Kommentszűrés
’12 feb
16
14:01

Ügynökök a Filmszemlén

Írta: hercsel.adél

  Az idei, leginkább Tarr Béla-fesztiválként aposztrofálható, batyuslakodalom szerű, 43. Filmszemlének csúfolt filmszakmai összejövetelen szembejöttek velünk az ügynökügyek: az idei nagyjátékfilm szekcióban két figyelemreméltó ügynökfilmet is megnézhettünk. Az egyik Bergendy Péter, az Állítsátok meg Terézanyut c. opus rendezőjének önmagához képest jól sikerült új filmje, A vizsga volt, a másik pedig az elsőfilmes Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim című vizsgafilmje.

  Már a tavalyi Filmszemlén is felütötte a fejét az ügynök-jelenség, ugyanis a tavalyi nagyjátékfilm-szekciót megmételyezte Az ügynökök a paradicsomba mennek című, rettenetes filmszerű kezdeményezés. Talán még akkor is engedékeny vagyok Dézsy Zoltán tömény hazugságból szőtt rendszerváltásfilmjével kapcsolatban, ha azt állítom róla, hogy a magyar filmgyártás szégyene, egy didaktikus kádárista közhelyszótár, aminek távolról sincs köze a filmművészethez, annál inkább a politikához, azon belül is a politikai propagandához, és hogy egészen pontos legyek, a Fidesz-kampányhoz. Dézsyék műve témáját tekintve hiába fontos, ha valaki ilyen amatőr módon beszél róla hülyeséget, inkább ne mondjon róla semmit.
 
 
  Szerencsére az említett borzalom okozta traumát föloldja az idei nagyjátékfilm-szekció egyik kedvence, A vizsga című lebilincselő ügynöksztori az 50-es évek végéről Nagy Zsolt, Kulka János és Hámori Gabriella főszereplésével, amiben ügynökök figyelnek meg ügynököket. A Vizsga remekül hozza azokat a jól ismert kliséket, amiket a műfaj elvár: poloskák a villanykapcsolóba csempészve, gomblyukba rejtett kamera, dupla tükör, meghekkelt TV, lehallgatott telefon, a nyomodba szegődő titokzatos fekete autó, a távcsövesek és a jelentésfogalmazók, a gyanútlan megfigyeltek és a gyanúsító megfigyelők, a fenyegetőzések, a kihallgatások, a jótékonyan takargatott, vagy éppen a jótékonyan felszínre hozott „igazságok”. 
 
  Míg A vizsga egy történelmi zsánerfilm, egy társasjátékszerű, egérfogó kamaradráma, addíg Cserhalmi Sára német-magyar koprodukcióban készült, Drága besúgott barátaim című filmje egy történelemföldolgozó társadalmi traumafilm, melynek hősei jelenbéli hatvan pluszos figurák, akik a múltjukkal próbálnak kisebb-nagyobb sikerrel szembenézni. Egészen pontosan azzal a múlttal, azzal a kommunizmussal, ami még ma is körülöttünk, velünk és bennünk él. Egyrészt a VII. kerületi Kádár Étkezde piros kockás terítőiben, egy szocreál nikkel teafőzőben, a levéltár mélyén pihenő aktákban, és az eltemetett emlékekben. A film pedig kiválaszt egy mappát, ezzel együtt egy tipikus történetet a sok közül, egy bizonyos Czettl Andorét (Cserhalmi György).
 
 
  A kiinduló helyzet a következő: Andor, az egyetemi tanár megérkezik a levéltárba, hogy kikérje a mappáját, és bizony kiderül, hogy Pusztai János (Derzsi János), a „legjobb barátja” 3/3-as ügynök volt. Andor magából kikelve, a szörnyű igazság birtokában próbál valamit kezdeni magával és a birtokában lévő információval, de jobb híján csak céltalanul, tétován kapkod, próbál elégtételt venni elárult és ellehetetlenített életéért. Rohan a barátokhoz (Mácsai Pál, Benedek Miklós), viszi a lesújtó hírt, de a barátok nem értik, hogy miért van ennyire besózva: nem akarnak a múlttal és Jánossal elszámolni. Andor pedig kínjában cikket ír az esetről egy újságba, és maga sem tudja, hogy miért, de a haldokló János nyomába szegődik – talán azért, hogy egy bocsánatkérést kényszerítsen ki belőle, de János nem hajlandó vele szóba állni. 
 
