Hátrányos megkülönböztetés éri a muszlimokat a vallásukhoz, kultúrájukhoz vagy hagyományaikhoz kapcsolódó viselet miatt az élet számos területén, több nyugat-európai országban, többek között a foglalkoztatásban és az oktatásban – állapítja meg az Amnesty International új jelentése. A szervezet arra szólítja fel az európai kormányokat, hogy tegyenek több erőfeszítést a muszlimok elleni diszkrimináció megakadályozására és megelőzésére. Reméljük, az Európán kívüli muszlim államokban történő, keresztények elleni diszkriminációra is ilyen érzékenyek.
A Szabad választás és előítélet: Muszlimok elleni diszkrimináció Európában című jelentés a valláson és hiten alapuló diszkriminációnak a muszlimok életére gyakorolt káros hatását mutatja be, különösképp a foglalkoztatás és az oktatás terén, valamint az imahelyek építésével kapcsolatban. A jelentés öt országra: Belgiumra, Franciaországra, Hollandiára, Spanyolországra és Svájcra fókuszál, ahol az Amnesty International már korábban is szót emelt a teljes arcot takaró fátylak tiltása és az imahelyek létesítésének korlátozása ellen – olvasható a szervezet honlapján. Úgy tűnik, ezen a téren az amnesty-sek fanatikusabban védik az iszlámot, mint egyes felvilágosultabb európai muzulmánok – elég visszautalni Terján Nóra kollegina mandineres riportjára.
De miért nem foglalkozik az Amnesty az európai keresztényellenes intoleranciával és diszkriminációval is? Az európai keresztényellenességről szóló jelentés nem izgatta ennyire a szervezetet. A Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontjának 2011-re vonatkozó, márciusban közzétett jelentéséről a Mandiner is készített interjút Veronika Gudrun Kuglerrel, a dokumentum szerkesztőjével. A Magyar Kurír ez ügyben megkereste a TASZ-t, a Magyar Helsinki Bizottságot és az Amnesty International magyar tagozatát is, a három szervezet közül érdemben csak a TASZ válaszolt a portál kérdéseire. A Kurír elküldte a három szervezetnek a teljes jelentést pdf-ben, a jelentést összefoglaló cikk linkjét és a Kurír interjúját Martin Kuglerrel. Csak a TASZ munkatársa vette a fáradtságot, hogy átnézze azt. Az Amnesty International nem érzett indíttatást magában a jelenség tanulmányozására.
Az Amnesty International munkatársa kérdésünkre úgy tájékoztatott: a magyar részleg nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, de a nemzetközi szervezet több dokumentumban is vizsgálta a keresztényüldözést. A különböző jogi felfogások ütközésére vonatkozó kérdésünkre nem kívántak válaszolni, mivel ez „ingoványos terület”, amiben megállapításuk szerint a bírói gyakorlat sem egységes. Ugyanakkor leszögezték: kiállnak a vallásszabadság mellett, ahogy az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális) emberek jogai mellett is kiállnak. Leszögezték: elítélik a homofóbiát, a homoszexualitás elleni „előítéletek” pedig gyűlölethez vezethetnek.
Megnéztem a szervezet honlapját: nincs fent rajta az OICDE jelentése. Ajánlanám az Amnesty figyelmébe, hogy az EU Alapvető Jogok Ügynökségével és az OECD-vel is együttműködő bécsi szervezetet nyugodtan tegye ki a linkajánlójába, ahogy, ha már nincs ideje foglalkozni az európai keresztényellenességről szóló jelentéssel, akkor azt is nyugodtan ajánlhatná olvasásra egy link segítségével.
Vagy esetleg egyes embercsoportokat többre tart az AI másoknál? Kettős mérce? Egyenlőség? Szakmai féltékenység, azaz csak a saját jelentések előtérbe helyezése nyilván nem lehet a háttérben, hiszen önzetlen módon a szervezet partikuláris érdekeinél nyilván előbbre tartja a jogokért való küzdelmet. Ráadásul együttműködik más jogvédő csoportokkal is. Az OICDE-vel miért nem? Vagy az AI beszűkült világlátása szerint a keresztények Európában csak elnyomók lehetnek, és ha ezen az elméleten erőszakot vesz a valóság, akkor csikorognak az agykerekek?
A pápa (ahogy a francia püspökök is) már többször leszögezte, hogy nem érti, miért ne viselhetnének burkát a muszlim nők, ha szabadon teszik. A svájci püspökök a Vatikánnal együtt kiálltak a Svájci Néppárt minaretellenes népszavazása ellen, mivel azt a vallásszabadságra mért súlyos csapásként értékelték. Eközben a Közel-Keleten és egész Ázsiában a keresztények nem csupán annak vannak kitéve, hogy csúnyán néznek rájuk a helyiek, hanem kissé nagyobb tétre játszanak.
Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsia többi részén 2003 és 2010 között 300 százalékkal megnőtt a keresztények elleni támadások aránya. 2012 húsvétja a nigériai keresztények számára véres húsvét volt. Bangladesben pedig majdnem megöltek nemrég egy katolizált imámot. Vietnamban nemrég eszméletlenre vertek egy árvaházat építő papot; Indiában a fundamentalista hindu csoportok erőszakos eszközökkel üldözik a keresztényeket, főleg Orissa államban. Megölik őket, felgyújtják templomaikat, lerombolják házaikat és arra kényszerítik őket, hogy más államokba költözzenek. Már a templomba járás is veszélyt jelent számukra.
Ha pedig Navracsics Tiborral szemben kiállnak a vörös csillag viselésének szabadsága mellett, akkor nyilván egyetértenek a Mandinerrel abban, hogy a kettős mérce elkerülésének jegyében „a vörös csillagnak se járjon másféle elbánás, mint náci logótestvérének”. Addig is várjuk az Amnesty jelentéseit az európai és Európán kívüli muszlimok tolerancia-küszöbéről mindenfajta másság iránt.
