Formális és tartalmi – A kortárs utópia kritikájának vázlata
2012. március 08. írta: megadjagabor

Formális és tartalmi – A kortárs utópia kritikájának vázlata

 

Megjelent a Kommentár folyóirat 2011/6. számában.

1.

  A mai utópia kísértetiesen hasonlít a régihez: úgy tűnik, az utópia valóban „örök eretnekség”. Maradandó elemei a kontraktualizmus, a racionális vitában és az azt konszenzussal lezáró döntésben való hit, valamint egy sajátos formalizmusba és institucionalizmusba vetett bizalom. Nem véletlenül tekinti ezen iskola a liberális demokráciát a történelem végének, és ezért kívánatosnak is, hiszen az mindezen feltételeknek meg kíván felelni – ha csak retorikai szinten is. Az utópia hívei a mi élő lelkiismeretünk. Ők azok, akik emlékeztetnek bennünket a világ igazságtalan és irracionális mivoltára. Balszerencsénkre erre igen gyakran van szükségünk.

  A modern erkölcs legfontosabb kiindulópontja a formális jelleg hangsúlyozása és számonkérése. A formális erkölcs megalapozója mindenképpen Kant volt,1 aki kategorikus imperatívuszában megfogalmazta, hogy az erkölcs nem a közösségben, a szokásokban, hagyományokban található, hanem az egyén tudatában.2 Érthető, hogy a mai értelmiség erkölcsi problémái elsősorban abból adódnak, hogy nem teljesülnek bizonyos formális kritériumok: fékek és ellensúlyok rendszere, a „jogállam” és „jogállamiság”3 (amely nem egyenlő a joguralommal),4 a demokratikus procedúrák és általánosságban a legalitás technikai-értéksemleges-funkcionális követelményei. Így válik érthetővé a politika és az erkölcs különválasztása is, hiszen minden formális-legális értelemben kifogástalan eljárás vagy cselekedet egyben „erkölcsös” is. A zárt legalitásrendszeren belül erkölcstelen vagy bűnös cselekedet nincs, maximum jogi inkoherenciák vagy zavarok. Épp ezért a politika feladata pusztán ezen inkoherenciák feloldása, és egy olyan legalitásrendszer kialakítása, amely minél kisebbre csökkenti az ilyen problémák előfordulási lehetőségét. Ezzel együtt természetesen a változtatás, vagy a legitimitás esetleges megvonásának lehetőségét is tagadja:

A törvényhozó államban tovább él a fejedelmi abszolutizmus által teremtett helyzet, vagyis ez az állam is tagad mindenféle ellenállási jogot, és a feltétel nélküli engedelmesség „nagy jogát” hirdeti. E jogot azonban az általános, előre meghatározott normaalkotás révén létrehozott legalitás szentségével ruházza fel.5

  A jogállam, a demokrácia kívánalmai ezért formális kritériumokon nyugszanak: és mivel ezeket már másutt sikeresen kidolgozták és érvényesítették, a kevésbé fejlett államoknak pusztán követniük kell a mintát.6 Feltűnő, hogy ebben az elképzelésben semmi szerepe nincs a cselekvők materiális tudásának és erkölcsének, ám így kérdésessé válik a bíró szerepe és fontossága is. Hiszen ha a normák, formális szabályok maguktól érvényesülnek és materializálódnak a cselekvők jellemétől függetlenül, mi szükség van bárkire is, aki értelmezi és érvényesíti az adott szabályt (legyen az állam vagy bíró)?7

Ezért nincs nagyon kedvemre annak a vélekedése, aki egykor jónak látta a törvények sokaságával féken tartani a bírák hatalmát és szájukba rágni a paragrafusokat; nem látta be, hogy ugyanannyi a szabadság és a mozgás lehetősége a törvények értelmezésében, mint a megalkotásukban. Azok is csak tréfálnak, akik úgy gondolják, hogy kisebbíthetik vitáinkat és berekeszthetik, ha a Biblia pontos szavára utalnak. Mert szellemünk éppen olyan tág porondra talál, amikor mások elgondolásait vizsgálja, mint amikor a magáét fejti ki […]8

  Valójában a szabályok értelmezése problematikus, nem magától értetődő. Épp ezért szükséges értelmezni az előírásokat, szabályokat, és ez jelentősen függ az értelmező prudens ítéletalkotásától, amely szükségszerűen materiális-tartalmi, és nem vezethető le az absztrakt norma semlegességéből. Jellemző módon ma sokan vannak, akik igyekeznek a fenti, „megőrzésre méltó értékekből” konzervativizmust, azaz konzervatív ideológiát barkácsolni. Eszerint a valódi hagyomány jogi és egyéb procedúrákból, rituálékból, formális tételekből áll. Abból kiindulva, hogy a hagyomány nem köthető kizárólagosan egy-egy ember cselekvéséhez, azt a következtetést vonják le, hogy semmiféle személyességhez nem kötődik. A probléma e felfogással nemcsak az, hogy nem veszi figyelembe a hagyomány szükségszerű pluralitását, inkoherenciáját és partikularizmusát, de azt is, hogy noha valóban nem köthető kizárólag egy-egy személyhez a hagyomány, azt mégis nagyrészt személyes cselekvések, döntések alkotják. És léteznek fontos auktorok, államférfiak (és így tovább), akik nélkül viszont a léte elképzelhetetlen lenne. A konzervativizmus-barkácsolók éppen azt teszik, ami ellentétes a hagyomány fogalmával: tudatos, racionális, formalizálható tudásokat akarnak írásba foglalni és explicitté tenni, azaz dogmákat akarnak alkotni.

A liberális hiba tehát szerintünk abban a gyerekes hitben áll, hogy az államhatalom fékeknek és korlátozásoknak való alárendelése önmagában a politikai „jóság”, köztük saját létének ideális kútforrása és aktuális garanciája […] A liberális számára a szabadság „biztosítása” egy zártrendszerű, felületi mechanizmust jelent, mintha az volna; számunkra mindenekelőtt egy olyan közösség felépítését jelenti, ahol az emberek olyan beállítottságúak, hogy megértik és kívánják (és, ahogyan ez már benne foglaltatik, tisztelik) a szabadságot: vagyis egy olyan közösségét, amelyben a hatalom konkrét mintája kvalitatív módon megegyezik a szabadság elvével, annyiban, hogy minden pontján áthatol rajta a többféle és méretében, mélységében és tulajdonságaiban egyenlőtlen hatalom eszméje; hatalom, amely véges, korlátozott és nem teljes igényű; hatalom, amelynek maga a koncepciója és struktúrája is szemben áll a totalitárius perverziókkal. Távol álljon tőlünk, hogy semmibe vegyük a szabadság „verbális” megállapításait, „formális” garanciáit és „intézményes” kidolgozásait; ám ezekkel a probléma véget ér a liberális számára, viszont épp itt kezdődik a szabadság konzervatív szerelmese számára: így az utóbbi arra lesz késztetve, hogy kevésbé hangsúlyozza ezeket, és hogy általánosságban más álláspontot képviseljen a szabadság témájához kötődő számos alapvető problémával kapcsolatban. Mivel inkább a szabadság alapvető valósága érdekli, semmint annak feddhetetlenül tökéletes és teljesen felöltöztetett fétise, manapság felszínes „demokratikus” ellenfelei félremagyarázzák őt mint a „balos” totalitárius egyszerű „jobbos” másolatát, vagy a „fasiszta” egyszerű „rivális” típusát, egyebek mellett.9

