Idén évek óta először hagytuk ki a szilveszteri ügetőt: nagymamám nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük Vasváron (a tortát készítő cukrász azt mondta, megtisztelve érzi magát, annak idején tanította nagymama, és nagyon jó emlékei vannak róla, ő volt az első tanító a városban, aki nem osztott körmöst). Délután a Csónakázótó partján sétáltunk, s a tó partján álló kígyószoborról eszembe jutott a Feneketlen Tó legendája. Halványan derengett a monda, de arra nem emlékeztem, hogy pont szilveszterhez kötődik: minden év utolsó éjszakáján hozza fel egy kis időre a Kígyókirály az elsüllyedt Vas-vár kulcsát.

  De a világszép Kolta Hajnalka és a hős Gyana Géza szerelmén kívül másról is nevezetes a tó környéke. Itt található a domboldalban, a fák között a Szentkút, Vasvár híres búcsújáró helye. A tópartról a kúthoz és a kápolnához vezető út mentén, attól néhány tucat méternyire bújik meg a város régi, elfeledett fürdője. Nagymamámék és édesanyámék még oda jártak nyaranta fürdőzni, mára fák nőtték be a régi medencéket, amiről mindig a Dzsungel Könyve jut eszembe, ha arra járok. A kápolnát viszont szépen rendbehozták, az oda vezető út hangulatvilágítást kapott és faragott farönkök emlékeztetnek Jézus szenvedéseire.

  Már csak néhány óra maradt 2011-ből, a Kígyókirály bármikor a vasvári tó felszínére emelkedhet a Vas-vár kulcsával – ha nem lesz senki, aki elvegye tőle, egy évre ismét visszatér a mélybe. Boldog új esztendőt!