Dr. Dorosz Dávid országgyűlési képviselő (LMP), a Nemzeti összetartozás bizottságának tagja a minap közleményben ostorozta a Fideszt, mondván az LMP elítéli azokat a fideszes törekvéseket, amelyekkel a kormánypárt a határon túli magyar közösségek megosztására törekszik. Bizonyítékként felhozta: A kolozsvári Erdélyi Magyar Kulturális Központ a határon túli magyar kultúra egyik fellegvára, amely a szülőföldön való megmaradást szolgálja. Ezt a kulturális intézmény a kormány egyszerűen leírta; pályázataik elenyésző része nyer, a támogatási összegek nevetségesek.

  Továbbá nem hagyta szó nélkül, hogy a legújabb hírek szerint a kormány ebben az évben az Iskola Alapítvány helyett a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel kívánja az oktatási-nevelési támogatások pályáztatását lebonyolítani.

  Még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, halkan azért megkérdezném Dr. Dorosz Dávidtól, hogy szerinte miért kalapál oly nagyon egy politikai szervezet azon, hogy csak és kizárólag ő osztogassa a magyar és román adófizetők pénzét Erdélyben? Válaszolnék is helyette: politikai tőkéért és pénzért, bizony, etnobiznisz ez a javából.

  Mert az elsőről – EMKK – egy 2010-es vékony sajtóhíren kívül, miszerint Kántor Lajos azt nyilatkozta volna, hogy olyan sok, egész Erdélyre kisugárzó érték található Kolozsváron, hogy mindenképp hasznos lesz, ha létrejön a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Minerva Művelődési Egyesület égisze alatt működő Erdélyi Magyar Kulturális Központ, túl sokat nem tudunk. Megnyugtatásképpen közölném Dr. Dorosz Dáviddal, hogy ha Kántor Lajos és Markó Béla (a Kós Károly Akadémia Alapítvány létrehozója) nagyon akarnak valamit, akkor arra meg is szerzik a pénzt, vannak forrásaik. Egyelőre még nem sugárzik az EMKK, vagy legalábbis Erdélyben nem látszik, de lehet, hogy csak az erdélyi magyaroknak nincs szemük a látásra.

  Izgalmasabbnak tűnik viszont az oktatási-nevelési támogatás kérdése, mert emiatt valóban áll a bál, Markó és utódja, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök vállt vállnak vetve csípőből tüzelnek, seregeik tulipános kendőt kötve bozótharcra adták a fejüket, megy a gerillaharc ezerrel.

Engedjétek hozzánk jönni a gyermekekeket

  Csakhogy képben legyünk, foglaljuk össze röviden, miről is van szó, idézzünk: a Szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. Törvényben – ún. Kedvezménytörvényben – előírták az oktatási-nevelési, tankönyv- és taneszköz támogatásokat, valamint a hallgatóknak biztosított jegyzettámogatásokat. A Kedvezménytörvény hatálybalépése, 2002 óta biztosított támogatások pályáztatása és odaítélése tanéves periódusban történik. A lebonyolító szervezetek a pályázatokat minden tanév második félévében írják ki. A támogatás összege: kiskorúak nevelési-oktatási támogatása 20 000 Ft, kiskorúak tankönyv- és taneszköz támogatása 2 400 Ft. E két támogatást a határon túli alap- és középfokú oktatási intézményben magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytató tanuló igényelheti, a két támogatás együttesen igényelhető. Felsőoktatásban tanuló hallgatók jegyzettámogatása 2 800 Ft. (A kárpát-medencei igénylések függvényében 5–6 milliárd forintot költenek erre a célra az állami költségvetésből évente, ez az összes határon túlra irányuló pénznek körülbelül a fele! A HTM-szakértők szerint teljesen elhibázott ez a támogatási forma, de senki nem mer hozzányúlni.)

  A Romániai Magyar Demokrata Szövetség által 1996-ban létrehozott szervezet, az Iskola Alapítvány honlapján írják: az oktatási-nevelési támogatás a Kedvezménytörvény által biztosított első és egyben az egyetlen olyan magyarországi állami támogatási forma, amely közvetlenül a családokhoz jut el, és amely éves összértéke erdélyi viszonylatban hárommilliárd forintot tesz ki. Az Iskola Alapítvány a 2003–2004-es tanévtől megbízott lebonyolítója a Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-, illetve a Hallgatói támogatásnak.

