Fogjunk mindent a minket tépő balsorsra? − Kivonuló középosztály XXXIV.
2014. június 13. írta: Redakció

Fogjunk mindent a minket tépő balsorsra? − Kivonuló középosztály XXXIV.

balsors.jpg

PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink írásait vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.

Olvasónk, Rácz Sándor írása.

*

Fogjunk mindent a minket tépő balsorsra?

Kicsit bonyolultabb a magyar politikai élet képlete annál, hogy azt Papp László Tamást követve a piacból és a politikából élők ellentétére lehetne redukálni. Ott van például az a zavarba ejtő jelenség, hogy a szerző által a piacból élők nézőpontjából levezetett érvek jó része a politikából élők érvkészletében is megtalálható.

A közéletből élők számára sem ismeretlen az a gondolat, hogy a politika képtelen a közjó a közérdek képviseletére, csak épp ők ezt megfejelik azzal a gondolattal, hogy a közérdek kifejezésére alkalmatlan rossz politikát mindig az ellenoldal csinálja. Az egyik oldal számára a valódi közjó a nemzeti politikában nyilvánulna meg, vagyis jó politikát csak a nemzeti oldal csinálhat; a másik oldal számára pedig a szakértő, nyugatos, demokratikus politika a kizárólagosan érvényes megoldás. A „piacból élők”, vagy a politikától éppen és egyre jobban elforduló fiatal és középkorú középréteg – jelenleg még artikulálatlan – közjókoncepciója csak annyiban tér el a „nemzeti” és a „demokratikus” oldalak közjófelfogásától, hogy ez utóbbiak tagadását tekinti a kizárólagosan üdvözítő megoldásnak.

Megfigyelhető tehát, hogy a politikából és a piacból élők közjóról alkotott elképzelése kivétel nélkül egydimenziós és leegyszerűsítő. Közös jellemzőjük az is, hogy a siker olyan receptjeként képzelik el a közjót, amely a kudarc kockázata nélkül garantálja az előrelépést. Ez okozza azt az általánosnak tekinthető érzéki csalódást, hogy a riválisok kudarcait soha nem egy jó szándékú kísérletezés lehetséges kimeneteleként értékelik, hanem a tudatos ártó szándék eredményének. Márpedig ha a kudarc csak az ártó szándék eredménye lehet, a saját oldalunk jó szándékáról pedig meg vagyunk győződve, akkor lehetetlenné válik a saját oldal kudarcainak elismerése is, hiszen az egyet jelentene az ártó szándék beismerésével.

Mindebből tehát az következik, hogy ha a politikai közösség tagjai a közjó különböző elképzeléseit vallják a magukénak, de csak a sajátjuk érvényességét ismerik el, akkor a kudarcok ugyanúgy bekövetkeznek − viszont az egymással csatározó felek egyike se fog tanulni ezekből. Az ilyen politika ezért valóban kontraproduktív lesz − de nem azért, mert a társadalom egyik fele összefog a társadalom másik fele ellen, hanem azért, mert a társadalom egésze hibásan gondolkodik a közjóról.

Mi lehet az oka mindennek? Miért nem érvényesülhet az az egyszerű felismerés, hogy a jövőre irányuló egyéb tevékenységekhez hasonlóan a politikából se lehet kizárni a kudarc lehetőségét, viszont rengeteget lehet(ne) tanulni azokból? Az egyik ok lehet a sokat emlegetett „balsorsos magyar történelem”. Legalább száz éve nem volt sok sikerben részünk, és ezért lettünk megrögzött sikerfetisiszták, akik a tökéletes megoldásnál kevesebbel nem is érhetik be. Gondoljunk csak az olimpiai, vagy akár az eurovíziós szereplésünket kísérő közéleti hisztériáinkra és a világ minket sújtó igazságtalanságainak folyamatosan frusztráló tévképzetébe.

Innen nézve viszont az is elképzelhető, hogy a „balsors, ami minket tép” koncepció se más, mint egy kontraproduktív fikció; ami abból a valóságidegen gondolkodásból ered, hogy ha nem tudunk többet megtenni annál, mint amit ténylegesen tehetünk − vagyis ha nem tudunk mindenhatóként fellépni −, akkor inkább ne is tegyünk semmit.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr846295868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sztyepan Asztahov 2014.06.13. 07:49:15

ezeknek a rendkívül unalmas írásoknak a kivonuló középosztályról mikor lesz már vége??

Vagy nincs már miről írni?

Lexa56 2014.06.13. 09:07:31

Semmi egyebet nem várna el az ember, mint a kudarcok beismerését. Akkor könnyebb lenne megbocsátani is, és tanulni is lehetne belőle. Amíg csak fújják a trombitát, addig nincs miről beszélni.

hacsaturján 2014.06.13. 14:51:01

@Sztyepan Asztahov:

maga itt kóvályog, közben az a melehov gyerek meg az akszinyát töcskölgeti.

lokkoL 2014.06.13. 16:25:16

külföldi fórumokon nekem úgy tűnt, a fatalista gondolkodás; aki nem úgy gondolkodik nem úgy cselekszik ahogy mi, az ártani akar nekünk ... ez a világ boldogabbik felére is jellemző

Füstös-Róka Giovinezza 2014.06.13. 22:54:33

A turáni átok egy zsidók által hintett legenda, amely káros ügyködésük elkendőzését szolgálja a felelősség áthárításával.

Előképe az Ószövetségben található (írás a falon), Babilon királyát, Belsazárt (az első birodalmat) Isten birodalomépítési stoppal sújtotta vagy kétezer évre. A pontos idő a megadott mennyiségek összeadásával kiszámolható.

Az önbeteljesítő átok máig "érvényes" hiszen valamilyen magyarázatnak csak kell lenni arra, hogy tartósan a rossz végen tartózkodunk, úgy száz éve biztosan, mióta elterjedt az átok orbánus legendája.

No, pont azóta nem volt itt rendes "király", akinek a fejére illett volna a "micisapka".

Ez meg húzná le a fülééig, csakhogy nem elég magyar hozzá. Pontosabban még félig sem, ha hetente megbérmálkozik, még akkor se jön neki össze.

Esetleg egy aranycipő. A valagába, hogy költői képpel búcsúztassam.

nu pagagyí 2014.06.14. 12:23:55

Magyarországon a "népnek" és a "nemzetnek" kellene egymásra találnia ahhoz, hogy sikeres ország legyünk.

873ujr3rk 2014.06.14. 12:59:35

www.youtube.com/watch?v=H72yZgrWbxU

"Való Világ, Megasztár, X-Faktor
szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol
és hiába védjük másoktól a földet
ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet
mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék
hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért
aki akar itt bármit, az úgyis dobbant
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet
a bankok, a zsidók, az IMF, a melegek
balhé van, de sosincs felelős
mindenki megússza, van jog, csak nem erős"

Alkibiadesz 2014.06.16. 06:41:42

@Sztyepan Asztahov:

Ez az írás pont arról szólna, hogy a középosztály kivonulása nem több, mint a politikai csodavárásból következő törvényszerű kiábrándulás eredménye. Másképpen fogalmazva: a kivonuláson elmélkedni nem felesleges, de félrevezető.
süti beállítások módosítása