DJ Anno - Régen minden jobb volt
2011. június 18. írta: Zsigmond és Péterfy

DJ Anno - Régen minden jobb volt

  Szombat esti mémláz! A világ első DJ-párbaját valahol Kelet-Európában rendezték meg a vízözön előtt, ahogy a fenti, egyébként nem mai, de a szerkesztőség által eddig nem észlelt videón látható. A feszes lemezlovászok a 2 Unlimited remixével, az oldskool drogdíler-pénzmosó-rapper Eazy-E-vel és társaikkal alapozzák a hangulatot.

  Az elektronikus ütemektől irtózó acélszívűeknek - és a mémet eddig elkerülőknek - ugyanez pepitában: a Helység kalapácsa metál verzióban, az úri közönség táncol.

  Nem kell viszont a hangulatot fokozni ezen a videón. Ha már DJ-k, akkor nem feledkezhetünk meg a feltörekvő magyar előadóművészek örök példaképéről, DJ Jeszyről sem, aki Losonczy „Perfect Name” Pál alternatív ikont, a Jobbik leendő fővárosi politikusát faggatja az underground életről. Jeszenszky Zsolt manapság már nem kamerák, hanem pénzügyőrök társaságában látogatja az alternatív előadókat, de a negédesen szétesett beszélgetés végén elhangzik a kulcsmondat: "Sok mindenkinek vannak mindenféle álmai, aztán meglátjuk, hogy melyik az, amit ebből sikerül valóra váltani". Hát igen.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr32992797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flamer 2011.06.18. 23:56:52

Ez a Jeszenszky milyen visszataszító kisköcsög volt már akkor is...

rognork 2011.06.19. 06:05:29

az első nemrossz, a második pofátlan szar nyúlás, és unalmas. a harmadikat meg nemtudommi.

felszopó 2011.06.19. 08:17:52

olyan 82 éves videó lehet, grat hogy megtaláltátok!

civilkontrol 2011.06.19. 11:32:01

Vitába szállnék a poszt cimével, még ha képletes is :o)

Ami ma, pontosabban az elmúlt 5 éveben történik a zene világában az legalább akkora forradalom, mint Woodstock idején.

3 tényező fejti ki legintenzivebb hatását: a felgyorsult információcsere (net) a hanganalizis fejlődése illetve ezzel párhuazmban a technika fejlődése sw és hw szinten is.

Utóbbi kettő nem csak az eletronikus zenének kedvez, de természetesen azt mozgatja meg a leginkább.
Viszont az internetnek köszönhetően olyan intenzitással keletkeznek újabbnál újabb fúziók, melyekre korábban nem volt példa.
Népzene keveredése a leghúzósabb elektronikával, különböző népek népzenéi egymással és "standard" műfajokkal, a puszta eletronika 1000 felé tagolódása, mindezek kimunkáltságtól függően jazzbe nyúló igényességgel és professzionalizmussal, felsorolni sem lehet.

Mindenki hat, mindenkire, szinte naponta keletkeznek új műfajok, úgy hogy közben érezhetően zenék tucatjai maradnak "kategorizálatlanul"

Erre a legjobb hazai példa a Zagar, akiket a kategorizálók a pszihedelikus műfajba szoktak elkönyvelni, ami egy vicc, ha az ember rákeres a műfajra youtube-on, majd végighallgatja zsagiék utolsó albumát (vagy elmegy egy koncertre!)

És ennek a burjánzásnak talán az egyetlen hátránya, hogy a robbanásszerű fejlődés miatt őstehetségek tucatjai tudnak megnyilvánulni, de maradnak "felfedezetlenül"

Akinek van vonzódása a zenéhez, az most nyissa ki a szemét, hogy végignézhesse a zenetörténelem (szerintem) eddigi legnagyobb forradalmát!

Bell & Sebastian 2011.06.19. 12:49:22

Nem hiszem én azt! Például bárki filmezhet, mégsem mondjuk, hogy hú de nagyot lép most előre a filmművészet.