  És itt álljunk meg egy percre, mert a fentebbi litániából kimaradt egy lényeges momentum: a Kedvezménytörvény hatálybalépésekor nem az RMDSZ alapítványa, hanem a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) kezdte osztani az oktatási-nevelési támogatást, és mint legilletékesebb szakmai szervezet, jól is csinálta. Ám 2003-ban a Năstase- és a Medgyessy-kormány paktumának eredményeképpen éppen a pedagógusszövetségtől irányították át a program lebonyolítását az Iskolához. (Csak zárójelben jegyezném meg: 2003-ban az RMDSZ a Năstase miniszterelnököt adó Szociáldemokrata Pártot kívülről támogatta a kormányzásban. De biztosan nem ezért döntött a két szoci miniszterelnök úgy, ahogy. Markó Béla mindenesetre úgy emlékszik, hogy annak idején az RMDSZ rendkívül sokat dolgozott azért, hogy Romániában is lehetővé váljon az oktatási-nevelési támogatások folyósítása [!], hiszen az akkori Năstase-kormány meg akarta akadályozni, hogy a szülők maguk kapják meg a pénzt – mondta.)

  Nos: a Fidesz 2011-ben ismét a pedagógusszövetségre bízta az oktatási-nevelési támogatások menedzselését, és emiatt lett a nagy felhork.

  Kelemen Hunorék elkezdtek finoman zsarolni, mondván, előfordulhat, hogy a román kormány ezek után megadóztatja az összegeket, és ez a román kormány, amiben az RMDSZ is benne van, adóztatni nagyon szeret, nem kell kétszer mondani nekik, ezt nálunkfelé a saját bőrén tapasztalhatja mindenki. Az Iskola Alapítvány igazgatója, Nagy Zoltán (nem mellesleg Kelemen Hunor Szövetségi Elnöki Hivatalának vezetője) arrogánsan hazudozik, Lászlóffy Pált, az RMPSZ tisztességben megőszült nemrég leköszönt elnökét amnéziásnak nevezi, és a pedagógusszövetséget csuklóból alázza.

  Idegesek, merthogy ez valóban érvágás az RMDSZ-nek.

  Egyrészt azért, mert ezek után nem tudják működtetni a „ha nincs kéz, nincs csoki” választóbarát gyakorlatukat (értsd: szavazz az RMDSZ-re, mert ő osztja a pénzt, ha nem rá szavazol, akkor...). Továbbá nem lehet az RMDSZ tagságát olyanképpen felduzzasztani, hogy akkor kap valaki oktatási-nevelési támogatást, ha beiratkozik az RMDSZ-be, mert ilyen is előfordult. Vagy nem lehet kampánylevelet kiküldeni az adatbázis alapján, mint 2007-ben, amikor Tőkés László függetlenként indult az EP-választáson, és az oktatási-nevelési támogatás kiértesítője mellé Markó Béla levelét hozta a posta, amiben azt írta, hogy Tőkés Lászlónak semmi esélye nincs.

Nem középiskolás fokon

  Másrészt pedig az a baromi sok pénz.

  Mert a magyar kormány fizetett azért, hogy az oktatási-nevelési támogatást eljuttassák a gyermekekhez, és nem is keveset.

  Hogy ne terheljem túl ezt a posztot, most csak az utóbbi évek kimutatásait bányásztam elő, ezek szerint az Iskola Alapítvány lebonyolítóként 2007–2008-ra 221 795 392 forintot kapott, 2008–2009-re 219 512 832 forintot, 2009–2010-re pedig 200 420 608 forintot, vagyis csak ebben a három évben 641 420 608 forintot.

  Az alapítvány évkönyvei szerint a 2007–2008-as tanévben 123 024 pályázatot fogadtak el Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra, és 6 186 Hallgatói támogatást igényeltek; számukra 90 ezer papírformátumú pályázatban nyújtottak be igénylést; 2008–2009-ben 121 774 gyerek után utalták és postázták a támogatást, igénylésüket megközelítőleg 89 ezer pályázati csomag tartalmazta; 2009–2010-es tanévben a „Szülőföldön magyarul” program keretében 121 712 iskoláskorú gyerek és 5 212 egyetemi hallgató kérelme részesült pozitív elbírálásban, benyújtott pályázati csomagok száma 88 652.

  Mivel semmiféle nyilvános elszámolást nem tesznek közzé, és alapítványok évi mérlegéhez kissé nehezebb hozzájutni, nem elég egy guglifúrás, most saccperkábé számoljunk: felkerekítve vegyünk átlag 100 000 levelet, amelyben kiközlik az örömhírt, ez alapján az évi postaköltségük a Román Posta mai árai szerint legtöbb 140 000 RON-t tesz ki, vagyis durván 9 millió forintot. Szorozzuk be ezt kettővel (postai vagy banki utalás összege). Legnagyvonalúbb számítások szerint tehát húszmillió forint a kiadás. És azt is futtassuk meg, hogy mennyi időbe kerül a pályázatok begyűjtése, elbírálása, a pénzek kipostázása, utalása: testvérek között sem lehet több négy hónapnál évente, vagyis a magyar adóforintokból jó sok szabad kapacitású munkaerőt lehetett fizetni az Iskola Alapítvány alkalmazottjaként a fennmaradó hónapokban. És ők vajh kinek dolgoztak és mit csináltak ez idő alatt?