  E felfogások (nevezzék bármilyen világnézetűnek magukat) valamilyen rendszer fabrikálását tartják feladatuknak, mely formális-legális szabályokból épül fel, és amely rendszer logikai-ideológiai konzisztenciájának megőrzése a fontos. Az ideológia, rendszer konzisztenciájának kívánalma ellentétes Burke nézetével, aki szerint a jellem konzisztenciája fontos,10 de az állítólagosan forrásként szolgáló Arisztotelészével is, aki a phronésziszt, a gyakorlati értelmet hangsúlyozta.

  Megjegyzendő, hogy a legtöbb, procedurális-demokratikus felhatalmazással nem rendelkező intézmény (például az egyházak) természetesen ki van zárva a közéleti vitákból és az úgynevezett „kritikai funkcióból”. Egyetlen kivétel van, az értelmiség, amely ilyen legitimációval nem rendelkezik, mégis a legfőbb közéleti-kritikai funkciót birtokolja. Ha csakis a procedurális demokrácia legitimációs mechanizmusa teremt valódi legitimációt, akkor a „kritikai nyilvánosság” értelmiségének nincs felhatalmazása az ellenőrzésre; ha viszont nem csak ez számít, akkor más intézmények, „kritikai” irányzatok is hasonló felhatalmazással bírnak.

2.

  A liberális utópia máig fontos és megmaradt alkotórészei a szabad, nyitott vita, illetve a konszenzus lehetségességébe vetett hit. Gyakran halljuk a kifogásokat, hogy egy-egy politikai döntés nem volt „kellőképpen átgondolva” (!), illetve „kellőképpen egyeztetve” – lehetőség szerint minden érintettel. A politika ezért önkényes, erőszakos. E racionalista eszmény szerint az ideális politikai cselekvés minden lehetséges szempontot és érdeket számításba vesz, majd a racionális vita lezárásával döntésre jut, és így az elképzelhető legjobb megoldással szolgál egy adott problémára.11 Így gyakorlatilag csak az a hatalom legitim, amelynek minden egyes döntéséhez a polgárok egységes akaratukkal hozzájárulnak, vagy legalábbis az őket képviselő érdekvédő szervezetek megteszik ezt helyettük.

  Az utópia alapvető eleme megfelel a szerződéselméleti hagyománynak. A politika örök kérdése az, hogy egy hatalom meddig legitim, azaz meddig követelhet meg polgáraitól magával szemben engedelmességet. A legitimitás kérdése különösen problematikus a mai politikatudomány számára, hiszen az nem operacionalizálható kategória. Ami azt illeti, tökéletes formában sosem valósítható meg, hiszen ha így lenne, nem merülne föl problémaként.

  A kurrens utópia hívei szerint csak a mindenkinek vagy közel mindenkinek megfelelő politikai döntések legitimek. Ezzel a nézettel nem pusztán az a probléma, hogy nem vesz tudomást a politikai döntés valódi természetéről (és arról, hogy mennyire volna kivitelezhető – főleg időben – egy afféle teljes „érdekegyeztetés” minden döntés előtt), hanem az is, hogy e nézet távol áll a gyakorlati világ valóságától és a (történeti) tapasztalattól.12 Logikai végiggondolása pedig egyszerű abszurdumokhoz vezet. Ilyen például az a feltételezés, hogy minden generációnak joga van saját magának egy teljesen új világot, politikai közösséget berendezni, minden régi törvényt eltörölni és újakat alkotni.13

  A vita eszménye sok esetben a döntéstől és az azzal járó felelősségtől való megszabadulást, és így a politika tagadását takarja. Schmitt ezt mutatta be Donoso Cortes érvelésén keresztül, kissé dramatizált formában:

Ahogyan a liberalizmus minden politikai részletkérdést megvitat és egyeztet, ugyanúgy próbálja meg a metafizikai igazságot is vitában feloldani. A liberalizmus lényege az egyeztetés, a várakozó köztesség annak reményével, hogy a végső összeütközés, a véresen döntő ütközet parlamenti vitává változtatható, és egy véget nem érő vita során a döntés végleg elnapolható.14

  További kételyeket vethet föl az, hogy a racionális vita révén elérni kívánt konszenzus ideája önmagát igazolja. Holott, mivel ez is pusztán egy formális-procedurális kritérium, semmit sem mond arról, hogy ennek lehetnek korlátai, vagy adott esetben vezethet rossz eredményre. Lehetséges, hogy a vitázó polgárok a racionális diskurzus szabályai szerint, mindenféle külső kényszerítő erő nélkül elfogadhatatlan döntést hoznak – ez esetben mi vagy ki bírálja felül döntésüket?15 A tapasztalat azt mutatja, hogy sem a racionális vita, sem az azzal elérni kívánt konszenzus nem garancia egy döntés helyességére, az utópia pedig nem számol az érvek és érdekek valóságos pluralitásával, melyek mindegyikének sok – talán a legtöbb – esetben lehetetlen megfelelni. Ezzel szemben a szkeptikus érvelés a hatalmat nem az üdvtörténetben betöltött sikeres-sikertelen szerepe miatt igényli, hanem a viszonylagos rend, béke és a civilizált viszonyok fenntartása érdekében. Ezért tartotta szükségesnek a világi hatalmat Szent Ágoston, hiszen a civitas terrenában (a földi gonosz birodalmában) csak ez képes a libido dominandi (hatalmi ösztön) mérséklésére, és hasonlóképpen Hobbes, a bellum omnium contra omnes (mindenki harcol mindenki ellen) megakadályozása érdekében.16 Ugyanakkor egy ilyen hatalom tartalmazza saját spektrumának korlátozását is, szemben az üdvtörténeti küldetést megvalósító állammal szemben.

  A mindent felülíró diszkurzív racionalitás és deliberatív demokrácia konszenzusának eszménye kérdésessé teszi magának az államnak mint kényszerítő hatalomnak a létjogosultságát is. Ha a liberális utópisták valóban hisznek benne, mi szükség van államra? Az önmagát amúgy szkeptikusnak nevező liberális kurzus (hiszen a valláserkölcsi, tradicionális stb. felfogásokkal szemben kétségtelenül az, a recta ratióval [helyes értelemmel] szemben már kevésbé) befejezhetőnek, lezárhatónak gondolja az emberek közti vitákat, szemben a korábbi szkeptikusokkal. Így a liberális valójában anarchista, hallgatólagosan az állam és a politika megszűnésében is hisz.

