Kommentszűrés
’14 máj
15
12:01

Csak szomorú vagyok − Kivonuló középosztály XI.

Írta: Redakció

kivonulo_11.jpg

PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink írásait vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.

Olvasónk, egy gyógyszer-analitikus írása.

*

Csak szomorú vagyok

Ez az első alkalom, hogy egy cikkel kapcsolatban írásra adom a fejemet. A motivációm sajnos az elkeseredettség. Középkorú, 34 éves nő vagyok. A gyógyszeriparban dolgozom, egy generikus multinacionális cégnél, analitikusként, laboratóriumban. Tíz éve vagyok a pályán, az ország több városában is éltem már, több cégnél is dolgoztam már. A havi fizetésem meghaladja a mai átlag magyar fizetéseket, ez alapján a középréteg felső kategóriájába kéne tartoznom, csakhogy...

Abban a helyzetben találtam magam, hogy évről évre egyre kevésbé sikerül kijönnöm a havi fizetésemből. Mivel oda megyek lakni, ahol munka van, ezért albérletről albérletre költözöm. A bérleti díjak pofátlanul magasak, a szerződések fegyverszüneti megállapodásokra emlékeztetnek, a kaució egy olyan összeg, amit az életben nem látsz viszont, ellenben minden költözésnél ki kell fizetned. A tulajdonos nem jelent be (mert adót csal a bérleti díjjal), így nincs ideiglenes lakcímed. Mivel nincs helyi címed, így keresztet vethetsz a rendes orvosi ellátásra; ha valami bajod van, akkor esetleg a munkahelyi doki ellát, ám betegszabadságra haza kell utazni, az állandó lakcím szerinti dokihoz. Ha át akarsz jelentkezni helyi dokihoz, háziorvosváltással, az jó kis bürokratikus huzavonával jár, ami minden költözésnél ismétlődik − és nekem erre nincs időm...

Nincs időm, mert a munkahelyemen a papíron lévő nyolc óra helyett naponta 10-12 órát KELL dolgoznom, négy-öt munkakörnek megfelelő mennyiségű munkát kell elvégeznem. Az ötnapos munkahét nekem hatnapos, minden hétvégén be vagyok rendelve, és ez csak a normál menetrend. Extrém projektek, vészhelyzetek esetében annak is örülhetek, ha a napi minimum alvási időt kikapom a cégen kívüli tartózkodásra. A cégek burkolt leépítéseket végeznek: a nyugdíjasok, távozó kollégák helyére nem vesznek fel senkit, a létszám folyamatosan csökken, míg a munka mennyisége viszont marad. Sőt, mivel a telephelyünk bővül, így folyamatosan nő is, és a távozó emberek feladatait is a maradók között dobják szét. Azonban, ahogyan szétnézek a környezetemben, azt látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen munkafeltételekkel szembesül. A munkáltatók hozzáállása: örülj, hogy van munkahelyed, kapsz fizetést. Az új munka törvénykönyve ezt szentesíti, a végletekig kiszolgáltatja a munkavállalókat a munkáltatóknak.

Magyarország arra rendezkedett be, hogy az európai bérek negyedéért dolgoztassa az embereket sokszoros munkaórában. A munkaügyi felügyelet a hivatalos jelenléti íveket nézi, nem törődik a visszásságokkal. A hatóság nem áll ki melletted. Magyarország munkáltatói valójában a modern rabszolgaság kiépítésén fáradoznak. Ennek ellenpontjaként tőlünk nyugatabbra heti négy napos munkarendről meg hat órás munkanapokról pusmognak. Ha az ország nyugati felében laksz, akkor csak a határt kell átlépned az osztrákok felé, és hirtelen egy másik világban találod magad. Európai bért kapsz, negyed-ötöd annyi munkáért, mint amennyit itthon elvégeztetnek veled. Hirtelen rádöbbensz, hogy az országodban olyan külső körülményeket teremtettek, annyira ellehetetlenítettek, hogy ha nem akarsz napról napra élni és a puszta létezésedért rettegni, akkor ideje a lábaddal szavazni, és leutazni azt a néhány kilométert.