  A film egy ügyesen fölrajzolt társadalmi parabola, mivel az egyes karakterek az ügynök-problematikára adott tipikus társadalmi reakciókat jelképezik. Inkább a WC-n olvasom áhítatosan az Új Ember magazint, inkább kirúgok még pár kollégát a szerkesztőségemből, inkább leiszom magam a kocsmában, inkább az öngyilkosságba menekülök, mint hogy beszélni kelljen róla. Ha pedig nem a struccpolitikusok táborába tartozom, akkor azért nem tudok beszélni róla, mert nem találom hozzá a megfelelő szavakat. Cserhalmi Sára filmje nem fogalmaz meg erkölcsi értékítéletet, egyáltalán nem akarja minősíteni a szereplői múltját, jelenét és viselkedését, úgy van igaza mindenkinek, hogy közben senkinek sincs. 
 
  A Drága besúgott barátaim is ugyanazt a tételt bizonyítja, amit Florian Henckel von Donnersmarck Oscar-díjas ügynökfilmje, A mások élete (Das Leben der Anderen) című műremek, miszerint az ügynök is ember. Ezek a filmek kilépnek abból a szemellenzős felfogásból, mely szerint az ügynökök valamilyen gonosz megfontolásból álltak át a sötét oldalra, csupán azért, hogy megkeserítsék mások életét. Mindkét film részben az ügynök tragédiájáról szól, akinek nem lehet saját élete, nem lehet saját boldogsága, mert magányos kukkolásra, hallgatózásra és állandó alakoskodásra van kényszerítve. Ahogy a Drága besúgott barátaim fenyegetéssel beszervezett Jánosa fogalmaz, „Nem lehettem soha igazán köztetek.” 
 
  Ebben az alapvetően szimbólum– és motívumgazdag filmben az egykori ügynök üvegszeme ennek az örök kívülállóságnak, az állandó hazugságnak és természetesen a figyelemnek a szimbóluma. Jellegzetes kelet-európai, kafkai, vagy éppen örkényi hagyományokból táplálkozó, groteszk fekete humor koncentrálódik abban a jelenetben, amikor János az öngyilkossága előtt kiveszi az üvegszemét, hogy örökül hagyja azoknak, akikről egy életen át fogalmazta a jelentéseit. Ettől és még néhány jelenettől eltekintve a Drága besúgott barátaim egy technikai és esztétikai szempontból egyáltalán nem formabontó, inkább realista film, némi szocio beütéssel. Mindehhez időnként szürreális, l’art pour l’art epizódok társulnak. 
 
  A formai konzervativitás és stílusbeli egyenetlenség kevésbé kérhető számon a filmen, mint a forgatókönyv szarvashibái, amit egyébként szintén Cserhalmi Sára és Paizs Miklós jegyez. A film két főszereplőjét, Andor és János figuráját a maguk teljességében ismerjük meg, családostul, tragédiástul, mindenestül: kerek egész figurák, azonban a film női főszereplőjének (Györgyi Anna) figurája mindvégig torzó marad. Mégis ki ő? Andor volt barátnője? János rokona? János elhidegült felesége? Vagy csak egy régi barátja? Miért él Jánossal? Miért akar új életet kezdeni? Egyáltalán mi az ő szerepe ebben a történetben? Egyedül azt tudjuk róla, hogy egy rosszul megírt és elvarratlan szál a forgatókönyvben. 
 
  Kár ezért a bosszantó figyelmetlenségért, mert egyébként egy végiggondolt, mondanivalóval teli, érzékeny, és okos filmről van szó, amit nem zilál szét az alkotói düh, és szerencsére az első filmesek naiv, ám annál bájosabb amatőrizmusa sem fedezhető föl benne. A rendezőnő tudatosan próbálta a diplomafilmjét mindettől megkímélni. Ahogy egy korábbi filmes fórumon nyilatkozta: a Drága besúgott barátaimban elsősorban nem azt szerette volna megmutatni, hogy milyen remek rendezőnek gondolja magát. Olyan témáról szeretett volna filmet forgatni, ami mindannyiunk, az egész magyar társadalom számára fontos; hogy a máig kibeszéletlen és földolgozatlan ügynök-problematikáról végre objektíven, indulatok nélkül, tiszta lapot nyitva tudjunk beszélni – a film szereplőivel ellentétben.
 