3.

  A liberalizmus Locke-tól kezdve azonosította a kormányzatot a fizikai kényszerrel,17 épp ezért igyekezett számára minél szűkebb mozgásteret engedélyezni. A liberalizmus ebből fakadóan szükségszerűen anti-politikai doktrína, amely megpróbál megszabadulni minden politikai hatalomtól, kényszertől. A liberálisok jellemzően a személytelen, láthatatlan szabályozókat kedvelik, amelyek „spontán” módon teremtenek rendet, ezért irtóznak minden informális, tradicionális kapcsolattól, és csak az állami bürokrácia és a különféle formális piaci és szerződéses viszonyok racionális tekintélyelvű funkcióit fogadják el.18 A politika fizikai kényszere látható, személyes, épp ezért aggódnak ma is a liberálisok a politika és általában az emberi viszonyok reperszonalizálódásától.19 A liberálisok akkor nyugodtak, ha az emberek az állammal pusztán kliensként, egymással pedig ügyfelekként vagy absztrakt emberekként érintkeznek. Épp ezért a modernek célja a fent említett értelmező-ítéletalkotó kiküszöbölése, hiszen a személyes hatalom „önkényt” jelenít meg. Jelentősebb különbség nincs az utópikus szocialisták (Fourier, Owen), a menedzseri-technokrata társadalom hívei (Saint-Simon) és „az állam elhalását” hirdető marxista-leninisták között: a liberálisokkal együtt azt szeretnék, ha a politikai problémák adminisztratívakká válnának, vagyis olyanokká, melyek nem igényelnek felelős mérlegelést és döntést.20

  A liberálisok, miként később a radikális Rousseau, abban látták a megoldást, ha személytelen autoritásnak engedelmeskednek, nem a láthatónak-személyesnek (pápának, királynak). Eszerint az ember akkor szabad, ha törvényeknek, és nem embereknek kell engedelmeskednie.21 A rendet minden esetben egy „láthatatlan kéz” hozza létre, nem pedig egy tekintély vagy felsőbbség parancsa. Az emberek egymáshoz igazodnak, a „társadalmi” elvárásoknak engedelmeskednek. Az egyénnek azonban nem csupán elfogadnia kell a társadalmi normákat, hanem internalizálnia kell azokat; így a lelkiismeret, amelynek korábban épp egyénhez kötődő mivolta adta sajátos kvalitását, egyre inkább társadalmivá, kollektívvé válik.22 Az egyént az képes szabályozni, hogy szégyent, sőt megsemmisülést érez, ha társai helytelenítésével találkozik, így viselkedését az ún. „közvéleményhez” fogja igazítani, melynek szankciói hatékonyabbak is lehetnek, mint a pozitív törvényeké. A közvéleményhez való igazodás teljesíti a liberális kritériumokat, hiszen nem köthető konkrét személyekhez, nem részrehajló.

  Jól látható a kívánalom Bentham Panopticonjában, ahol ha kicseréljük a központból mindent látó és figyelő fegyőrt a közvéleményre, akkor nincs egy, felismerhető autoritás (ha van, az illiberális). Ráadásul ebben az esetben – mivel a köznek mindenki része – „önmagunkat kényszerítjük” (ez Rousseau gondolatának liberális változata).23 Ez megfelelhet egy logikai okoskodásnak, melyben egyik tételből következik a másik, és – elméletileg – kizárható a represszív hatalom kialakulásának lehetősége. Így elképzelhetetlen, hogy egy, a közvélemény általi uralom elnyomó legyen, ahogy az is, hogy egy abszolutista kormányzat uralma alatt szabadság.24 Kérdés, hogy az efféle logikai okoskodások megfelelnek-e a valóságnak.

  A liberálisok, akik az egyéni szabadság kivívását az intézményes politikai és vallási hatalom elleni küzdelem révén kívánták elérni, eljutottak odáig, hogy a lehető legteljesebb társadalmi konformizmus mellett érveljenek, és azt a legtöbben nem látták/látják veszélyesnek az egyén szabadságára és a pluralitásra nézve. Mégis úgy tűnik, az arctalan, senki-általi uralom is lehet elnyomó.25 A liberálisok által követett út végállomásának tragédiája John Stuart Millnél válik nyilvánvalóvá, aki vehemensen védelmezte A szabadságról című írásában az egyént mindenféle társadalmi uniformizálástól:

Ugyanis amikor felteszik a kérdést: hogyan kell ezeket az alapelveket kikényszeríteni?, Mill nem tudott válaszolni, mivel saját érvelése kompromittálta az egyetlen lehetséges eszköz, nevezetesen a kormányzat integritását. Ha a társadalom az individualitás ellensége, és ha mindeközben a modern demokrácia veszélyes fejlődése az, ami a kormányzatot a társadalom képviselőjévé teszi, nehezen lehet elvárni, hogy a társadalom képviselője beavatkozzon, hogy megvédje az egyént a társadalomtól.26

 

  Valódi felhatalmazása csak annak van ugyanis, aki „a társadalom véleményét” képviseli. Természetesen a „társadalom” sosem tudja kifejezni a véleményét, ezért szükség van olyanokra, akik elmondják helyette és sok esetben megmondják „neki”, mi a véleménye. Ezt teszik az értelmiségiek, akik ugyan az államhatalomtól függetlenek – vagy annak tartják magukat. Ám mégis oly mértékben igazodnak bizonyos dogmákhoz és várják el a konformitást mások részéről ugyanezekhez, hogy ahhoz képest Hobbes Leviatánja szabadelvű: abban ugyanis nem szükséges egyetérteni, azonosulni, csak engedelmeskedni.

  A mai kánon csak az államot tekinti hatalomnak, bármilyen más (média, piacok, nemzetközi gazdasági intézmények stb.) hatalom létét tagadja. Mindeközben éppen a liberalizmus teremti meg a „neofeudalizmus” jelenségét, melynek történeti elődjét az állam igyekezett fölszámolni.27 Mivel formálisan csak az államnak van hatalma, ezért informális hatalmak nem léteznek. Olyanok, amelyek adott esetben erősebbek, mint egy-egy állam, főleg nem. Ám mi van akkor, ha mégis léteznek más hatalmak, sőt ezek adott esetben átformálják az állam struktúráját is saját képükre és hasonlatosságukra? Úgy tűnik, a modern államhatalmat egyre inkább átalakítja a vállalati kultúra, így annak megfelelően fog berendezkedni: a politikai állam-és kormányfők, döntnökök egyre inkább egy nagyvállalat igazgatójára kívánnak hasonlítani, és a technokrata eszménynek megfelelően a politikai közösség menedzselését tartják feladatuknak.28 Továbbá: nem képzelhető el, hogy az úgynevezett lobbik befolyása kellőképpen nagy ahhoz, hogy az állam döntéseit befolyásolják? Hogy valójában más a hatalom forrása, mint az állam klasszikus felfogásában, és erejük révén valójában ők hozzák a döntéseket?

