Megtaláltuk Budapest valószínűleg legjobb ár/érték arányú reggelijét! Bár a Vármegye utcai Mandiner-főhadiszálláshoz elég közel van, eddig méltatlanul kevés figyelmet fordítottunk a Palotanegyed tengelyét adó Bródy utcai Olasz Intézet kávézójára, pedig van miért. Állítólag itt készül a város legjobb kávéja az Index minapi videójában is szereplő Carlo felügyeletével, és úgy hallani, nagyon jó a konyhájuk is. Az Egy nap a városban blogon például a 890 forintos napi tésztaajánlatot dicsérték, és nem véletlenül: eddig kétszer próbáltam ki, és mind a lasagnéjuk, mind a pestós gnocchijuk remek választásnak bizonyult. Most azonban azt akartam megnézni, jól lehet-e lakni a napi ajánlat feléért. Igen, lehet!
Hatalmas belső tér, modern festmények a fehér falon, finom kávéillat - ez a hangulat fogad, amikor belépek az üvegajtón, és felmegyek a galériára, ahonnan az egész helyet belátni. Körülöttem a közeli ELTE bölcsészkarán tanuló lányok jegyzetelnek kávéjuk mellett, egy asztallal arrébb két öltönyös olasz üzletember tésztázik és rendeli hozzá gyorsan a presszókávét, mellettük pedig két harmincas nő ül művészeti folyóiratok fölött - titkon Carlóra várva, hogy gyakorolhassák olasz tudásukat. Valahogy így kell elképzelni az Olasz Intézet kávézóját, ahol nemcsak tésztát, hanem sok mást is lehet enni.
Az étlapon rengeteg szendvics (kóstolták már a prosciuttós verziót? nagyon jó!) szerepel, melyekhez salátákat és desszerteket választhatunk. A szendvicseket 600-700 forintért kínálják, a főleg ruccola-alapú salátákat 1000 forint környékén, a tiramisu-pannacotta édességsort 550-ért. Csakhogy az étlap legjobb része még hátravan: négy kísérőfalatból remek reggelit vagy éppen uzsonnát lehet összehozni. Nagyon egyszerű, ámde annál jobb ételekről van szó: 150 forintért egy kis kosárban érkezik a reggel frissen sütött, ropogós ciabattánk, hozzá tíz-tizenkét darab fekete olívabogyó száz forintért, pár szelet grana padano parmezán ugyancsak egy százasért, egy kis zöldség díszítésként és két vaj félszáz forintért.
Négyszáz forintért konkrétan a képen látható tálat kapjuk - ezt csak ajánlani lehet, ugyanezért máshol a városban lazán elkérnék a dupláját is. Persze a kávézó nemcsak ebben erős, hanem magyar borokban is - és belvárosi helyhez képest abszolút nem drágán. Ha szeretnének megkóstolni pár deci hazait, érdemes a tavalyi év bortermelőjének választott Légli Ottó 333 nevű fehérborával kezdeni, utána egy villányi Sauska rozéval folytatni a sort, majd maradva a rozénál már bevált pincészetnél, megkóstolni a tavalyelőtti vörösborukat. Nem fognak csalódni.