Címkék: film kultúra drága besúgott barátaim cserhalmi sára

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr234093424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VI. Béla 2012.02.16. 15:14:55

Barátaim, csak egy baj van, hogy egy szűk rétegen kívül senkit nem érdekel a háromperhárom.

VI. Béla 2012.02.16. 15:56:40

@Lábszár Ervin:

Nézze, én inkább a Kádár-rendszert visszasíró hangulattal találkozom.

JohnnyLillibrogida 2012.02.16. 16:00:43

szikretmen forgatókönyvíró!?

vizipipa 2012.02.16. 16:10:38

"Az ügynökök a paradicsomba mennek" szerintem se egy jó film, mégis ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg. Ehhez nem kell messzire mennie:
film.indavideo.hu/video/f_az_ugynokok_a_paradicsomba_mennek

A mancs kritikája port.hu/article/27172 meg erőteljesen savanyú a szőlő típusú.

Google 2012.02.16. 16:13:29

Ügynökök tragédiája.

Hááát...
1. A német filmbeli ügynök (Mások élete) a "tisztelet a kivételnek" kategóriabelinek tűnt inkább.
2. Az ügynökök "tragédiájánál" már csak a megfigyelteké volt nagyobb. Párszor.

marko11 2012.02.16. 16:14:15

Ha az agyontámogatott Jancsóék 20 évig alatt sem voltak képesek megcsinálni a rendszerváltás nevű Kész Átverés Show filmjét, akkor megcsinálta egy filmszakmán kívüli (Dézsi), fillérekből.

"A vizsga" tényleg jó film. Játékfilm. Kb. annyira hiteles, mint "A mások élete". (A Stasi-ügynökök, aki gondol egyet, és jó útra tér. Ahogy a Móricka elképzeli a világ egyik legjobban szervezett titkos-ügynökségét.)

Alább viszont a "rendszerváltás" egyetlen és zseniális szatíráját, a szinte ismeretlen (talán nem véletlenül!) "Hoppá" c. filmet tudom ajánlani. Zseniális szövegek, zseniális színészek (Garas, Törőcsik, Lázár Kati stb.). Maár Gyula legjobb (és eddig, lényegében elérhetetlen) filmje - 1992-ből!
www.youtube.com/watch?v=sDFAqdd17-k&feature=player_embedded

Google 2012.02.16. 16:35:47

@VI. Béla:

Azt hiszem, most téved.
Nagyon sokakat érdekelne.
Az erről a korszakról készült filmek is; feltéve, ha nem manipulálnak. Ha őszinték.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.02.16. 17:33:00

@marko11: @Bell & Sebastian:

A Hoppá nagyon-nagyon jó film! :-)

ü
bbjnick

Bell & Sebastian 2012.02.16. 17:55:44

@bbjnick: Majd én azt eldöntöm, jó! Nem a nagymamám maga, hogy előcsócsálja. :)))

marko11 2012.02.16. 18:29:46

@bbjnick:
Egyik kedvenc jelenetem, amikor Jenő/Avar István, a volt főkomcsi (jelenleg menő üzletember) elmagyarázza a szegény rokon Edének/Garas Dezsőnek (aki - Jenő szavaival élve - hulla volt az előző rendszerben, hulla most is), hogy milyen is az igazi kapitalista: olyan, mint ő!

Alfőmérnök 2012.02.16. 19:04:19

Sárika! Mi a véleményed a volt osztályfőnöködről?

Sárika tanuló, 6/b 2012.02.16. 19:12:42

@Alfőmérnök: Hogy nem én vagyok butácska, inkább maga.

Feljelent Elek 2012.02.16. 19:17:41

@Sárika tanuló, 6/b: Kislányom, ha benyúlt a bugyidba ez a perverz állat, meséld el részletesen, majd én megmutatom.