  A formális-procedurális feltételeknek megfelelő legalitásrendszer keretei között elképzelhetetlen, hogy valamely hatalom túl nagyra nő, hiszen a mechanika törvénye szerint ezek szükségszerűen korlátozzák egymást. Az első és legfontosabb feladat természetesen az állam hatalmának korlátozása, a politika önkényének szűkítése vagy megszüntetése. A kérdés azonban az marad: nem lehetséges-e, hogy akár az egyének, akár a közösségek szabadsága nem az állam, hanem más hatalmak miatt csorbul? És vajon akik folyamatosan az anti-politikából és utópikus ideológiájukból indulnak ki, nem veszélyeztetik-e a szabadságot, miközben állítják, hogy folyamatosan azt védik?

  A liberálisok abból indulnak ki, hogy a hatalom csak az erőszak képében jelenhet meg, másféle kényszer pedig nem létezik. Ezért sok esetben érzéketlenek valamely hatalom növekedésére, ha az nem az „erőszakmonopólium” formájában jelenik meg – hanem például az értelmiség nyelvi uralmának formájában.29 Miközben utópiájuk meg akar felelni bizonyos formális kritériumoknak, minden további nélkül támogatják az egyéni szabadság szűkülését, ha az nem az állam irányából érkezik. Sőt ők maguk igyekeznek a nekik tetsző nézetekhez való igazodást, a társadalmi konformizmust erősíteni. Hétköznapi tapasztalatainkból tudjuk, hogy nem feltétlenül szükséges egy kijelölt, látható hatalom ahhoz, hogy a konformizmus létrejöjjön: ahhoz valóban elég az „egymáshoz igazodás” elve, meg némi segítség a manipulációs technikáktól.

  Pascal arra tanít bennünket, hogy „Az olyan sokaság, amely nem áll össze egységgé, zűrzavar”; ám „az egység, ha nem függ a sokaságtól, zsarnokság”.30 A kérdés az: ha van olyan sokaság, amely egységgé áll össze, ám más sokaságtól nem függ, azt minek nevezzük?

*

 1  Filozófiai értelemben. Az irodalom, a kultúra fókuszában is megjelent azonban a formális és a materiális/tartalmi erkölcs konfliktusa, ekként is értelmezhető például Shakespeare Velencei kalmárja. Elképzelhető ugyanis, hogy egyik oldalon álljon az „ügy igaza”, a másikon pedig a „jogi formáké”. Vö. Michel de MONTAIGNE: A tapasztalásról, Európa, Budapest, 1983, 16.
2  KARÁCSONY András – POKOL Béla: Paradigmák erőterében, Attraktor, Máriabesnyő–Gödöllő, 2011, 46.
3  A jogállam az, amelyben „nem az egyes emberek uralmának, hanem a normáknak kell érvényesülniük”. „A törvényhozó állam egy olyan pártprogramoktól hemzsegő, reformista-revizionista-evolúciós kor számára alkalmas, ami helyes törvények révén, parlamentáris-legális úton kíván »fejlődni«”. „A »jogállam« kifejezés oly sok mindent jelenthet, mint maga a »jog«, s mint amilyen sokfélék az »állam« szóval jelölt szervezetek. […] Ezek után érthető, hogy mindenféle propagandista és ügyvéd szívesen használja ezt a szót, hisz így a jogállam ellenségeként hozhatja rossz hírbe ellenfeleit.” Carl SCHMITT: Legalitás és legitimitás, Attraktor, Máriabesnyő–Gödöllő, 2006, 9, 13, 20.
4  Vö. LÁNCZI András: Jog és politika határán, Kommentár 2010/6., 4–5.
5  SCHMITT: Legalitás és legitimitás, 16.
6  Montesquieu a hatalmi ágak szétválasztásának tapasztalati sikerét Anglia példájával kívánta demonstrálni, azonban ott ma sem létezik a hatalmi ágak ilyetén, formális elválasztása. A kortárs példa a formális törvények, politikai berendezkedés exportjának kudarcára pedig az iraki projekt.
7  Paradox, hogy az angol gyep meghonosításának hívei épp azt az országot tekintik mintának és a procedurális-formalista gondolataikhoz, amelynek legfőbb ismérvei az íratlan alkotmány és a precedensjog.
8  MONTAIGNE: I. m., 6.
9  Aurel KOLNAI: Privilege and Liberty = UŐ.: Privilege and Liberty and Other Essays in Political Philosophy, szerk. Daniel J. Mahoney, előszó Pierre Manent, Lexington Books, Boston, 1999, 56–57 (6. jegyzet). [Saját fordítás, épp ezért pontossága vitatható.]
10  Edmund BURKE: Reflections on the Revolution in France (Select Works of Edmund Burke, II.), Liberty Fund, Indianapolis, 1999, 190.
11  Újra megjelentek azok a kritikák, melyek szerint az 1956-os forradalom egynémely fiatal hőse csak a „balhét” kereste, sőt esetleg köztörvényes bűnöző volt. Mivel a forradalom részvevői közül talán az egyetemisták tekinthetők a leginkább „tudatos” cselekvőknek, meglehetősen furcsa elvárni a szovjet hatalommal szemben fegyvert ragadó munkásoktól, hogy a fegyver megfogása előtt egy könyvtárszobában megvitassák ideológiájuk legfontosabb filozófiai, erkölcsi stb. alapelveit, majd az abból gyártott kazuisztika alapján cselekedjenek. Noha láthatjuk ebben akár azt a nemes szándékot is, hogy a „szürkeállomány” pártjának, közösségének emberei pusztán ugyanabba az elitklubba kívánják beemelni a nép többi részét is, amelynek ők tagjai.
12  David HUME: Az eredeti szerződésről; A passzív engedelmességről = HUME Összes esszéi, II., Atlantisz, Budapest, 1994, 225–246, 247-250.
13  Thomas PAINE: Az ember jogai = Az angolszász liberalizmus klasszikusai, I., szerk. Ludassy Mária, Atlantisz, Budapest, 1991, 7–38.
14  Carl SCHMITT: Politikai teológia, ELTE ÁJK, Budapest, 1992, 33.
15  Ezt a helyzetet vázolja elénk plasztikus formában Lars von Trier Dogville című filmje (2003): a falu lakói jóravaló emberek, akik minden erőszak, kényszer nélkül a faluba érkező lányt a falu rabszolgájává teszik. Bűnüket képtelenek felismerni, ezért az igazság csak kívülről, a büntető angyal képében érkezhet.
16  Jellemző módon a liberális kontraktualisták tudták a „biztosat”, míg a szkeptikusok (Hume, Swift) monarchisták, toryk voltak.
17  Vö. Sheldon S. WOLIN: Politics and Vision. Continuity and Innnovation in Western Political Thought [1960], Princeton UP, Princeton (N. J.), 2004, 280.
18  Lásd James KALB: The Tyranny of Liberalism, ISI Books, 2008.
19  BALÁZS Péter: Megjegyzések a konzervatív zászlóbontáshoz, Beszélő 2011. március, (http://beszelo.c3.hu/cikkek/ megjegyzesek-a-konzervativ-zaszlobontashoz).
20  WOLIN: Politics and Vision, 281.
21  Friedrich von HAYEK: The Road to Serfdom. Texts and Documents. The Definitive Edition, University of Chicago Press, Chicago, 2007, 119.
22  WOLIN: Politics and Vision, 307.
23  Uo., 312.
24  Ezzel szemben elképzelhető, hogy együtt lehet élni paradoxonokkal (Balázs Zoltán), ahogyan a complexio oppositorum (ellentétek egysége, összetartozása) jelensége is mutatja.
25  Hannah ARENDT: The Human Condition, The University of Chicago Press, Chicago, 1998, 40–41, 58. (A demokratikus konformizmus jelenségére már Tocqueville is felhívta a figyelmet Az amerikai demokráciában.)
26  WOLIN: Politics and Vision, 313. Ráadásul – jegyzi meg Wolin (Uo.) – Mill kívánatosnak tartotta kedvenc ügyei előmozdítása érdekében a véleményzsarnokságot.
27  MOLNÁR Tamás: Liberális hegemónia, Kairosz, Budapest, 2011, 127.
28  Sheldon S. WOLIN: Democracy Incorporated. Managed Democracy and the Specter of Inverted Totalitarianism, Princeton UP, Princeton (N. J.), 2008.
29  KARÁCSONY András: Schelsky és az értelmiségi uralom, Jogelméleti Szemle 2002/2. (http://jesz.ajk.elte.hu/ karacsony10.html).

