Miért figyeli a nemzetközi borvilág árgus szemekkel Tokaj-Hegyalját? Milyen az igazán jó tokaji bor, és miért különleges ez a borvidék? Mit kell tenni ahhoz, hogy Tokaj-Hegyalja megkapja az őt megillető rangot a világban? Hol borászkodna Szepsy István, ha nem Hegyalján?

  „Sehol máshol nem érezném jól magam. Olyan mértékben vagyok egyben ezzel a tájjal, a folyókkal, a szőlőkkel, mindennel, hogy bárhol, bármerre jártam, már másnap haza akartam jönni. Nem szeretnék máshol élni, majd egy másik életben talán. Gyerekkoromtól nem tudtam mást elképzelni, csak azt, hogy itt éljek. Az egész tokaj-hegyaljai tájnak van egy különös vonzása vagy varázsa. Ezt az érzést nem lehet leírni. Mikor hazafelé jövünk az országúton, és először meglátom a Tokaji-hegyet, rögtön érzem, hogy megérkeztem, hogy itthon vagyok. Sajnos kevés ember van ezzel így. Holott ez lenne a legnagyobb feladat. Hogy felébresszük az emberekben: mindenütt lehet boldogulni anyagilag, és ehhez nemcsak a feladatra, hanem a tájra és a környezetre is rá kell hangolódni. Ha az ember azt érzi, hogy itt jó, sokkal könnyebben oldja meg a feladatokat. Nekem ez az a környezet. Bármilyen problémám van, csak annyit kell tennem, hogy kiszaladok a Nyúlászó-tetőre, az Urbánra, vagy a Szent Tamásra, és hirtelen eltűnik, összeszűkül minden gondom. Ezek a helyek a magyar identitás részei, és azok lesznek újra. Az osztrák és a török időkben is megmaradt itt a magyarságtudat. Mikor kissrác voltam az ötvenes években, apám mindig azt mondta: attól még hogy a Rákosi van hatalmon, nekünk mennünk kell a szőlőbe. Ellátjuk az állatokat, a kertet. Mert ez a dolgunk, mert mi ide születtünk, és örülünk neki, hogy így van. Nem tekintjük csapásnak a születést. Áldásnak vesszük.”

  Bukovics Martin interjúját Szepsy Istvánnal Mandiner.bor aloldalunkon olvashatják.