Sárika tanuló, 6/b 2012.02.16. 19:19:41

@Feljelent Elek: Bácsi kérem, hát éppen ez az! Nem is volt rajtam, de nem is nyúlkált.

Sárika tanuló, 6/b 2012.02.16. 19:22:30

@Alfőmérnök: Szerintem nem volt egy nőfaló típus az osztályfőnök úr, ha meg nem sértem.

Sárika tanuló, 6/b 2012.02.16. 19:38:12

@Alfőmérnök: Megint? Gondolja, most több szerencsém lenne?

rako1982 2012.02.16. 19:49:15

Nem tudom, hogy Hercsel Adél igazi kritikus vagy csak naiv grafomán, de dolgozata teli van tárgyi tévedésekkel.
Meg kéne néznie Dézsy Zoltán (és nem László...) filmjét a rendszerváltásról, s el kellene menni egy történelemórára ugyanebben a témában. Nem árt, ha tudja az ember, hogy miről ír. Tanulni sosem késő.

Feljelent Elek 2012.02.16. 19:59:30

@rako1982: Ki mondta, hogy igazi? Éppen most húzta rá Alfőmérnikk a dívány szakot.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.02.16. 21:48:22

Az ügynökök a paradicsomba mennek című, rettenetes filmszerű kezdeményezés. Talán még akkor is engedékeny vagyok Dézsy Zoltán tömény hazugságból szőtt rendszerváltásfilmjével kapcsolatban, ha azt állítom róla, hogy a magyar filmgyártás szégyene"

ki a fiszf*szom ez a hörcsög adél?!
mi az hogy tömény hazugság? én nem láttam a filmet, és be kell vallanom, hogy nem nagyon győzött meg a bemutatója, de azt mondják hogy nagyon jó, éshát demszkiről szól, meg arról hogyan küldték a bolsevikok, ávósok harcba, ellenzékbe a fiakat, bauer, pető, örsi.
elhiszem, hogy ez az igazság megfekszi a gettóból kivakarózott Hercsel Adél-félék kényes gyomrocskáját, de az, hogy ez tömény hazugság lenne, ezt állítani egy nemzeti blogon, több mint butaság. ez már bűn.
na mars vissza szenet lapátolni az iskolába!

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.02.16. 21:52:24

@vizipipa: hoppá, te egy nagyon nagy dolgot tettél.
régóta meg akarom nézni.
köszi

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.02.16. 22:17:44

@marko11: töröcsik és garas hiteles rendszerváltóbeli filmben? nem tiltja azt nekik a párt?

Alfőmérnök 2012.02.16. 23:56:02

@marko11: Kár, hogy Dézsi filmje elég gyengére sikeredett. Pedig fontos kérdéseket feszeget.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.02.17. 00:04:07

@Alfőmérnök: én nem is tudom most végignézni.
vmi dramaturg, vagy legalább szövegíró, forgatókönyvíró kellett volna bele.
bírom a hirtelen vágást, mikor egy söprögető embert lazán kapcsolnak a történethez, hát érdekfeszítő nagyon

marko11 2012.02.17. 08:55:35

@Alfőmérnök: Annyira fontos (sőt! elhallgatott) kérdéseket feszeget, hogy abszolút nem érdekelnek a formai kifogások. Pláne, ha tudom, hogy fillérekből készült, pláne, ha tudom, hogy nem egy filmes csinálta.
Tetszettek volna Jancsóéknak megcsinálni! (Persze, ha ők is benne voltak a rendszerváltás fedőnevű buliban!?)

marko11 2012.02.17. 09:00:20

@tesz-vesz: Nem ismerem Törőcsik, Garas pártszimpátiáit. Nem is érdekel. Nekem elég az, hogy nagyon jó színészek. Sőt, azon kevés magyar színészek közé tartoznak, akik filmben is nagyok.
Egyébként arról sem tudok, hogy pártpolitikába belefolytak volna. Nem úgy, mint Kulka, Hegedűs D. vagy éppen Jancsó, Tarr!

marko11 2012.02.17. 09:04:10

@Bell & Sebastian: Szerencsés vagy, mert csak egy-két hete került föl az internetre.
Korábban szinte elérhetetlen volt. Ill. volt egy (azaz 1) példányban, VHS-en az Odeonban.
Mondjuk ez sem egy HD minőség, de én ennek is nagyon örülök!