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr534296950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bell & Sebastian 2012.03.08. 09:30:45

Nagy hibája az esszének, hogy csak az izolált társadalommal foglalkozik, különböző társadalmak interakcióival nem, holott szinte minden problémánk onnan ered.

A formális logika szerint Németországban minden überfasza, nosza, vegyük át a német játékszabályokat és máris itt a Nirvána, három hurival per penis.

Hogy milyen gyarmat vérét szíjuk hozzá, meg bölcsen hallgatnak.

pierre bayle 2012.03.08. 09:36:23

Szerintem elég fair cikk, bár világnézetileg nyilván nem értek egyet. Ez most rendszeres lesz, hogy a mandi a Kommentárt utánközli?

jan 2012.03.08. 10:07:23

Az volna a kérdésem a politikai filozófiához nálam jobban értőkhöz, hogy ez a cikk inkább ismeretterjesztő jellegű, vagy eredeti gondolatokat is megpróbál megfogalmazni?

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2012.03.08. 10:19:34

Amit a cikk nem említ az egy általános problémája mindenféle demokráciának, jelesül az, hogy a formális demokrácia nem elégséges feltétele a diskurzusnak. A társadalom nagyobb része nem rendelkezik sem ismeretekkel, sem pedig késztetéssel arra, hogy részt vegyen az egyes kérdések megvitatásában, mi több, a megvitatandók nagyobb részét nem is érti, ugyanakkor véleménye - szavazáskor - számít. Így az egyes kérdések a média játékszereivé válnak, mely média - jobbára - pontosan liberális kezekben van és módjában a hamis tudat kialakítása.

kosher gázkamra 2012.03.08. 10:31:16

Ha egy jogrendszer szar, akkor a rá felépített demokrácia is szar lesz.

movie 2012.03.08. 10:34:34

ez egy rossz cikk, öncélú locsogás, érthetetlen.
- vagy én vagyok képzetlen?

is 2012.03.08. 10:39:02

@jan: ez a cikk szómágia. a kuruc.infon ezt kb. úgy írnák le, hogy: "köcsög liberálisok, ide rend kell, és egyébként is pofátokat befogjátok, majd mi, mivel mi jól összefogtunk egy nagy gyűjtőpártban, szemben veletek, akik öten hétfelé szakadtok, majd mi megmondjuk a tutit, és ebben semmilyen jogállam, meg hasonló baromság minket nem korlátoz. akár naponta írhatunk új alkotmányt, az lesz a bíró, és azt a döntést hozza, amit mi akarunk, ha meg valakinek a képe nem tetszik, akkor egyrészt szétzavarjuk a picsába a szervezetét, másrészt meg ráküldjük a NAVot. egyeztetés, mi, köcsög libsik? faszomba már a fékekkel, ellensúlyokkal és utópiákkal". na, kb. ez a cikk ennyit ír le, és azt hiszi, hogy ha jól hangzó latin, német stb. szavakat kever bele a Google translate használatával, akkor majd mindenkinek eláll a szava, és utánközli. és amilyen birka a Mandiner, utána is közölte.

Tilikov (törölt) 2012.03.08. 10:39:07

Na megjött a menetrendszerű libsizés.

Nem is tudom melyik a rosszabb, az Aristo féle közönséges és modortalan libsizmus-marxizmus-eu összemosás és köpködés, vagy ez a politikai filozófia száraz és unalmas terminusaival agyontömött intellektuális enyelgés.

A lényeg, hogy a libsik megint jól megkapták :)

Nem lennék most a helyükben :D

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.03.08. 11:14:34

hű de komoly! röhög.
megadja léte igazolja a munkatáborok létét.
aristónak meg igaza van.

nincs semmi baj! 2012.03.08. 11:26:23

Kant félreértéséig olvastam. Ha majd sok időm lesz, és a vérnyomásom is a helyén, nekifutok megint :)

Czelder Orbán 2012.03.08. 11:46:06

Hja, az egész világ egy ballib összeesküvés, mese nincs. Aki mást mond, az meg vagy ballib vagy ballib-bérenc. :(

Komolyan, mi a faszt csináltok ti ott a Common sense-nél???

