Férfiak! Férfiak, akik monitorotok rideg fényébe meredve, magányosan scrollozzátok a Haszon Magazint, Napi Gazdaságot és a Forbes-t, unottan olvassátok a Playboy eheti magvas mélyinterjúját, üveges tekintettel meredtek a tiltott pornóoldalakra, mert nincsen az internetes világhálókon tisztességes soviniszta tartalom. Férfiak, akiket macskakiállításokra, fehérneműboltokba rángatnak, akiket mosogatásra kényszerítenek az egyenlőség zászlaját lobogtatva, akiket nem engednek meccset nézni, mert a Jóban-rosszban épp aznap este támasztja fel „azt a vonzó papot”. Akiket hátrányosan megkülönböztetnek. Akiket elítélnek mocskos, szégyellnivaló, szexista fantáziájuk miatt, majd kihasználják, megvezetik a nők, pusztán fegyverként használva a nemiséget. Akiket meg akarnak változtatni. Akiket elnyomnak.
A minap csodálatos kontentre bukkantunk: felfoghatatlan, hogy ezidáig nem kapott nagyobb nyilvánosságot a Férfihang című antifeminista site, mely az elengedhetetlen macsóságot remek stílusban ötvözi az egészséges sovinizmussal. Szex, politika, közélet, kritikák, interjúk, de ami a legfontosabb: társadalmi problémák élve boncolása férfi szemmel, férfiaknak.
Mi hát a feminizmus? A Férfihang szerzője fáklyát lobbant a sötét éjszakában: „Nem a ráncos menedzsernők harmincon túli önsegélyező szakköre a feminizmus, hanem egy jól átgondolt gazdasági lobbi, melyet a multinacionális gyárak támogatnak, hogy a termékeiket minél több fogyasztó legyen aki megvásárolja.” Zseniális. Az ideális fogyasztó megalkottatott hát: ő a szorongó, kényeztetésre vágyó nő, akinek jól fizető munkája van és fogyaszt, fogyaszt, fogyaszt. A feminizmus szószóló marketingesei gyűlöletet szítanak férfi és nő közt „azáltal, hogy a nőknek túl sok jogot biztosítanak, miközben a teremtés koronája most a híd alá kerül részeg önkívületben”. A férfigyűlölet veszélyes játék, amely beláthatatlan szakadékot képezhet a társadalomban.
Távolabbról megfigyelve bámulatos a feminista mozgalmak sikere – még a jelenlegi konzervatív erők kormányzása idején is kulcsfontosságú eredményeket értek el. A fals egyenjogúság égő mezét magunkra rángatva a tömegek megvezethetővé, a társadalom (nagyobbik) fele pedig mozgósíthatóvá válik. De milyen áron? „A civilizációt ugyan a férfiak alkották, de csak azért, mert bizonyos nők nyavalyogtak, hogy még többet akarnak zabálni, még több gyereket akarnak szülni. Ismerjük ezt a zsaroló viselkedésformájukat. A katasztrofális túlnépesedés részben a nők hibája, mert ők szülnek! Ennek folyományaként a klímaváltozás, a környezetszennyezés, állatfajok kihalása miatt is részben ők a felelősek. Mi férfiak, jól éreztük magunkat a barlangban, jó sok sült húst ettünk.” – mutat rá a Férfihang. Aztán lehet aggódni a szegény, cuki jegesmacikért a 645 Ci BMW mellett állva, két playboyos terpesztés között, hitelesen, a folyamat ettől még vajmi keveset változik.
Az oldal szerkesztői egyébként nem ősemberek, sőt, gondolnak a kommentelés, vitázás minőségére is, ezt szemlélteti az oldal vitakultúra című menüpontja, melyet szívesen lenyomnék a házi trollok torkán, és melyben tárgyilagosan elmagyarázzák, hogyan illik érvelni. Az egyik szerző például kifejti: „A jogegyenlőség híve vagyok, és személyesen is nagyon kedvelem és becsülöm a nőket. Csak feministák, antifeministák, nők és férfiak együtt találhatják meg a megoldást. A mocskolódás helyett a tudományos tények feltárásával, tabuk nélküli párbeszéddel lehetne előrébb jutni egy igazságosabb társadalom felé.”
Nem tudnék jobban egyetérteni. A gendersemlegesség egy zsákutca a kietlen, homokos prérin, a nemi egyenjogúság pedig nem egyenlő az egyenlőséggel. Egy férfi akkor lesz férfi, ha a nő megmarad nőnek. Az utcán ordibálás, feminista hőbörgés és munkaalkoholizmus, elnyomásra és gonosz patriarchális nőgyűlöletre mutogatás helyett a klasszikus nemi szerepeknek kellene dominálniuk, miközben senki szabadságán nem esik csorba. Tessék szépen visszasétálni a konyhába, mint a kisangyal, tessenek elintézni minket úgy a hálószobában, hogy megemlegessük, és akkor talán nem kell majd tovább sírni azért, hogy hová tűntek az igazi férfiak.