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.02.17. 10:23:18

@marko11: pedig belefolytak, és embernek se méltóak ízlésem szerint, főleg azután, hogy kiálltak a drogos részeg stohl mellett.
kívánom garasnak és töröcsiknek, hogy az ő rokonukat üsse el legközelebb stohl, akkor talán több lesz a rászorulók irányába az empátiájuk, és kevesebbet simogatják majd a bűnösök fejét.

kkbk.blog.hu/2011/06/22/kikuldtek_kulkat_stohl_targyalasarol

Zb74 2012.02.17. 11:23:08

Bergendy Péter a Terézanyu-sztoriból is képes volt egy jól felépített, fordulatos-lendületes, még férfiszemmel is szórakoztató filmet csinálni, pedig a könyv kifejezetten rossz volt; nem is értem, hogy lehetett belőle bestseller.

Alfőmérnök 2012.02.17. 11:23:49

@marko11: Filmes, de dokumentumfilmes, nem játékfilmes. Ez némileg enyhítő körülmény. (Meg persze az is, hogy fillérekből készült.)

fülöpke 2012.02.17. 12:09:19

@marko11: Én, kérem, itteni ajánlásra (köszi) megnéztem "Az ügynökök a paradicsomba mennek" című opuszt, és nem sajnálom a másfél órát, amit rászántam. Lehet persze kifogásokat találni napestig a mikéntről, de összességében le az összes kalpaggal a készítők előtt, hogy egyáltalán elő mertek állni egy ilyen történettel. Ez is megérne egy misét, hogy 2010(-12)-ben miért számít ez bátor vállalkozásnak. Biztosan trendibb lett volna, ha mondjuk visszarévedő nézőpontból szemléltük volna a főhős ellentmondásokkal teli életútját. Tehát nem hibátlan, de jó a film.

Bell & Sebastian 2012.02.17. 23:08:24

@bbjnick: És tényleg nagyon-nagyon jó. A szöveg az erőssége. Az ügynökös, az kissé felemásra sikeredett, de nézhető. :)

marko11 2012.02.18. 08:34:01

@Bell & Sebastian: A szöveg is a rendezőt, Maár Gyulát dicséri.
És, gondoljunk bele, mindez 1992-ből!
Amikor a magyarok döntő többsége még valódi rendszerváltásról, szabadságról , függetlenségről, demokráciáról és tisztességes politizálásról ábrándozott.

Bell & Sebastian 2012.02.18. 09:44:11

@marko11: Hoppá! Pontosan emlékszem, hogy éppen mit csináltam akkor, némi készpénz már akkor is csodákra volt képes a megfelelő zsebbe csúsztatva.
De azóta már pár nullát utána kell írni, ugyanazon hatás eléréséhez. Maár meglátta a homokszemben a világot, by Blake.