bagabo 2012.03.08. 12:06:20

Sajnos ez a cikk nem egyszerűen tévedéseket tartalmaz, sokkal inkább szándékosan mos össze fogalmakat, hogy az ördögi liberalizmust vagy mit befeketítse. Először is a legtöbb érv a többségi demokráciával szemben lenne releváns, ami, mint az köztudott, a liberális demokráciának nem párja, hanem ellentéte. Míg a legtöbb társadalmi szerződéselmélet valóban valamilyen közjóból, legfőbb jóból indul ki, addig a liberalizmus nem ezt teszi. Rousseaut felhozni még hasonlatként is álságos, hiszen az ő közakarata aztán olyan távol van a liberális hatalomfelfogástól, hogy annál nagyobb távolság már el se képzelhető. Nincs olyan kérdés, amiben Rousseau polgárának ne kéne alávetnie magát a közjót képviselő hatalomnak, ha mégis ilyesmi jutna eszébe, akkor "szabaddá kényszerítjük" őt. Alapvető csúsztatás, hogy a liberálisok a szólás, véleményszabadságot azért tartják fontosnak, mert minden kérdéseben megteremthető a racionális konszenzus. Metafizikai kérdésekben például ilyesminek soha a közelébe se fogunk jutni, ahogy azt a fentebb citált Kant óta már bizonyosan is tudhatjuk. Pont ezért nem jó, ha ilyen elképzelések a törvényhozás alapját képezik illetve a törvények ilyen irányú elvárásokat fogalmaznak meg. Itt pedig máris a hatalom korlátozásának a kérdéséhez értünk, amit sem a többségi demokrácia, sem az olyan rendszerek nem ismernek, amelyek a hatalmat abszolútként kezelik. A marxista elképzelésben ugyan "elhal" az állam, csakhogy úgy, hogy azonossá válik a társadalommal vagyis nem létezhet vele szemben partikuláris érdek. Na ez pont az ellentéte a liberális elgondolásnak, ahol az egyén védelemhez jut a hatalommal szemben, az által, hogy annak hatóköre korlátozott. Csak olyan területekre terjed ki, amelynek szabályozása feltétlen szükséges a társadalom működésének érdekében. Igen, mindig lesznek viták ennek a területnek a nagyságáról, de ha már az alapelvet se fogadjuk el, akkor nem megspóroljuk ezeket a vitákat, hanem szimplán utat nyitunk az önkény felé.

A liberális gondolkodás a kezdetektől fogva fellépett a többség önkényével szemben. Már Tocqueville is ezt látta a modern demokráciákra leselkedő legnagyobb veszélynek. Ettől ugye egyrészt úgy óvja a liberális demokrácia a polgárait, hogy ez az önkény nem ölthet jogi formát. Azért már ez se kevés. Másrészt itt jön a képbe az a fajta konzervativizmus, amit a szerző barkácsolásnak nevez, az intézmények, szervezetek és "megőrzendő értékek" konzervativizmusa, ami lehet, hogy a cikk írójának nem szimpatikus, na de mivel olyan típusú hagyomány, amit ő hiányol, az írásbeliség társadalmában gyakorlatilag nem létezik (ennek is seregnyi irodalma van, Hajnal Istvántól Nyíri Kristófig, csak a hazaiakat említve), ami nem megkérdőjelezett, feltétlen és öntudatlanul jelenik meg a társadalom tagjainak viselkedésében. Ilyen értelemben a modern társadalom, teljesen függetlenül az államformától, mindképpen formális jellegű lesz (Hajnal szerint kb. a XII. század óta az).
A valóság az, hogy a liberális demokrácia nem utópia, hanem egy működő politikai berendezkedés, hol jól, hol pedig rosszabbul. Alternatíváknak pedig ott vannak a társadalmi szerződéselméletekben gyökeredző többségi demokráciák vagy a társadalom-mérnökösködésen alapuló valódi utópiák, amilyenből mi is kaphattunk egy kis ízelítőt, köszönjük, elég volt. Az szinte mindegy is, hogy ezek milyen eszmei alapon szerveződnek. Megvalósításuk törvényszerű módon vezet el az ismert eredményhez. Nem árt ehhez olyan szerzők műveit is forgatni, mint Karl Popper például. Szóval nem, senki nem mondja, hogy a lehető legjobb világban élünk, csak rendszerszintű megoldás síkján nem látszik jobb ennél és ez így is fog maradni, amíg majd valami nagy általános új hagyomány be nem kebelezi a társadalmat. Na de ha valami, akkor annak igénye az igazi utópia, hogy a hatalom magát a társadalmat óvja meg önmagától. Mert ugyan mégis, minek a nevében? Van aki komolyan gondolja, hogy létezik a társadalomtól független, felette álló, önmagát legitimáló hatalom?
Ha igen, akkor komoly a baj.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.03.08. 12:23:20

kedves szerkesztőség!

jobb pillanatainkban /vagy megengedőbb?/ arra gondoltunk, hogy azért hallgattok a "tölgy ügyről" mer azt gondoljátok, hogy nem kell beszélni, hallgatni kell, hadd üljön el a dolog, a feljelentgető ávós patkányok meg pont a visszhangtalanság csöndjében vesznek meg. és tölgy sem jelentkezett az ügyével.
de most viszonylag részletesen beszámol:

www.facebook.com/notes/mak%C3%A9rt-hallgat%C3%B3k-moln%C3%A1r-attila-k%C3%A1roly-mellett/moln%C3%A1r-tan%C3%A1r-%C3%BAr-levele-az-egyetem-m%C3%A9g-csak-ki-sem-fizette-munk%C3%A1j%C3%A1%C3%A9rt/342777442431593

most már a kedves szerkesztőség, a volt kollégák, tanítványok, eszmetársak nem hallgathatnak egy tiszta ember meghurcolása kapcsán. illetve igen. csak akkor éppen olyan patkányok lesznek, mint a feljelentők.
ez van srácok.
mondjátok el mi a véleményetek.

és botost le kell vadászni!

bádogos 2012.03.08. 12:27:18

@bagabo: Hát pajtás, ezt olyan jól megírtad, nemigen tudnék semmit hozzátenni.

Azért: "... vagy a társadalom-mérnökösködésen alapuló valódi utópiák, amilyenből mi is kaphattunk egy kis ízelítőt, ..." - a múlt időt félrevezetőnek érzem. Ami most Magyarországon folyik az éppenhogy a gőzerővel nyomatott társadalommérnökösködés, ami megpróbál egy mesterséges elitcserét kikényszeríteni.

Czelder Orbán 2012.03.08. 12:36:51

@jose maria padilla:
Jó cucc, az ügyből áradó bűzt pedig vegye természetesnek. Ez a szag amúgyis megszokott itt a mandineren.

Mellesleg Botos sokkal-sokkal aljasabb, károsabb és visszataszítóbb dolgokat csinál 2010 óta. Kínai szak létrehozása, a szlovák szak szétkúrása, az intézményi struktúra szétkúrása, oktatók, nyelvi lektorok tucatjainak elküldése, fideszkáder-képző szak indítása és még sorolhatnám napestig.
Lenne miről írni, hogy mit folynak a Pázmány bölcsészkaron.

