„2.1. Dohánybolt nem működhet másik dohánybolt bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül. 2.2. A 2.1. pontban foglalt rendelkezés akkor minősül megtartottnak, ha a dohányboltok (egymáshoz legközelebb eső) bejáratainak középvonalától számított legrövidebb, szabályos gyalogos közlekedési útvonal hossza eléri vagy meghaladja a 200 métert.”

Legyen a fenti, új trafikszabály a mottónk. Gyönyörű, nem? Ez is üzeni: nem a legjobb hely neked az ország, ha vállalkozni szeretnél. A trafikügy megmutatta, az állam, ha úgy dönt, elveszi tőled azt, amit éppen akar; átszervezi az üzletedet, ahogy akarja; és hatalmas bravúrként azt is elérte, hogy ez senkit se érdekeljen.

Nézzük csak a trafikosokat. Először a kormány a dohánykereskedelem állami monopóliummá tételével egy csomó régóta ebből élő embert vágott ki a bizniszből, majd újraosztotta a lapok jó részét. Lehet, hogy a szekszárdi hangfelvétel egy elszigetelt esetre mutatott rá, de nyugodtan feltételezhetjük, hogy többségében a megfelelő emberek kapták a koncessziókat. Meglepő viszont, hogy a trafikok körüli szabályozást azóta is folyamatosan átírják.

Miután újabb és újabb termékek árusítását engedélyezték a trafikokban, hogy minél nagyobb legyen a forgalmuk; egyúttal elkezdték ellenőrizni, betartják-e az újdonsült trafikosok az évszázad eddigi egyik leghülyébb szabályát. Tizennyolc éven aluli nem tartózkodhat az üzletben – még akkor sem, ha cigi helyett csak üdítőt vagy rágót venne –; de ha mégis ott tartózkodna egy kiskorú, addig másokat sem lehet kiszolgálni. Ez egyrészt azt eredményezte, hogy ha véletlenül nincs nálad személyi, akkor még egy ásványvizet sem tudsz venni; másrészt meg azt, hogy űzött, paranoiás tekintettel figyelnek mindenkit a trafikos alkalmazottak. Megtörtént eset, hogy az ellenőrök beálltak a sorba, majd utánuk jött az ifjú társuk, belopakodott az üzletbe. Mire kiszolgálták az ellenőröket, már az asztalra is csapták a büntetésről szóló csekket.

Néha azért elgondolkodom ezen az országon és szomorú leszek.

Aztán ott volt az a csoda is, hogy – miként korábban írtuk – a nemzeti trafikokban olyan környéken is lehet alkoholt kapni éjszaka, ahol egyébként más éjjel-nappali kisboltban a helyi alkoholárusítási korlátozások miatt ez tilos. Ezzel a nem mindennapi helyzettel sikerült még egy jó nagyot belerúgni a kisboltosokba: először elvették tőlük a cigi-, aztán gyakorlatilag a nap jó részére az alkohol-árusítás lehetőségét is.

Végül nagyjából azért beállt a rendszer, kialakultak az üzlethelyiségek, folyt az üzlet. Most viszont újabb állami beavatkozással kell szembenézniük azoknak a trafikosoknak, akiknek benzinkúton, vagy legalább 2500 négyzetméreres bevásárlóközpontban van üzlethelyiségük. Május 31-e után ugyanis – egy szombaton hatályba lépő kormányrendelet alapján – ilyen üzlethelyiségek bérlésére nem lesz lehetőségük. A benzinkutak, bevásárlóközpontok környékén (parkolókban, üzletsoron) sem lesz lehetőség dohányboltot nyitni. Berendezkedtél a kényelmes kis üzlethelyiségedben? Megy az üzlet? Téged még nem raboltak ki, mert megvéd a benzinkút biztonsági rendszere? Hát jól megszívtad, mert ennek májustól vége. Az okokról nem szól a 2013. évi 453-as számú kormányrendelet.

A tanulság az, hogy még a kivételezettnek gondolt trafikosok sincsenek biztonságban, és emiatt sem fognak az utcára vonulni tömegek. Lassan nem is tudok olyan intézkedést elképzelni, ami ilyesmi megmozdulást eredményezne. Az úton lévő fuvarozóknak, turistáknak, hétköznapi utazóknak tavasztól muszáj lesz bemenniük valami nyamvadt városba, ha egyszerűen cigit akarnak venni.

Így nem ér még mindig véget a permanens trafikforradalom.