Helló, Tállya!
2011. június 13. írta: bukovics

Helló, Tállya!

  Most, hogy a pünkösdi hosszú hétvégével végre hivatalosan is elkezdődött a nyár, gyakorlatilag nincs olyan dolog, ami nyomós érv lehet egy jó tállyai kirándulással egybekötött borkóstolás ellen. Már nem 18 fokot mutat a hőmérő délben, hanem legalább 25-öt, a meggyet már nem a konzervből, hanem a fáról szedik, és a kutya is jobban szeret már a benti hűs levegőben ülni, mint kint a tikkasztó hőségben. Szóval kezdődik a nyár, irány a tokaji borrégió!

  Még csak a történelmi borvidék határára sem érkezünk meg, már meg kell állnunk. Szerencsen vagyunk, ebben az aranyos kisvárosban, ahol láthatóan a virágosítás a polgármester egyik mániája, ami sokat dob az összképen. Szerencsen két dolog van, ami miatt itt mindenképpen érdemes körülnézni: a Rákóczi-vár és a körülötte lévő vadonatúj, mocsárral-kis tóval is bővített park. Ottjártunkkor a biztonsági őrök azt mondták, ne menjünk be a várba, ezért csak a várkertben tettünk egy sétát, de bőven megérte az is: miközben a frissen ültetett virágok és a még csak félcentis fű mellett sétálunk Rákócziék egykori erődítménye körül, ha körbenézünk, sorra láthatjuk Szerencs nevezetességeit a fürdőtől kezdve a könyvtárig.

  Ha pedig megtetszett a kisváros hangulata, szigorúan ajánlott a vártól alig ötperces sétára található Halász cukrászda meglátogatása. Kétszáz forintért a cappuccinóba itt finom és tejszínből (!) készült friss (!) tejszínhab is jár, amihez 150-250 forint közötti áron választhatunk süteményt. És ne, ne azt a szokásos szétcukrozott, íz nélküli fantáziátlan cukrászbóvlit képzeljük el, amit a legtöbb ilyen helyen kapni lehet, hanem valami olyasmit, amit a nagymamánk készített nekünk gyerekkorunkban. Feltéve persze, ha jól tudott sütni.

  Szerencstől vonattal és közúton is nagyjából egy negyedóra a tokaji borvidék egyértelműen legszebb faluja, Tállya. Ha én Márta István lennék, és a rendszerváltás környékén azon tanakodnék, hol rendezzem meg a Művészetek Völgyét, minden bizonnyal elgondolkodnék az alig kétezer lelket számláló Tállyán. Amilyen kicsinek tűnik ez a település, annál több értéket rejt: a domboldalba épített református, evangélikus és katolikus templom már messziről integet, belépve a falu területére pedig arra leszünk figyelmesek, hogy indokolatlanul sok faszobor keresztezi majd utunkat, ami a Tállya határán lévő romantikus temetőtől az Európa mértani közepét jelző oszlopon át a barokk Maillot-kastélyig vezet.

  Persze amiért a legtöbben ideutaznak, az a bor.

  Ha végigsétálunk Tállya főutcáján, rögtön megértjük, miért: legalább tíz, utcáról nyíló pincét látunk, ahová betérhetnénk egy kóstolóra – ha megéheznénk, egyszerű, szezonális helyi ételeket kínáló borvendéglőt is találunk, saját boraikkal. Ha azonban igazán jó bort szeretnének, csakis Homoky Andrást keressék, aki családjában már a negyedik borászgenerációt képviseli. Jó háromezer forintért mind a tizennégyféle bort végig lehet kóstolni a török idők óta létező, a falakon jó tízcentis nemespenész-réteggel borított pincerendszerben. Homokyék száraz muskotályáról Görgey Gábor így emlékezett meg: „Végre tudok muskotályt inni, melynek illatáért rajongok, de az édes borokat nem szeretem!” A muskotályon kívül az 1988-as, muzeális értékű hatputtonyos aszú és a szamorodni is verhetetlen – itt azt mondják, utóbbi szalonnával az igazi.