Alfőmérnök 2012.03.08. 12:46:36

@jose maria padilla: Itt jegyzem meg: a kőballer eltés felettesei/munkatársai tisztességesebbek, mint a katkók.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.03.08. 12:48:50

@Alfőmérnök:

Ha nem szóltál volna, okosabb maradtál volna!:-)

ü
bbjnick

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2012.03.08. 12:59:12

a cikk ismeretterjesztő, annak nem rossz.

valaki76 (törölt) 2012.03.08. 12:59:29

Liberális utópia?????

WTF???

A valódi liberális utópiát a minarchista, ill. anarchokapitalista libertariánusoknál lehet megtalálni, akik jelenlegi „liberális” kurzust inkább szociáldemokratának titulálják…

tewton 2012.03.08. 13:10:12

@jose maria padilla:
maga meg mit trollkodik itt egy nemtémábavágó kommenttel?
nem fél, hogy kitörlik?
:)
ill.
:(

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.03.08. 13:13:18

@jose maria padilla:

Nagyon régen mondom nektek, hogy nincs itt semmiféle "háttértörténet", a dékán úr szimplán bef*sott és úgy gondolta, ha "sundámbundám" intézi a dolgot, akkor nem uszítja magára és az egyetemére a ballibbandita patkányfalkát. Még a lelkiismeretét is megnyugtatta azzal, hogy akit ő most ennek az "ügynek" beáldoz, annak van (fő)állása, tehát kiheverhetetlen sebet nem üt rajta.

Ami számomra a történetben az igazán érdekes és tanulságos, hogy milyen besz*ri a jobboldali-keresztény-nemzeti-stb. értelmi(si)ség. Nem csak a dékán (ő még indokolhatja azzal lépését, hogy félti/védi az egyetemét), hanem mindenki, aki az ügyben nem szólalt meg. Nekem van egy olyan "érzetem", hogy azért f*sik mindenki, mert tapasztalata van arról, hogy ilyen helyzetekben az egyelfeljebb álló mindig cserben hagyja az eggyelalatta állót! (A Fidesz története erősen terhelt az ilyen esetekkel!) Ezen kellene változtatni! Ennek a történetnek lehet az is a tanulsága, hogy bárki egykönnyen levadászható, de, akár lehetne az is, hogy ezekkel nem jó b*szakodni, mert akkor összezárnak.

ü
bbjnick

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.03.08. 13:49:08

hát nem éjdesek? kitették az ajánlóba. részükről ennyi a történet. senkinek ne legyen barátja mandineres szerző, pláne szerkesztő :)

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2012.03.08. 14:21:44

@bagabo: Mindenek előtt, a szerződéselméleteknél nem Rousseau, hanem Rawls az akire hivatkoznak a libik - persze azt, hogy Rousseau vagy Rawls az ütődöttebb nehéz eldönteni. Az azonban biztos, hogy mai, emberarcú libsizmus ezt tekinti "alap" -nak. Madarat tolláról.... ugyebár.

Azt írja: "A liberális gondolkodás a kezdetektől fogva fellépett a többség önkényével szemben." Majd lejjebb: "Van aki komolyan gondolja, hogy létezik a társadalomtól független, felette álló, önmagát legitimáló hatalom? " Nos, ha így van, akkor vajon ki óvja a társadalmat önmagától?

jan 2012.03.08. 14:47:05

A kép amúgy hol készült? Magas-Tátra?

valaki76 (törölt) 2012.03.08. 15:03:31

„Mindeközben éppen a liberalizmus teremti meg a „neofeudalizmus” jelenségét, melynek történeti elődjét az állam igyekezett fölszámolni”

Ja, pl. 1789-ben Franciaországban:)

Vagy 1848-ban Magyarországon:)

BTW: az abszolutizmus pontosan a feudális berendezkedés KONZERVÁLÁSÁRÓL szólt…

Tilikov (törölt) 2012.03.08. 15:59:09

@aristo:

Azért megnézném én, hogy az ún. libsik között hánynak van róla halvány fogalma is, hogy ki a fene az a Rawls, mert szerintem olyan 1-2% körüli lehet a ráta és én sem tartozom közéjük.

De ha a te libsiképed attól kerek, hogy a gonosz ellenségeknek a Rawls az alap akire hivatkoznak a libik, és madarat tolláról ugyebár, akkor nyugodtan véld azt, hogy a létező liberálisok olyanok mint a te elképzelt libsiképed, ha neked ettől jobb.

Amúgy láttál már te itt a mandin vagy bárhol olyan libsibibsit aki erre Rawls-ra hivatkozott?

Alfőmérnök 2012.03.08. 16:05:17

@Tilikov: A mandin nem nagyon szoktak rá hivatkozni, de a modern liberalizmusnak tényleg az az alapja. Egyébként úgy a libsibibsigyűlölők sem nagyon olvassák. Ha olvasnák, lehet, hogy felül kéne bírálni a nézeteiket, de egyszerűbb azt mondani, hogy ez egy libsi ármány, egyébként is ötszáz oldal, meg az aristo is megírta, hogy ez komplett hülyeség, úgyhogy csak az lehet.

Tilikov (törölt) 2012.03.08. 16:43:10

@Alfőmérnök:

Hát ha a "modern liberalizmus" az a filozófusok liberalizmusa, akkor oké, de a filozófusokat amúgy elég szűk szubkultúra olvassa, régen engem is vonzott valamiért, de teljesen leszoktam róla, megijedtem, hogy ha sokat olvasom őket, akkor belőlem is olyan szobatudós válhat, aki egy ötkötetes szörnyűségben akarja megdefiniálni a Világot magát, és banális és unalmas gondolatait jobbára csak latin terminusok túltengésével tudja palástolni, de persze a holt és száraz elmélkedésein ez sem segít.

Úgy látom ennek a cikknek a szerzője már elindult ezen az úton, de tényleg ilyenek lennének a libsik, akikről ír, vagy csak a saját démonjaival küzd?

A valódi libsik leszarják, hogy a formalizmust és az institucionalizmust azt eszik vagy isszák, és leszarják azt is, Rawls és Bentham az állat vagy növény, esetleg néhány százalékuknak lehet ilyen perverziója, hogy ilyesmin járatja magát.

Alfőmérnök 2012.03.08. 16:55:11

@Tilikov: Ha leszarják, akkor hülyék, mint a segg. Mert még azokat az elveket sem ismerik, amiket magukénak vallanak. Te is ezek közül való vagy?

valaki76 (törölt) 2012.03.08. 17:00:55

@Tilikov:

Az ún. „modern liberalizmusnak” semmi köze sincs a valódi klasszikus liberális értékekhez…

Ebben a műfajban („klasszikus liberális értékek”) ma leginkább a libertariánusok utaznak, akikről Magyaroszágon jóformán nem is hallottak…

Klikk alább:

oriblog.blog.hu/

ez pl. egy libertariánus-gyanús magyar blog (bár lehet, hogy az illető nem vállalná fel…)

Tilikov (törölt) 2012.03.08. 17:19:05

@Alfőmérnök:

Hogy vallhatnának valamit a magukénak, amiről fingjuk sincs? Nekem van egy alap filozófiai műveltségem, de mióta rájöttem, hogy nem az én világom, mert nekem túl elvont, száraz, és unalmas az ideákon és fogalmakon való kérődzés, és hiába foglalnak magukba mindent a nagyok rendszerfilozófiái, mégsem szólnak semmiről, tehát én azóta kerülöm a témát.