Ha maradsz, felejtsd el a magánéletet. Éjt nappallá téve dolgozhatsz egy olyan bérért, amiből ha levonod a lakhatási költségeket (mindegy, hogy devizahitel-törlesztő, vagy albérleti díj) és a munkahelyre való napi bejutás havi költségeit, akkor azt találod, hogy éppen elegendő a hó végéig az extrém drága élelmiszerekre, tisztasági szerekre. Egy ruhavásárra már spórolni kell, és megtakarításokra már nem marad. Miközben tudod, hogy versenyképes szakmai képesítésed van, a hozzád hasonlókat keresik a határ másik oldalán, a nagybetűs Nyugaton.

Szeretem Magyarországot. Gyönyörűek az erdőink, a középhegységeink, az alföldjeink. Lenyűgözőek a tavaink, gyógyfürdőink. Szeretem a nyitott embereket, amikor rám mosolyognak, amikor megnyílnak nekem, amikor odafigyelnek rám még az idegenek is. Ez a kisvárosainkban természetes. Budapesten viszont már nem az, és ez a pesti törtetés, egymás eltaposása, a másikon való gátlástalan átgázolás kezd eluralkodni, elhatalmasodni mindenfelé. Egyre inkább terjed az, hogy egymást ölik az emberek a semmiért. Az utcán szembe jövő idegen, ha csak átnéz rajtad, szerencsés vagy, mert nem lökött fel. Ha valaki mégis nyitottabb és beszélgetést kezdeményez, akkor már csak panaszokat hallasz. Panaszokat, amikből egyre több van. Egyre több van, mert immár mindenki tudja, hogy ki az, akinek le kell feküdni, aki előtt meg kell alázkodni ahhoz, hogy a gyerekkel minden rendben haladjon az iskolában; ki az, akit meg kell kenni az önkormányzatnál, hogy végre elintéződjön az az ügy; melyik főorvosnak, mekkora hálapénzt kell adni, hogy ne tegyék el suttyomban láb alól a nagypapát. A munkahelyen ki a főnök szeretője, ki a főnök besúgója, kivel érdemes jóban lenni, ha nem akarsz magadnak még több bajt. Tudod, hogy mindegy, mi áll abban a dokumentumban, úgyis a sógor-koma lesz a pályázat győztese, az unokaöccsé lesz a meghirdetett állás.

Apropó állás. Bár édesanyám orvos és édesapám a mentőktől ment nyugdíjba, nekem nem volt kedvem (illetve gyomrom) ehhez az életpályához − pontosabban a magyar rang-kórmániás egészségügyhöz, ami többszörös összeomlásokon esett/esik át folyamatosan. Vegyész-biomérnökként azonban hiába végeztem kiváló eredményekkel az egyetemen (BME, szóval nem egy kisvárosi fősuli büfészakja), nem igazán találtam kezdőként állást magamnak, mivel senki nem ismerte a családom nevét. Én nem voltam senkinek a senkije a saját szakmámban. Ma már ismernek, mert jó szakember vagyok, de a kezdetek... A testvérem még nálam is jobban kilóg a családból, ő gépészmérnök lett, de minek. Őt sem ismeri senki a saját szakmájában. Most neki kell a semmiből valamit építenie. Ha körülnézek a munkahelyemen, azt látom, hogy vannak nagy hírű vegyész családok, ahogy a szüleim környezetében vannak nagy hírű orvos családok. Mivel szinte behozhatatlan hátránnyal indul az, aki nem valakinek a valakije; ezért egyre inkább afelé haladunk, hogy a tanárok gyerekei tanárok lesznek, a gépészeké meg gépészek, hiába nincs egy szikrányi tehetsége sem az illetőnek a szülei szakmájában. Ezt kell tanulni, ezen a területen kell érvényesülni, különben munkanélküli leszel.