  Leszögezném: ez a jószándékú megközelítés, vagyis azt feltételezem, hogy a tisztán kézben maradó több száz millió forintot fizetésekre, infrastruktúrára stb. költötték, tehát nem tették zsebre.

Van státusuk

  És mindehhez hozzájött még a magyar igazolvány-igényléseket begyűjtő ún. státusirodák fenntartása: az RMDSZ által erre a célra létrehozott Progress Alapítvány 2008-ban 55 millió forintot, 2009-ben 40 millió forintot, 2010-ben 26,7 millió forintot kapott az akkori magyar kormánytól. Ebbe a munkába sem szakadtak bele: a kimutatások szerint magyar igazolványra Romániából 2008-ban 2 328, 2009-ben 1 507, 2010-ben 1 518 kérelem érkezett, pótlásra 2008-ban 1 009-en, 2009-ben 931-en, 2010-ben pedig 771-en jelentkeztek.

  Összegezve: a magyar adóforintokból az RMDSZ saját kontóra 763 428 832 forintot kapott a 2008–2010-es években. Ennek hiánya egy kicsit valóban fájhat Markóéknak. De csak kicsit, mert ami a vicces az egészben, hogy nincsenek rászorulva.

Engedjétek hozzánk jönni az adólejeket

  Túl azon, hogy 2009 februárjáig az RMDSZ parlamenti formációként is kapott ún. pártpénzt, illetve minisztereik, államtitkáraik, megyei tanácselnökeik, polgármestereik, megyei és helyi tanácsosaik a fizetéseik töredékéből kacagva el tudnák tartani a pártot, szóval mindezeken túl Romániában a nemzeti kisebbségek 1994 óta részesülnek költségvetési támogatásban, amelyből a ránk eső részt az RMDSZ javaslatára az általa létrehozott Communitas Alapítvány kapta meg egészen 2009 februárjával bezárólag. Itt a kavar azért lehet, mert 2008-ban a román Korrupcióellenes Ügyészség elkezdte vizsgálgatni az RMDSZ háttéralapítványait, valószínűleg ennek következtében az érdekvédő vezérkar úgy döntött, hogy lemond a pártpénzről, és 2009 márciusától már a tulipános számlára utalják – összegében a pártpénz harmincszorosát kitevő – a romániai magyar kisebbségre arányosan kiszámolt költségvetési támogatást.

  Így 2008-ban a Communitas Alapítvány 14,25 millió lejt (kb. 931 millió HUF) kapott, az RMDSZ pártként 512 421,67 lejt (kb. 33,5 millió HUF). 2009-ben (január-február) a Communitasnak még jutott 2,11 millió lej (kb. 138 millió HUF), az RMDSZ pártként 80 122 lejt jattolt (kb. 5,23 millió HUF); ezután az RMDSZ – 2009 fennmaradó hónapjaira – még felnyalt 13,5 millió lejt (kb. 859 millió HUF). 2010-ben most már csak az RMDSZ közel 15 millió lejjel lett gazdagabb az erdélyi magyarok nevében (kb. 980 millió HUF), a kormányfőtitkárság pedig ezt decemberben további 5,7 millió lejjel egészítette ki (kb. 373 millió HUF). 2011-ben (január 26-án) az 56-os számú Kormányrendelet értelmében az RMDSZ további 15,98 millió lejt (kb. 1,04 milliárd HUF) akasztott le a romániai állampolgárok adójából. A fenti pénzek jóval kevesebb mint egyharmadát osztják tovább nyilvános pályázaton, a fennmaradó rész elköltéséről nem tudunk semmit, a Hivatalos Közlönyben csak a sarokszámokat hozzák nyilvánosságra, ennyi volt a bevétel, ennyi a kiadás, a többihez semmi közötök.

  És ezek csak azok az összegek, amelyek, hogy úgy mondjam, alanyi jogon jártak a romániai magyar érdekvédelmi szervezetnek.

  No tehát, én Dr. Dorosz Dávid képviselő úr helyében olyan nagyon nem aggódnék az RMDSZ miatt, a tulipános politikusok nem véletlenül hakniznak immáron több mint két évtizede Bukarestben. És szentek ők, mindahányan szentek.

  Hiszen, mint láttuk, maguk felé hajlik a kezük.

* A számok objektívek, a szerző nem: ő Tőkés László EP-alelnök nagyváradi irodavezetője.