De persze ha másnak ez jön be akkor űzze csak, de tudniuk kell, hogy az átlagember számára mégis csak kínaiak ezek a dolgok, és csak egy szűk szubkultúra egymás közti szellemi enyelgését szolgálja.

Az ún. "liberálisok" egy széles társadalmi csoport, és egyáltalán nem feltétele a csoportba tartozásnak az, hogy ismerniük kéne az olyan ideológusok összes ömlengését, akik saját intellektusukkal szerelembe esve egyszer úgy megírták a liberalizmus szubsztanciájának esszenciáját, hogy onnantól kezdve minden liberálisnak úgy kéne gondolkodni, mint ők.

Én nem tudom, hogy ki a Rawls és nem is akarom tudni, engem ez cseppet sem akadályoz abban, hogy libsibibsi legyek, és a főlibsimesterek helyett most inkább Kafkát olvasom újra, aki ugyan nem volt libsi, de bibsi igen, és a művein még nevetni is lehet, nem úgy mint a besavanyodott terminusmágusok művein, akik veszik maguknak a bátorságot, hogy leírják a "liberalizmus elveit", de teszik mindezt olyan unalmasan, hogy egyetlen normális libsibibsit sem érdekel.

Jameson14 · http://moneymakingonthenet.blogspot.com 2012.03.08. 17:37:06

Internetes Munkák NEM MLM , NEM KATTINGATÁS , NEM ÁTVERÉS !
www.moneymakingonthenet.blogspot.com/

Rengeteg jó véleményel : "Szia! Ez az idáigi legértelmesebb magyar online money making oldal. Én is hobbiszinten foglalkozom a témával. Idáig is köszönet! Az előző kommentolóhoz hasonlóan lehet egy pár privát kérdésem? Tisztelettel"

Nem fogsz csalódni!

Alfőmérnök 2012.03.08. 18:09:04

@Tilikov: "Hogy vallhatnának valamit a magukénak, amiről fingjuk sincs?"

Ezt kérdezem én is. Hogyan vallhatod magadat liberálisnak, ha nem tudsz róla semmit?

Tilikov (törölt) 2012.03.08. 18:47:26

@Alfőmérnök:

Többet tudok róla, mint a Rawls meg a Bentham együtt. Az én egyéni liberalizmusról mindenképp, az övéké meg nem érdekel, nem tőlük kell engedélyt kérni, hogy minek tartsa magát az ember.

Nehogy már kiválasszunk egy-két szobafilozófust a terminusok kavalkádja mögé rejtőzők közül, és az ő unalmas szócsépléseiknek a nyálazása legyen a feltétel ahhoz, hogy valaki liberálisnak tartsa magát.

A libsibibsik azt nyálaznak amit akarnak, ez a lényeg, nem pedig az, hogy néhány szerencsétlen mennyire uncsi szófosást tud összehozni, amit aztán a még unalmasabb kommentátoraik teleszarhatnak lábjegyzetekkel meg hivatkozásokkal.

Persze még ezek az uncsi szócséplők is lehetnek libsibibsik, hát éppen ebben áll a libsibibsizmus gyönyörűsége :)

Alfőmérnök 2012.03.08. 19:04:17

@Tilikov: Unalmasan vagy seggfej.
Kifejtenéd a Tilikov-liberalizmus tételeit?

tevevanegypupu 2012.03.08. 19:31:49

Ahogy ezt elolvastam, lett egy olyan erzesem, hogy Hoffmann Rozsanak igaza van abban, hogy csokkentette egyes karok tagletszamat.(:

Alfőmérnök 2012.03.08. 20:06:23

@tevevanegypupu: Maga egy igazi sznob. Miért olvasta végig? Én már a harmadik sornál tudtam, hogy miről fog szólni az egész. Ez egy jeles szemináriumi dolgozat, ilyet szoktak írni a kis rajongó leánykák a kedvenc tanárbácsijuknak, hogy úgy negyedévre eljussanak a leszopásig.

kornél 2012.03.08. 20:32:46

@Alfőmérnök:
Ezt te honnan tudod? Tanárbácsi vagy vagy rajongó leányka?

tevevanegypupu 2012.03.08. 21:06:16

@Alfőmérnök:

Milyen asszociaciokra kepes maga, megall az esz. Azert olvastam egyebkent vegig, mert nem akartam elhinni, hogy valaki ilyesmire kepes. Es de.(:

tewton 2012.03.08. 21:34:16

@Alfőmérnök:
milyen karra járt maga? ilyen lelkes lánykákat a btk-n én nem láttam :) ha meg a 3. sornál tudta, akkor végig is kellett olvasnia :)

Alfőmérnök 2012.03.08. 21:47:29

@tewton: Kicsit sarkítottam. A kommenteket olvastam, valaki írta, hogy Kantot félrérti a szerző, megnéztem a lábjegyzeteket, láttam, hogy Kantra nincs hivatkozás, csak Lánczira, Pokol Bélára, meg valami Karácsony izére, nyilván ezek a tanárai, nekik akar benyalni a kiscsávó. Burke-öt meg kiadták magyarul, de az angol kiadásra hivatkozik, húú, de menő. :)

tevevanegypupu 2012.03.08. 22:09:34

@Alfőmérnök:

Es ra nem is haragszunk meg. Pedig!!

tewton 2012.03.08. 22:14:17

@Alfőmérnök:
ne legyen kicsinyes, lehet, hogy erasmussal volt kint burkénél :)

Alfőmérnök 2012.03.08. 22:45:10

@tewton: Vagy az angol kiadás van meg neki... a laptopján pdf-ben. :)

tewton 2012.03.09. 12:34:13

@Alfőmérnök:
abban nincs semmi rossz.
ebben a posztban a kevés kép és a bonyolult mondaatok zavarnak. eljutok a mondat közepéig, és eszembe jutnak a saját határidős leadandóim. and it is spoiled.

tewton 2012.03.09. 12:42:27

@jose maria padilla:
mindenképp. megvonom a netet magamtól :)

Alfőmérnök 2012.03.09. 15:28:31

@tewton: Mármint miben, a laptopban, vagy a pdf-ben? Habár mindegy, végülis egyikben sincs.
Amennyire meg tudom ítélni, a dolgozattal sincs, biztos jelest adnának neki a tanárai, a margóra írt kisebb megjegyzésekkel. :)