Magyarországon egyre rosszabb élni, és én hiába szeretem a hazámat, ennek az évnek a végén el fogom hagyni. Beállok a kivándorlók népes táborába, oly sok jó barátomhoz, velem egykorú kollégámhoz hasonlóan, mert többé már nem tudok hinni abban, hogy lesz pozitív irányú változás, és én nem akarok így élni. Ebben az országban a kisembereknek egyre rosszabb, egyre nő a szegénység, a középréteg pedig megszűnőben van, mert vagy elmenekül, vagy lecsúszik a szegények közé. Én a menekülők közé fogok tartozni hamarosan. Nem sajnálom. Nagyon kemény kihívások, nehézségek állnak előttem, nincs időm hátranézni. Csak szomorú vagyok. Szomorú vagyok, mert hiába tudom, hogy az otthonom a szívemben van, és ezért mindenhová magammal viszem, de a hazám hiányozni fog.

Tisztelettel: egy kivándorlás előtt álló gyógyszer-analitikus.

Címkék: politika közélet társadalom fiatalság ifjúság középosztály kivonuló középosztály

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr836160238

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csak szomorú vagyok − Kivonuló középosztály XI. 2014.05.15. 15:26:01

Szomorú vagyok, mert hiába tudom, hogy az otthonom a szívemben van, és ezért mindenhová magammal viszem, de a hazám hiányozni fog. Tisztelettel: egy kivándorlás előtt álló gyógyszer-analitikus. Olvasónk írása.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

freehckr 2014.05.15. 12:20:01

Megint feltenném a kérdést, hogy mi a célja az ultrafideszes mandineres budai zsúrfiúknak ezzel a sorozattal?! Mi leírtuk, közreadtuk, mossunk kezeinket?!

Ehhez (és az előzőekhez) hasonló sztorik naponta jelennek meg a böszme nagy interneten, blogokban itt-ott, vagy hivatásos/meghívott publicisták tollából mainstream online sajtótermékekben, a fent is bemutatott rögvalóság jól ismert sokak által, főleg, hogy százezrek és azok ismerősei, barátai, családtagjai vannak hasonló helyzetben, mégis... vagy inkább ennek ellenére mégsem fog történni semmi, sőt, az elmúlt évek alapján megkockáztatom a Fidesz-KDNP nagyobb rőssel vágja hazánk érvényesülni akaró fiataljai és már nem annyira fiataljai alatt a fát mint a jelenlegi „szabadságharcos” rendszert megelőző nyolc évben a Fidesz-KDNP posztkommunista tezsvírpártjai, az MSZP-SZDSZ. Ami kategóriájában akár világrekordnak is tekinthető...

Szóval, what's the point? Mi lesz itt, kérem szépen?! Mire jó ez, hogy csak itt panaszkodunk, sírdogálunk, miközben azért szép csendben beállunk azok mögé, akik a fent is bemutatott helyzetet nagyjából előidézték, de jelenleg és előre láthatólag hosszabb távon is fenntartják majd...

Robinzon Kurzor 2014.05.15. 12:30:17

Na, ez egy remek ellenpélda.

Aki 34 éves nőként saját magát "középkorúnak" tartja, azzal valami nagyon nincs rendben és ezen semmiféle kivándorlás nem segít.

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.05.15. 12:38:36

egyszer írhatna már ide egy jócsaj

Bell & Sebastian 2014.05.15. 12:45:40

A dinasztikus degeneráció létező probléma az elitszakmákban, hiába, kicsi ország.

Vannak itt jó cégek is, magyar tulajjal, emberi körülményekkel és elfogadható fizetésekkel. Nem sok ilyen van, csak idő kérdése, mikor kezdenek hozzákurvulni a többihez. Ha apadni kezd a bevételeik forrása, legkésőbb akkor.