Az egész kutyulék a kereskedelmi alapú zenecsinálásnak és a digitális utópatkolásnak köszönhető. Amire van kereslet, arra lesz gyártó, inkább előbb, mint utóbb.

Aztán, hogy van-e bármi köze a produktumnak művészethez, kultúrához, azt az ítészek eldöntik, hogy mi lesz maradandó, meg az üzletemberek, slágerrádiók. kertévék és egyéb manipulátorok.

Van itt minden, Laci betyártól a cigány dajdajon keresztül egészen az áthangszerelt Mozartig.
Nézik, veszik, hallgatják, de attól még híg fos a java, akár az előadók és fogyasztók emberi minősége.

Multikulti, az! Hogy baszódna meg ott, ahol csak van!

civilkontrol 2011.06.19. 13:25:18

@Bell & Sebastian:
Nem voltam elég pontos :o)
Zene esetében soha nem arra gondolok, amit készen lehet kapni tévéből, rádióból.

Rádió esetén volt kivétel. Az Est FM / Cafe kifejezetten ráállt ezeknek a "rétegzenéknek" valójában valódi teljesitményt felmutató, emiatt sajnos nem nagy közfigyelmet keltő produkcióknak a felfedezésére, bemutatására.

Na ezek indultak meg elképesztő módon. Ezeket nem, vagy csak elvétve fogják játszani a kereskedelmi adók, ugyanakkor megtalálhatóak, elérhetőek, saját közösségük van.

A zenében a multikulti nem ideológiai kérdés. A különböző műfajok, ötletek, technikák keveredése, egymásra hatása pozitiv irányba befolyásolja a végeredményt.

Lehet ezt kétségbe vonni, meg multikultizással jönni, de ez egészen egyszerűen partvonalról bekiabálás, semmi több.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.06.19. 16:46:58

@civilkontrol:

"Akinek van vonzódása a zenéhez, az most nyissa ki a szemét, hogy végignézhesse a zenetörténelem (szerintem) eddigi legnagyobb forradalmát!" --- írod.

Uhhh!:-D Azért túlzásokba azért ne essünk!:-D

Ha azt írod, hogy egy Palestrina, egy Beethoven vagy egy Bartók fellépéséhez hasonlítható, ami most zajlik (mert az ő fellépésük valóban zenetörténeti "forradalmakat" hozott), akkor a komolyanvehetőségedet veszélyezteted.

A popzene (könnyűzene) mindig is a népi kultúrából és az ú. n. magaskultúrából lehullott "reszlikből" élt, építkezett. De a könnyűzenén belül is voltak nagy "ugrások", ha nem is nagy innovációk, de nagy "fúziók". Ezek általában úgy történtek, hogy valahonnét beemeltek és átértelmeztek elemeket a futó standardokba.

Az utolsó nagyobb "ugrás" a popzenében szerintem a nyolcvanas évek első felében történt: valahol ott a Duran Duran és társai házatáján:-) Azóta én nem látok mást, mint újrafogalmazásokat, "remixeket", retrókat és feltuningolt régi formák ismételgetését.

Ami (valóban) történt, az egy elektronikai forradalom: azon az ócska rompécén, amin én most itt ezt a kommentet pötyögöm, egy egyszerű kis hangprogram fut, de már ennek is olyan az effektkészlete, hogy még egy Pink Floyd sem álmodhatott olyanról, még a hetvenes évek végén sem:-) Ez az elektronikai forradalom előtérbe hozta a kütyüzést: ma egyfajta hangzásverseny folyik (nemritkán, a zene rovására). Mostanában én nemigen hallok olyat, amit ne hallottam volna már 1945 és 1985 között készült tánc-r'n'r-blues-beat-rock- és poplemezeken: igaz, a mai felvételek csengnek, bongnak, jól meg vannak megspékelve mindenféle effektekkel, hogy izgalmasabbnak tűnjenek és jobban csússzanak. (Belehallgattam néhány Zagar-felvételbe, ha már szóba hoztad: szerintem ők nagyon jó példa az általam leírt jelenségre: a leghagyományosabb tánczenei és popsablonokat kombinálják és piszkosul felturbózzák "hangzással".)

