Replikas – A rockzene legnagyobb szultánjai
2012. június 17. írta: pinter.bence

Replikas – A rockzene legnagyobb szultánjai

524467_378978632136356_1506473269_n.jpg

  Nem hibáztathatjuk a törököket, hogy nem termeltek ki egy ilyen jó zenekart, amikor százötven évig itt hédereztek a nyakunkon. Nekik is sokkal könnyebb lett volna Eger ostroma, ha katapulttal belövik a Replikas diszkográfiát. Dobó minden bizonnyal tárt kapukkal fogadta volna őket, Tinódit meg páros lábbal rúgta volna ki, hogy keressen magának elektromos gitárt.

  Ha valaki megkérdezi tőlem, kik a rockzene legnagyobb császárai ma, akkor csak a vállamat tudom vonogatni. Valahol az Arctic Monkeys első lemezénél lemaradtam. Semmi kétség nincsen viszont, hogy a rockzene legnagyobb szultánjai Gökçe Akçelik, Barkın Engin, Orçun Baştürk, Selçuk Artut és Burak Tamer.

  A Replikas 2000-ben alakult, és már első lemezeik is eszméletlen jók voltak. 2006-ban láttam őket először a(z akkor még) győri Mediawave-en, ahol valami eszméletlen bulit csaptak délután ötkor, napfényben. A saját zenéjüket experimentális rocknak tituláló isztambuli zenekarban egy dob van, egy basszus, két gitár, és Burak Tamer, aki a mindenféle elektronikus zajokért felel. Ez az öt ember valami egészen egyedi zenét csinál. Tökéletesen elegyítik az ütős rockzenét a török népdalok dallamvilágával és az elektronikával: egyszerre érezheted magad az 1541 utáni Budán, és a kétezres évek elején. 2005-ös, Avaz c. hibátlan lemezük után nagyon úgy tűnt, hogy nincs feljebb. 

  És egy ideig nem is volt. 2008-ban kijött a Zerre. Ami katasztrofálisra sikerült. Lehet, hogy a Replikas olyan lemezt adjon ki, amin egy darab értékelhető dal van? Mert a Zerre olyan volt. Csak egyszeri lejtmenetről van szó, vagy örökre temethetjük ezt a kiváló török zenekart? Négy év telt el kétségek között.

  2012 áprilisában aztán megjelent a Biz Burada Yok İken. Jöhet idén akármi, ezt a lemezt nem lehet szó nélkül félretenni. Pedig nem is saját dalokat írt a zenekar. A következő történt: képzeljünk el egy igazán kivételesen jó magyar rockzenekart. Ne a Tankcsapdát, ne a 30Y-t, de még csak ne is a Quimbyt vagy a Kiscsillagot. Alkossunk egy ideális, világszínvonalú magyar rockzenekart. Aztán képzeljük el, hogy ez a zenekar fogja a ’60-as, ’70-es évek legjobb magyar zenekarainak legjobb dalait, és kiad egy feldolgozáslemezt. Ja és képzeljük el azt is, hogy a ’60-as, ’70-es évek legjobb magyar zenekarainak legjobb dalai legalább olyan izgalmasak voltak, mint az anatóliai rock akkori fejleményei.

  Egy ilyen feldolgozáslemezt nagyon könnyű elrontani. Valamilyen szinten ragaszkodni kell ugye az eredetihez, de mégis el kell térni tőlük. Ki kell választani a megfelelő alapanyagot. Nagyon sok a buktató. A Replikas sikeresen formálta a maga képére a dalokat: ha nem olvasom, hogy ez egy feldolgozáslemez, egyszerűen ezt hittem volna, hogy ők írtak 11 kiváló dalt. A Biz Burada Yok İkenen egymást követik a jobbnál jobb dalok. Az anatóliai rock eredetileg talán leginkább „érdekesnek” bélyegezhető pszichedelikus népdalfeldolgozásai és szitárdarabjai modern, pörgős, előremutató, és végtelenségig élvezhető formában születtek újjá az isztambuli zenekar kezei között.

  Valahogy minden összeáll: a keleties gitártémákra kiállásban válaszolgató, közösen üvöltött „Hey!”; a helyenként felbukkanó szájharmonika; a néha punkos egyszerűségű, néha ötnegyedes őrületbe átcsúszó ritmika; a kiváló basszusjáték; a háttérben meghúzódó elektronikus zörejek; a vendégénekesnő Ece Özey szinte igénytelen, mégis kislányos hangja; Gökçe Akçelik rekedtes, mégis érzékeny orgánuma.

