Sokan emlékezünk még azokra az időkre, amikor tejivókban lehetett reggelizni, de később ezek a kopott kis üzletek eltűntek. Nemrég Budapest belvárosában újra Tejivó nyílt. Cserpes Istvánnal, a Cserpes Sajtműhely tulajdonosával beszélgettünk eddigi életútjáról, cége történetéről. „Már nem én mosogatok. Muszáj volt beállnom az első hetekben, őrületes volt a tempó, rengetegen betértek. Ennél kicsit szolidabb indulásra számítottunk” – újságolja.

  „A mélyrepülésünk idején gondolkoztam el azon, hogy ez a termékstruktúra – éttermek, pizzériák ellátása – nem életképes, és nem tudunk versenyezni a napi egymillió liter tejből gyártó cégekkel, figyelembe véve a magyar közterheket is. Már látszott és fogyasztóként is dühített, hogy addigra minőségi mélypontra jutott a magyar élelmiszeripar, és esélye sem volt, hogy ebből a zsákutcából ki tudjon kecmeregni. A vásárlói szokások is az olcsó fogyasztás irányába változtak. Azt tudtuk, hogy gyártani tudunk, de önálló kereskedelem kell, hogy kialakulhasson a közvetlen kapcsolat a vásárlókkal. Lettek kínáló autóink, járták a falvakat, játszották a boci-boci tarkát, és lassan elindultunk fölfelé. Később jöttek a saját boltok. Egy multiban azt vásárolhatsz, amit az a polcra tesz, ő szabja meg a kínálatot. Természetesen ott is vannak jó termékek, de a multi mindig a legolcsóbbat vásárolja. Ahhoz, hogy mi jó terméket gyárthassunk, meg kellett teremteni a saját kereskedelmi láncot, így a termelt haszon a cégé lett.”

  Babarczy Veronika interjúját híroldalunkon olvashatják.