Külföldi tulajú cégnél, ahol magyar kápók bikacsökkel verik a rabszolgát (kecskeméti büszkeségünk), sokkal rosszabb választás, mint bármi.

Kinek van arra szüksége, hogy folyamatosan alemberezze megafonon egy francia / német köcsög?

Tanúsíthatom, hogy ezt csak itt engedik meg nekik, az anyaországukban ez nem működik. A másik oldala meg az, ha tökön markolják az ilyet a hatóságok, az a csúcspolitikus fogja kimosdatni, aki legtöbb részvényt kapta tőlük ajándékba, letelepedéskor.

Senkinek se legyenek illúziói afelől, hogy vajon ki lehet az?

Eladtál az egész, országnak nevezett kócerájt kilóra, velünk együtt, lábon. Aki ebből indul indul ki - az máris indul ki.

A "pénzcsináló" guruk maradnak. De már fancsalodik a pofájuk, nincs kit kopasztani. Addig is lopjanak egymástól, előbb irtsák ki egymást, utána lehet majd visszajönni.

Bell & Sebastian 2014.05.15. 12:47:50

cégnél = cég, eladtál = eladták

druppel 2014.05.15. 14:10:34

Korrekt írás.
Magyarországon nem éri meg alkalmazottnak lenni. Vállalkozni kell, és adót optimalizálni. Másképpen sajnos nem lehet.

kunzoo 2014.05.15. 14:16:58

@Robinzon Kurzor:
Nők esetében ez teljesen reális. Ha ilyenkor nincs már legalább egy gyermeke, Jó eséllyel örül ha lesz egy, előfordulhat hogy gyermektelen marad.

Karcolt lendület 2014.05.15. 14:55:48

@Kandeláber:
Látom, te igazán nagytudású vagy, kérlek, adjál neki tanácsokat, hogy a megélhetéséhez szükséges napi 10-12 és hétvégi munka mellett hogyan szerezzen magának állandó pasit és hogyan tartson fent egy működő párkapcsolatot.

Csigorin 2014.05.15. 15:12:47

Jo osszefoglalo, es csak sajnalni tudom aki ebbe is politikat kever.
Ez a helyzet ugyanis ativel a kormanyvaltasokon.

Nagyon sokan szeretnenek otthon elni, de pont a leirtak miatt nem tudnak.

dr. dodó 2014.05.15. 15:32:04

Nem inkább 'értelmes' posztokat kellene írkálni? Szép-szép, hogy a zemberek hadd mondják el a magukét, de baja mindenkinek van. Munkahely, fizetés, szomszéd, politika stb. Ne ezen rágódjunk már...

BRAAJEN 2014.05.15. 16:05:24

Lehet hogy nem politika, és átível, de akiket én ismerek, és énis, 5-6 éve jobban éltünk...sokkal!

Alfőmérnök 2014.05.15. 17:33:35

@jm padilla: Honnan tudja, hogy ezek nem jó csajok?

jm padilla · http://gozdom.blogspot.com 2014.05.15. 19:03:09

@Alfőmérnök:
nem nyilvánvaló? egy jócsaj férjez megy egy fideszes kerületi/városi/falusi képviselőhöz, és akkor patikája lesz, nem kutatgat egy multinál. :)
egyébként meg az eddigi megírók egyike sem rendszerhibákról beszél, hanem világáltalános jelenségekről. sehol sem jó. csak ottan esetleg több a píz. de boldogabb nem lesz tőle. ezek ateista idióták. ami a boldogságra való képtelenség maga. hát ez a bajuk.

Alfőmérnök 2014.05.15. 19:33:57

@jm padilla: Nem tudom, hogy ateisták-e, de az biztos, hogy identitászavarokkal küzdenek. Ezek nem magyar identitású emberek, bármit is mondanak/gondolnak magukról.
Én tudok olyan emberről, aki okkal ment ki. Az eddigi posztolók nem győztek meg arról, hogy helyesen döntöttek.