Antonin Nalpas · http://youtu.be/EXy7lsGNZ5A 2014.06.19. 19:56:01

„SÁTÁN: Hölgyeim és Uraim, a darab, amit szerencsénk volt Önök előtt itt bemutatni, tőlem származik. A különféle óraműveknek ne tulajdonítsanak sok jelentőséget, mivel ebben az új színházi műfajban a jelképnek csak ígéret-értéke van. Ennek ellenére áttetsző volta nem teljesen csak az idővel függ össze. A pokol restaurációja elkészült; az utóbbi évszázadokban ugyanis már kizárólag oktatási célokat szolgált. Intellektuálisan tökéletes volt, de ami az erkölcsi gyötrődést illeti, bizony, hagyott kívánnivalót. Egy szép nap aztán elmentem az Operába és kihasználva az általános figyelmetlenséget, elkezdtem különféle vörhenyes fényeket vetíteni a homlokzatra, amik, azok kívül, hogy igen kellemetlen érzéseket keltettek, a jóízlés szakértői véleménye szerint meg is gyalázták a műemléket. Ezek után látványos műugrással az emberi lelkiismeretbe vetettem magam, amit nem-remélt esélyekkel, formátlan virágokkal és csodák kiáltásaival fertőztem meg. Ettől a naptól kezdve, apa nem volt többé együtt fiával; a levegő megszakadt közöttük és egy legyező előtt nyitott utat, amin egy féreg világít. A gyárakban pedig a munkamegosztás elvét igyekeztem előmozdítani minden erőmmel, úgy, hogy ma ahhoz, hogy egy egyszerű körömráspoly például legyártható legyen, több csoport munkásnak kell éjjel-nappal dolgoznia; egyeseknek hasonfekve, másoknak létrán állva. Ezen közben a munkásnők pedig virágcsokrokat kötnek a mezőkön; és mások levélírással foglalkoznak, amikben állandóan és egyszerre ugyanazok az igék és ugyanazok a becéző szólamok fordulnak elő. A darab, amit itt éppen alkalmuk volt végignézni: egy ilyen újfajta körömráspoly, aminek az előállításában ma minden közrejátszik az önök foga zománcától az ég kékjéig; minden, ami ha tévedek: fekete, mint az örökzöld.
Mostantól kezdve azonban sokkal kevésbé racionális látványosságokra lesz szerencsém meginvitálni Önöket – tudniillik a következőkben az Örökkévalóságot fogom az egyedüli költői túlzásnak megírni; mit szólnak ehhez; az egyedüli költői túlzásnak? Az Örökkévalóságot! Ha – ha – ha – ha – ha! (Rikácsoló nevetés közben el.)”
Oldható hal

Antonin Nalpas · http://youtu.be/EXy7lsGNZ5A 2014.06.19. 21:00:02

„SÁTÁN: Hölgyeim és Uraim, a darab, amit szerencsénk volt Önök előtt itt bemutatni, tőlem származik. A különféle óraműveknek ne tulajdonítsanak sok jelentőséget, mivel ebben az új színházi műfajban a jelképnek csak ígéret-értéke van. Ennek ellenére áttetsző volta nem teljesen csak az idővel függ össze. A pokol restaurációja elkészült; az utóbbi évszázadokban ugyanis már kizárólag oktatási célokat szolgált. Intellektuálisan tökéletes volt, de ami az erkölcsi gyötrődést illeti, bizony, hagyott kívánnivalót. Egy szép nap aztán elmentem az Operába és kihasználva az általános figyelmetlenséget, elkezdtem különféle vörhenyes fényeket vetíteni a homlokzatra, amik, azok kívül, hogy igen kellemetlen érzéseket keltettek, a jóízlés szakértői véleménye szerint meg is gyalázták a műemléket. Ezek után látványos műugrással az emberi lelkiismeretbe vetettem magam, amit nem-remélt esélyekkel, formátlan virágokkal és csodák kiáltásaival fertőztem meg. Ettől a naptól kezdve, apa nem volt többé együtt fiával; a levegő megszakadt közöttük és egy legyező előtt nyitott utat, amin egy féreg világít. A gyárakban pedig a munkamegosztás elvét igyekeztem előmozdítani minden erőmmel, úgy, hogy ma ahhoz, hogy egy egyszerű körömráspoly például legyártható legyen, több csoport munkásnak kell éjjel-nappal dolgoznia; egyeseknek hasonfekve, másoknak létrán állva. Ezen közben a munkásnők pedig virágcsokrokat kötnek a mezőkön; és mások levélírással foglalkoznak, amikben állandóan és egyszerre ugyanazok az igék és ugyanazok a becéző szólamok fordulnak elő. A darab, amit itt éppen alkalmuk volt végignézni: egy ilyen újfajta körömráspoly, aminek az előállításában ma minden közrejátszik az önök foga zománcától az ég kékjéig; minden, ami ha nem tévedek: fekete, mint az örökzöld.
Mostantól kezdve azonban sokkal kevésbé racionális látványosságokra lesz szerencsém meginvitálni Önöket – tudniillik a következőkben az Örökkévalóságot fogom az egyedüli költői túlzásnak megírni; mit szólnak ehhez; az egyedüli költői túlzásnak? Az Örökkévalóságot! Ha – ha – ha – ha – ha! (Rikácsoló nevetés közben el.)”
Oldható hal