*

  Ha nem Márta István, hanem Magyarósi Csaba lennék, minden bizonnyal eljönnék Tállya környékére is pár napra. A tökéletes nyaralást ugyanis nemcsak Nyíregyházán és a hortobágyi állatsimogatóban lehet kevés pénzből megélni, hanem a tokaji borvidéken is. A fenti, szerencsi és tállyai látnivalókon kívül számtalan lehetőséget rejt a zempléni táj: itt van nem messze, Erdőbénye és Abaújszántó között a rengeteg túrázási útvonallal rendelkező Aranyosi-völgy, sok-sok vár és várrom (Regéc, Füzér, Boldogkőváralja), ha pedig teljesen el akarunk vonulni a világtól, érdemes ellátogatni az egyik zempléni zsákfaluba, Komlóskára, ahol bár térerő nincsen, rengeteg látnivaló van, és elképesztően tiszta a levegő. Ha a falu legvégére, a ruszin parkhoz érkezünk, térképezzük fel a természetet a kis kövek és fagyökerek között csordogáló patak mentén.

  Tolcsván található Leeman Pascal étterme, az Ős Kaján, ahol a képzőművész-főszakács-tulajdonos nagyszerűen kombinálja a francia lezserséget a magyar alapanyagokkal és tokaj-hegyaljai borokkal. Egy faluval arrébb, Olaszliszkán található a Kurucinfón mostanában szüntelen vitázó Ungváry Krisztián szőlőbirtoka, ha erre járunk, hozzunk magunkkal egy szál virágot Szögi Lajos emlékére is. És hát ott van Tokaj is, ahol a következő szüretig alighanem a Hegyalja Fesztivál Scooter-koncertje lesz a téma.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr402978549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

málnási · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.06.13. 11:14:10

micsoda fantasztikus stílusú dolgozat. integető templomtorony, tállyai kamuborász, kapucsínó tejhab helyett tejszínnel, mártapista.... mi a faszom kéne még :)

Mitya Ivanov 2011.06.13. 12:06:18

valaki elárulhatná, hogy Miskolc felől mi a fene az szerencsen az út két oldalán, az a magas valami

Zetek 2011.06.13. 13:26:20

Csak a legnagyobb hibák. 1.) Szerencs, sőt már Legyesbénye is része Hegyaljának. 2.) Ha valaki jó bort akar inni, akkor nem Tállyára megy, mert ott viszonylag tényleg kevés a jó pincészet. Viszont a borhamisítás egyik központja. (Ha már muszáj ott inni, akkor irány Gajdócsi Szabolcs.) Ha valaki a jó bort szeretne, akkor irány Mád!

Mitya Ivanov 2011.06.13. 13:36:42

@Bell & Sebastian: a honlapján szép dolgokat írnak, de valóban van funkciója enneek a két toronynak?
kellett ez oda így?

Arma Gedeon2 · http://kitalaltujkor.blogspot.com 2011.06.13. 13:48:25

@Mitya Ivanov:

így nem kellett volna, de ez a posztmodern építészet terrorja.

Bell & Sebastian 2011.06.13. 13:50:47

Már hogyne volna! Fogadó/infó/kávé van a tövében. :)
Biztosan ilyesmire lehetett pályázni és ki nem hagyták volna -a soha vissza nem térő- lehetőséget arra, hogy megrendeljék a havereknél - esztet a valamit, ami már nem megy sehová, ott marad, mint gönckanga a tutiban,

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2011.06.13. 14:27:12

Hát ja, nem egy böszme nagy dilemma, hogy mihez is kezdjünk annak a bármiféle gasztronómiai észrevételeivel, aki lelkendezni képes egy tejszínhabos kapucínertől: szarjuk le magasról.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.06.13. 14:58:53

@málnási: ej, mecsoda telhetetlenség, tolhatnának hulalát is a megfáradt utazó arcába.
Egyébként ettem pár rettenetes süteményt nemrég Szerencsen, remélem, az elkövető nem a most hallelujázott cukrászda volt.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.06.13. 22:59:35

@Mitya Ivanov: beszarás, mi? :o))
a hegyalja kapuja. eu-s pénzből és mád kőből (90% finanszírozott) építették, mellette jobboldalt a csehót és a turinformot kell asszem 10 évig üzemeltetni. kb. pariban lesz.
erre adtak zsét + szőlőkivágásra + 110 éves cukorgyár bezárásra.

Főorvos úr 2011.06.14. 12:00:28

Nem is tudom, mit mondjak az elsőzőkről.

acrowley 2011.06.16. 16:51:35

tállya szerintem is isteni hely. de ez az írás a tejszínhabos cappuccinoval!?bbrrrrr

DeToXXX 2011.06.21. 02:20:49

mádi bortó panziót is javaslom bebaxcsizni 8)