HToma 2014.05.15. 20:35:06

Jééé Kandeláber hozzászólását kitörölték.
Gyerekek! Lehet kommentet törölni, de előtte írjátok már meg, hogy a Mandiner átment moderált blogba.

Ha a havi fizetése meghaladja a magyar átlagot (nettó 140-150e) akkor hogy nem jön ki belőle?

Tündér_Lala 2014.05.15. 20:38:35

Sajnálom, de én is életvezetési problémákat gyanítok.
Elösször is erős túlzások vannak az írásban. Inkább közérzet jelentés, mint a valóság.
4-5 ember munkáját nem lehet elvégezni vagy ha igen, régen ki kellett volna rugni a főnökeit, mert eddig elégtelen terhelése volt az embereknek.
Másrészt a túlzott megfeleni akarás sem helyes stratégia. A 70%-nál magasabb terhelés óhatatlanul azt jelenti, hogy a munkacsúcsoknál elúszik az illető. Ilyenkor fapofával meg kell kérdezni a főnököt, hogy döntese el, melyik melót kéri mondjuk a kettő közül mert együtt nem megy. A hétvégi telefonok esetén pedig 2-3. alkalom után nyugodtan közölhető, hogy 180 Km-re van a helyszintől, telefonon tud segíteni. Meg kell érteni, ha mindent elvisel a főnök kap pízet, mert ügyes hajcsár, nem ő dícséretet és pénzt.
Nem mindegy a kollégákhoz való viszony sem. Ha folyton egymás alá vágnak, azzal csak magukkal tolnak ki, mert csak kiszolgáltatottá válnak, nem megbecsültté.
Ezek tényleg az egész világon így működnek, erősen téved, ha azt hiszi, hogy másütt más a helyzet. Legfeljebb tényleg több a pénz, de ettől az élete nem lesz élhetőbb.
Aztán hogyan létezik, hogy ennyi idősen nincs magánélete. Ha a munka miatt nincs, az megint csak életvezetési gond. Vállaljon kevesebbet, de legyen magánélete.
A rossz közérzetért tehát bizonyos értelemben valahol felelős, amin változtatni kell, de nem hiszem, hogy a helyváltoztatás oldaná meg a helyzetet. Attól csak még rosszabbul érzi majd magát.

Ami igaz, hogy valóban túl magas a munkaterhelés mindeütt (napi 10 órai meló általános), a hangnem az emberekkel gyomorforgató. Viszont ha van önbecsülése ezeknek valahol határt lehet szabni, vagyis igenis vállalni kell bizonyos konfliktusokat, mert különben bárkinek a fejére nőnek.

Valami ilyesmi.

Bell & Sebastian 2014.05.15. 20:39:07

@Alfőmérnök: Na ecsém, akkor most soroljad, mi a lófaszt csináltál te eddig, 30 éves korodig, az ingyen élésen kívül, ami hasznos is volt?

Pofád, az van, szopi. :)

Bell & Sebastian 2014.05.15. 20:44:35

@Tündér_Lala: Másutt más a helyzet. Én azt értem, hogy jó lenne a bányában tartani a törpéket, mert magától nem jön fel a szén, de most már én is azt mondom, menjen le érte az, akinek szüksége van rá!

Magyarországon minden termelő nyakán 8 db ingyenélő csücsül. Lerázni őket, oszt mennyenek a bányába! Majd küldök levegőt. :)

Messzi Vetek 2014.05.16. 08:48:48

@post: a háziorvosváltás (magának, hölgyem) nem jelent semmiféle bürokráciát. nyugodtan menjen be a legszimpatikusabb rendelőbe és nyilatkozzék.
körülbelül ennyi a teendője.
ötülök, ha segíthettem.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.05.16. 22:46:46

"a kaució egy olyan összeg, amit az életben nem látsz viszont, ellenben minden költözésnél ki kell fizetned."

mivan? hát dehogynem látod viszont, kiköltözésnél jár