A cigány témától nagyon fázom. Személyesen két cigányt ismerek, mindkettőt nagyon szeretem, diplomás, kedves emberek. Ráadásul egy barátnőm Kárpátalján dolgozott önkéntesként egy református misszióban, ahol a legszegényebb cigány gyerekeket tanították – eredménnyel. A nyolcadikosokkal másodfokú egyenleteket oldott meg, ismerték Róma történelmét és lehetett velük angolul beszélgetni. Arról nem is beszélve, hogy a cigány zene és tánc az egyik kedvencem. Úgy hozta tehát a sors, hogy én csak a szépet láttam.

  Tudom azonban, hogy sokaknak nagyon rossz élményei fűződnek a cigánysághoz. Láttam az Örvény című film kilátástalanságát, hallgattam a kozmetikusom beszámolóit, akinek a nagymamáját szinte hetente rabolták ki. Mégsem gondolom úgy, hogy beszélhetünk cigánybűnözésről. És ezt nem azért mondom, mert pc akarok lenni, hanem azért, mert biztos vagyok benne, hogy a bűnözés nincs beléjük kódolva.

  Nem tudok igazságot tenni, és nem tudom, hogy mi a megoldás. Mindenesetre Szabó Attila gárdista története nagyon szomorú, a rablás akár Szabó életébe is kerülhetett volna. Ráadásul volt olyan támadó, aki azt kiabálta az áldozatnak, hogy most magyarkodjon, ami némiképp a sajóbábonyi esetre emlékeztet. Mitől számít rasszista indíttatásúnak egy támadás? Ha közben cigányoznak? Vagy ha magyaroznak? A rablótámadás tárgyalásán jártam.