  A lemez hibátlan és üvölt a folytatásért. Várjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr504585342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Barnard 2012.06.17. 11:00:09

"Dobó minden bizonnyal tárt kapukkal fogadta volna őket, Tinódit meg páros lábbal rúgta volna ki, hogy keressen magának elektromos gitárt."

naggyon laza :/

egyébként meg ez az a fajta rock, mint a filmben halivúd:
ugyanaz az az egykaptafára termelt egyenízű massza, egyik rágógumi a szemnek, másik rágógumi a fülnek

a sok hülye meg
hajlandó FIZETNI ezekért a az ELŐÁLLÍTANI SEMMIBE NEM KERÜLŐ SZEMÉTÉRT

így szivattyúzza az USA "szórakoztató" ipara terjesztőcégei jogdíjain keresztül az egész világot

GRATULÁLOK MAJMOK!

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.06.17. 11:15:16

szar fos. a koszlott konzizsákból kimered a tahószög.

smalladam 2012.06.17. 11:37:27

@Dr. Barnard: építs egy űrhajót és irány egy jobb univerzum, ahol az Emberek nem hülyék!

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2012.06.17. 11:56:51

Masszív ez az Ölün Allahin Emri. Hasonlóan sodró keleti hatások + modern elektrorock kombó hallható Robert Plant pár évvel ezelőtti Strange Sensation-ös lemezein, az illetőt ugye nem kell bemutatnom :) Az Another Tribe közvetlen járat a Brit-szigetekről Timbuktuba:

www.youtube.com/watch?v=iSXakz4by3A

@Dr. Barnard: ki vagy te, valami KISZ-korifeus 1963-ból? :DDDDDD

sisszi 2012.06.17. 11:58:24

az egész "képzelgés" már ott bukik, hogy a szerzőnek fingja nincs, hogy honnan jön a rock. az hogy pl. az omega is hatással volt a 60-70' anatóliai rockra az smafu. ha ilyen nagy különbséget lát a török és a magyar 60-70' között, legalább érintőlegesen foglalkozna azzal, hogy miért. ergo, hogy az uk és az usa miért hatott másképp törökországban, mint magyarországon. egy félmondattal és egy "képzeljük el"-el elintézi az egész rocktörténelmet. gratula! csak így tovább. fényes jövőt jósolok a szerzőnek

marko11 2012.06.17. 14:07:16

Aki látta Fatih Akin "Crossing the Bridge: The Sound of Istanbul" (2005) c. - egyébként is kiváló! - dokumentumfilmjét, annak nem meglepő, hogy milyen elképesztő a török rock!

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.06.17. 14:51:54

Dobó minden bizonnyal tárt kapukkal fogadta volna őket, Tinódit meg páros lábbal rúgta volna ki, hogy keressen magának elektromos gitárt."

igazi áruló mentalitás :)
- csöppet erőltetett

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.06.17. 14:57:34

"Nekik is sokkal könnyebb lett volna Eger ostroma, ha katapulttal belövik a Replikas diszkográfiát. Dobó minden bizonnyal tárt kapukkal fogadta volna őket, Tinódit meg páros lábbal rúgta volna ki"

ezt legközelebb az iskolaújságba
a Scheiber Sándor Gimnáziumban esetleg díjazzák a tanulók. de máshol is laza lesz majd

Bell & Sebastian 2012.06.17. 15:13:39

Török Dacia is volt meg Zsiguli és MZ, szerencsére azokat sem volt alkalmunk közelebbről megismerni.

winerprince 2012.06.19. 09:25:09

@sisszi: Épp erre kaptam fel én is a fejem,a gyökér szerző olyanokat mond,mint ’60-as,’70-es évek,meg rock zene,legjobb magyar zenekar.....kerülgeti,kerülgeti,és sikerül neki egyszer sem leírni az Omega nevét.Javaslom neki,hallgassa meg a Time robber-t,ha már egy magyar zenekart sem tud említeni ebből a korból,ami méltán állítható eme szőrös zenekar mellé.Nem beszélve,hogy a Tízezer lépés a magyar rocktörténelem mérföldköve.
süti beállítások módosítása