Képviselők
A Szépmű őszi-téli szezonjában a publikum és a kulturális sajtó nagyrészt a Cézanne munkásságát egy újszerű aspektusból feldolgozó nagy kiállításra koncentrál; de a múzeum kisebb aktuális időszaki kiállítása, a Honoré Daumier-nek, a francia karikatúra klasszikus mesterének munkásságát áttekintő tárlatot is érdemes felkeresni. Sőt, ritkán szórakoztam olyan jól múzeumban, mint Daumier korabeli aktualitásokhoz kötött, mégis örök érvényű társadalmi tükreinek böngészése során.
Honoré Daumier 1808-ban született egy üveges mester fiaként, országos hírnévre tett szert litográfusként, grafikusként és karikaturistaként, majd 1879-ben halt meg, majdnem megvakulva – mégis ő volt az egyik legélesebb szemű megfigyelője a korabeli Franciaországnak, sőt, mondhatjuk, a 19. század gyorsan átalakuló világának. A Párizsba került, tehetségesen rajzoló fiatalember újságok és karikatúra-magazinok sztárja lett, aki páratlan merészséggel élcelődött a Bourbon-restauráció időszakán (ami miatt börtönbe is került pár hónapra). De nem csak Lajos Fülöp, a polgárkirály kapta meg a magáét: Daumier – mintha csak a vele nagyjából egy korban alkotó druszája, Balzac ironikus, grafikus pandantja lett volna – rajta tartotta a kezét a korabeli francia társadalom valamennyi rétegének ütőerén. Arisztokraták és politikusok, nagy- és kispolgárok, fölkapaszkodók és lecsúszottak, nyárspolgárok és bohém, félvilági szerzetek, konzervatív csőszök és szocialista nők – mind megkapták a magukét Daumiertől. Képein „Párizs, la ville lumiére, minden kultúra, szépség és szellemi hatalom csillogó fókusza – és vele az egész világ – degeszre tömött és ziháló pénzeszsákká válik” – írja róla Egon Friedell Az újkori kultúra története c. monumentális művében.
Első utazás a vonaton
Krinolin
A fürdőben
Kocsmázók
Ma is átüt egyfajta frissesség Daumier karikatúráin, mintha csak ma készültek volna. Pontosabban: milyen jó lenne, ha ma is ilyen karikatúrák készülnének, egyáltalán, ha efféle kifinomult, elmés, mégis pontos és éles eszközökkel élne a mai humor. Daumier alkotásain átjön a kor hangulata: egy koré, amely már több nemzedékkel maga mögött hagyta az ancien régime-et, de immár a jakobinus diktatúrát, majd Napóleon felvilágosult rendőrállamát is. Franciaországban, a rend és rendetlenség, forradalmak és visszarendeződések ilyen gyors váltakozását először átélő modern nyugati államban ekkor már a laissez-faire kapitalizmus uralkodott, a régi rend után a régi erkölcsök és életpályák is felbomlottak, a szédítő fejlődés pedig tovább bolygatta az amúgy sem nyugodt természetéről ismert nagy francia hangyabolyt. Daumier görbe tükröt tartott a társadalom elé – viszont ez a görbe tükör a mai viszonyok közül visszanézve még mindig egy ódivatú, finoman kidolgozott, elegáns és illedelmes tükör volt.
Az sem meglepő, hogy az egyes karikatúrák stílusa, az ábrázolt jelenetek frappáns, frivol, szellemes és szemtelen humora ismerős lehet: ma is hasonló humorból táplálkoznak a legjobb francia filmvígjátékok, képregények és rajzfilmek. Daumier késői időszakában már elkomorul: a '48-as újabb forradalmak, majd III. Napóleon parvenü császársága, s végül Sedan és a kommün felfordulása miatt elkopott Daumier humora, és drámai, allegorikus művekben siratta meg a pusztuló, tépelődő nemzetet.
A Szépművészetiben Honoré Daumier hatalmas életművébe nyerhetünk bepillantást, ami méltó, és igen szórakoztató kiegészítője lehet a Cézanne-tárlat bejárásának. Daumier sok ezer darabos életművéből itt lehet megnézni a neten egy pár tematikus válogatást.
