Székely János segédpüspök úr levele fontos hivatkozási alapja lett a világháló kormánnyal szimpatizáló felhasználói körében. E-mailben terjed, jámbor emberek jóakaratú egyleteinek levelezőlistáin. Az írás lényege, hogy a világ gyűlöl minket, mert mi, magyarok az egyetemes emberi értékek mellé álltunk. „A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez.”
A helyzetmagyarázat olyan alapfogalmakra épül (sötétség hatalma, pénzvilág urai, gyűlölnek), amelyek nincsenek kellően kifejtve, az értelmezéshez pedig Székely püspök úr nem ad kellő támpontot. Reméljük, hogy nem a tudjukkik cinkos kacsintása rejti a megfejtés.
Számomra bőven elég, ha egyházam vezetői hit és erkölcs dolgában adnak iránymutatást, de azt is elfogadom, ha hiteles és védhető álláspontot fogalmaznak meg idegen pályán, mint esetünkben Magyarország pénzpiaci vagy egyéb hitelezésének kapcsán. Egy dolgot azonban nem tehetnek, nem kreálhatnak zsigeri ösztönökre ható, értelmetlen összeesküvés-elméletet.
A támadásnak biztosan nem lehet oka, hogy az új alaptörvény Isten nevével kezdődik, hisz a német és a svájci és alkotmány preambulumának elején is ott a hivatkozás, s felteszem az angolszász nyelvterületen is találnánk erre példát. A magzati élet, illetve a családok alkotmányos védelme, ugyancsak csizmaként kerül az asztalra. „Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása.” Számomra egyébként egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy sokaknak nem tetszik ez. (Az ír alkotmány is legalább olyan keményen kiáll az említett értékek mellett, mint a mienk.) Az meg aztán végképp nem nyilvánvaló, hogy ez bármiféle pénzügyi támadást kiváltó okot szolgáltatna. Az ugyancsak említett bankadó sokkal inkább – érdemesebb lett volna ezt a szálat vinni tovább.
Ha azonban – mint ahogy ezt a cikk állítja – a támadásoknak természetesen ezek az okai, azt illene valamivel alátámasztani. Esetleg utalni arra, hogy a görög, spanyol, portugál és olasz alaptörvények vagy egyéb jogszabályok mely passzusa válthatta ki a pénzvilág urainak gyűlöletét.
Ám ha „ezeket az okokat nem nevezik néven, helyette más, kisebb jelentőségű vádpontokat említenek”, akkor honnan tudhatjuk, hogy nem esetleg a jogbiztonsággal kapcsolatos kérdések, vagy a hitelek visszafizetési képességbe vetett befektetői bizalom megrendülése áll valójában a háttérben?
A katolikus egyház tekintélyét véleményem szerint nem növeli az az igyekezet, amely ott is spirituális összefüggéseket tételez, ahol egyszerű közgazdasági törvényszerűségek, az EU egységét megmenteni kívánó megfontolások, vagy e kettő kombinációi alakítják a folyamatokat. Emberi értékeinknek e verbális zászlóégetéshez vajmi kevés köze van.
