmentesen a rendszerváltás hajnalán, hiszen sokan maradtak a kommunista korból a külügyben, és nehéz volt váltani elvtársból az úr kifejezésre.
A diplomáciában is akadtak gondok, amikor a bivalymozzarellát hamisító csávó meg akarta venni az egyik leghíresebb magyar porcelángyárat, vagy amikor meztelen magyar fiatalokat fogott el a rendőrség az autósztrádán.
A könyv azért csodálatos, mert az írója nem akar megfelelni, leírta a haverjainak, amit ott érzett nagykövetként. Lazán sztorizik, versel és fizikailag érezzük azt a fájdalmat, amit ő érezhetett, amikor Horn Gyula vendéglátójaként egy lumpenprolit próbált szórakoztatni. Aki szeret olvasgatni a rendszerváltás színes epizódjairól, annak ajánlom.
*
Szörényi László: Éljen Kun Béla! Suzy nimfomán
Kortárs Könyvkiadó Kft., 2012.