Én így látom.

ü
bbjnick

málnási · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.06.19. 17:08:38

@civilkontrol:

amiről maga beszél, az csimbumcirkusz. mintha a korai magömlését azzal kívánná leplezni, hogy a libának tűzijátékot rendel.

civilkontrol 2011.06.21. 22:42:34

@bbjnick:
Teljesen jogos, elnézést is kérek a túlhevült kinyilatkoztatás miatt, előtte pont olyat találtam, amit már nagyon régen kerestem :o)
A komolyzene külön kategória, nem kockáztatnám meg, hogy a gipszstukkózást a Pietà-hoz hasonlítsam, így a fenti ömlengés kizárólag a könnyűzenére vonatkozott.

Zságeréket kategorizálatlanság végett említettem, de nem mennék el szó nélkül a jelentéktelen színben való feltüntetés mellett.
A hazai fronton épp olyan asztalborogatóak, mint amilyenek Lovasiék voltak a 90-es években. Akkor őket koppintotta mindenki, most zságer utánzatok cikáznak több-kevesebb sikerrel, sokszor a „másoló” szándéka ellenére lesz másoló, pusztán az erős lenyomat miatt.
Jelenleg épp vastag filccel írják be magukat a hazai könnyű könyvébe.

Ha jól értem, te főleg a hangok/harmóniák variációjára helyezed a hangsúlyt („Mostanában én nemigen hallok olyat, amit ne hallottam volna már 1945 és 1985 között készült tánc-r'n'r-blues-beat-rock- és poplemezeken”)
Ebben az értelemben valóban semmi extra nem történik, bár ezzel is óvatosan bánnék. A többség hozza a brit pop stílusban lerakott kereteket. De a zene nem csak ebből, akkordokból és harmóniákból áll, ez is csak egy –valóban talán legdominánsabb- része az egésznek. A hangzás és a ritmus épp olyan fontos szereppel bír, mint maga a dallam. Sőt, bevallom, számomra az a domináns. A kicsi plusszok. Számomra nem egy jól eltalált refrén, vagy főtéma dalképlete az izgalmas, hanem az alatta alig hallható milliónyi brillír, ami gy.k. megkülönbözteti a kommersz szutykot a legigényesebb/legszétcsapottabb jazztől.
Én ebben és az elérhetőség miatt megnövekedett óriási kutyulódásban lelem örömöm és ebből bőven jut mostanság :o)

Az elektronikában zajló valódi forradalmat tökéletesen megfogalmaztad. Nekem nem állt volna ilyen szépen össze a kép. És ez valóban óriási fegyvertény a végleges produkció szempontjából (szintén lehetőség adatik teleszúrni apró plusszokkal a művet)
Túl az utólagos igazításokon, amitől néhány speciális műfaj kivételével már senki sem „fintorog” új „hangszer” keletkezett, amit elképesztően széles spektrumon lehet használni.

Nem volt sok időm, így sajnos nem találtam meg, amit kerestem, de ha megtalálom idelinkelem. A közelmúltban láttam egy műfajokat ábrázoló fát, no ott látszik igazán, amiről eredetileg beszéltem. Burjánnzás a köbön! És ha az embernek jó a szűrője és gyorsan kiselejtezi az alját és megtatlálja a jót, szinte minden napra jut csemege!

A csimbummcirkusszal meg multikultival meg nem tudok mit kezdeni, még ha minden tiszteletem is a nickeké. Amúgy sem vagyok itélkezés párti, de ha még az sem tisztázott, hogy pontosan miről beszélünk, akkor végképp nem. Ha tisztázott, de művészetről van szó, akkor sem. Zenéről meg pláne.
-Szereti a finomfőzeléket?
-Nem
-Hülye
süti beállítások módosítása