Csak a közbeszéd mondja ki, amit a sajtó nem: Rakonczay Gábor elveszett. Ha életben van is, ha kenujában ül is és evez, Magyarország számára a sportoló egy hónapja elveszett. Francia és amerikai segítség hiányában nyomkövető nélkül, saját döntés nyomán helyzetjelző és rádió nélkül elindulni, csupán egy mobiltelefonra hagyatkozni az Atlanti-óceán közepén felelőtlenség volt. Tudatosan vállalt felelőtlenség, amivel nyilvánvalóan a kenus és felesége is tisztában volt – még ha önmaguknak nem is vallották be. Bár az EPIRB vészjelzők valóban drágák, a feltehetőleg feleslegesen vállalt felelőtlenség az aszkéta extrém-sportolói lélek egy – racionálisan csak pszichológus által megmagyarázható – velejárója.
A 2011. december 21-én a portugál partoktól indult tapasztalt kenus 2012. január 6-án érkezett meg a kanári-szigeteki Las Palmasba, a tervezett 20 nap helyett 16 alatt. Rakonczay Gábor ezzel világrekordot döntött, de február 6-án, egy vihart követően kenujába mintegy 100 liter víz ömlött, majd megszakadt vele a kapcsolat. Rakonczay Viktória ennek ellenére úgy látja, ura az eredetileg 80 naposra tervezett út, a 6400 kilométeres táv felénél járhat. Az asszony abba próbál éppen beletörődni, hogy csak áprilisban beszélhet újra párjával, miután az kikötött a karib-tengeri Antiguánál. A feleség azt mondja: ha nem együtt evezték volna át korábban az óceánt, most jobban kétségbe lenne esve. Véleménye szerint a telefon meghibásodásáért a kabinba ömlött tengervíz és a sós pára lehet a hibás.
Rakonczay Viktória optimizmusa – ahogy a napok telnek – egyre kevésbé tűnik megalapozottnak, de hitében, hogy férje él és jól van, hajójának megépítője, Fa Nándor és a korábban a Földközi-tengeren vitorlázó Kardos Gábor is megerősítette. Előbbi a Vitéz nevű jármű elsüllyeszthetetlenségére, utóbbi saját tapasztalataira és pszichés erőkre hivatkozott. Az elsüllyeszthetetlen kenuval azonban a férfi korábban többször is felborult, abból kiesett (ami mind lelkileg, mind fizikailag komoly erőpróbát jelenthetett). A Sport Géza Török Istvánt is megszólaltatta, aki tizenhat éve ugyanilyen hajóval vágott neki az óceánnak. Török felhívta a figyelmet a nagy óceánjárók jelentette veszélyre is, de az aggódó feleségre utalva – mintegy neki üzenve – azt is megjegyezte: a férj akár szerencsésen is partot érhet. Méder Áron, a földet vitorlásával korábban megkerülő mérnök gyakorlatilag egy önmagában is ellentéteket hordozó mondattal próbált – nem túl hatékonyan – reményt kelteni: „ha baj lett volna, Rakonczay jelzett volna". A racionális és irracionális, de minden esetben jó szándékú kijelentések mellett a feleség hite túlmutat önmagán: egy nemzet optimizmusává is válhatna a sportoló létét illetően.
Az utánalódult Szeremley Huba is mintha a kezét fogta volna meg a kétségbe (látszólag) nem esett családnak, holott neki is tudnia kellett: elenyésző az esély arra, hogy az Elizabeth vitorlással az óceánon hányódó apró mozgó pontra talál a két-három méteres hullámok mögött. Ehhez az ötszörös országos bajnoknak néhány kilométeres körzetében kellett volna lennie a naponta 70-80 kilométert haladó Vitéznek. (Láthatóság szempontjából egyes nyilatkozatokban egy kilométer, máshol harminc, megint máshol pedig hatvan szerepel.) Szeremley korábban biztatólag azt mondta: „mint tű a szénakazalban, olyan nehéz vállalkozás megtalálni Gábort, nyílt vízen azonban még a lehetetlen is lehetséges – feladni nem szabad". Az öt éves kisfiút is szállító vitorlás eredeti útját csak minimálisan módosította, mintegy „megadva az esélyt a találkozásnak”. Az Elizabeth hétfőn még az Atlanti-óceánnak azon a részén tartózkodott, ahol volt esély a találkozásra. Hétfő után azonban már távolodnak ettől a ponttól, mert Szeremleyék a Kis-Antillákhoz tartozó Guadeloupe-ban szándékoznak kikötni, míg Rakonczay Gábor úti célja a karib-tengeri Antigua-sziget. Annak, hogy a vitorlás és a hatalmas óceánon nehezen észrevehető kis kenu találkozzon, egyre kisebb az esélye – hétfő után pedig ez gyakorlatilag szinte teljesen kizárt.
Az Atlanti-óceánon nyomkövető, helyzetjelző, rádió nélkül elindulni? Rakonczay Gábor ezzel valószínűleg magának akart bizonyítani, illetve elkerülni azt, hogy kalandja során két adrenalinfröccs között váratlanul megmentsék. Majdénmegmutatom, csakazértis. Emiatt kell most a napról napra fokozódó bizonytalanság ellenére a barátoknak és a szakértőknek hihető/banális nyilatkozatokat adniuk és bízva bízni – legalábbis ezt mutatni. Nem tehetnek mást. A feleség pedig rezzenéstelenül tűr és vár. Reméljük, hogy nem hiába.
