Szép dolog a hagyományok ápolása, márpedig az őszi háromnapos, ittas természetjárás (közben ordítva politizálás, verbálisan mindent megoldás, hatalmasakat beszélgetés) olyan hagyomány a régi harcostársak körében, amit durva hiba lenne elhagyni. Katapultálni a városi létből, szertartásosan levonulni a Magyar Vidékre, gyalog bejárni tájait, minden faluban bedobni egy (két?) sört, dumálni a lokálpatriótákkal, aztán tóparton pálinkázni, sátrat kevésbé adekvát helyeken felverni igazi reakciós elfoglaltság. Igaz, erőst fogynak is a még érintetlen tájak, jó ideje komoly tervezést igényel, hogy a soron következő túrán ne botoljunk már érintett rögbe; így lett az idei rendes őszi közgyűlés helyszíne a Gemenci erdő, Sárköz és a Szexárdi-dombság, mely – ifj. szerdahelyi és bezerédi Bezerédj István nagy szégyenére – eddig teljes fekete folt volt a saját felfedezéseket ábrázoló térképen.

  Indulással-érkezéssel együtt, jórészt gyalogosan három napba (két éjszaka) sűríteni ezt a programot nem csak ránézésre tűnik soknak. Nem könnyű úgy összerakni, hogy egyszerre legyen benne gemenci, sárközi és dombsági kultúrtáj, a megfelelő városnézésekkel. Végül csak-csak hoztuk a tervnek megfelelő távot, valahogy így (kattintás után nagyobb térkép):

  (Decs és Bátaszék között vonattal. Szálka előtt is busszal kummantottunk a gyaloglás helyett.)

  Még érkezésünk előtt, a vonaton lementek a Bajára vonatkozó szóviccek („His problem”, továbbá az örökbecsű Csurka-bonmot), így nyilván szellemileg frissen vetettük magunkat Dávid Ibolya szülővárosába, ahol a legutóbbi választáson 56 százalékkal a fideszes Zsigó Róbert tarolt le mindent, ami letarolható. Baja egyébként egész jó hely, kiváló szombat délelőtti hangulatokat rögzítettünk a főtéren.

  Már innen szép kilátási lehetőség van a Sugovicára, mely a Duna egyik leghíresebb mellékága (egy állítólagos néhai gazdag vízi molnár Súgó Vica nevű lányáról kapta a nevét az egyik közkézen forgó megoldás szerint), de ennél még érdekesebb, hogy vajon milyen tevékenységet végezhetnek az ADUKÖVIZIG feliratú középületben (gúgl nem ér). Ó, ha a magyar mozaikszó- és rövidítés-gyártási szkillt egyszer forintra válthatnánk (all time kedvenc: Ofotért, SZAGKHF, Beszkárt), nem kéne ide semmilyen IMF soha többé, az hótfix.

  A téren messziről jött fiatalok állomásoztak terepjáró lakótankban. Komoly kalandtúrájuk lehet ekkora pótkerekekkel, meg is kérdeztük volna őket, hogy mégis hogyan keveredtek pont Bajára, de 2 perc intenzív kopogás után sem nyitottak ajtót.

  Lenti képen a Duna-part, az Eötvös József Főiskola új épületei alól nézve. Az EJF ránézésre a használhatóbb vidéki főiskolák közé tartozik, nincs például kommunikáció szak, van viszont Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet.

Bács-Kiskunban az elvont üzeneteket közveítő street art népszerű.

Átlépés Bács-Kiskun megyéből Tolna megyébe, hibátlan időben, hibátlan kilátás mellett. Érdekesség, hogy míg előbbiben a Fidesz-KDNP 66,67 százalékot kapott az önkormányzatin, addig utóbbiban IS pont ugyanannyit, vagyis 66,67-et. Viszont Tolnában jobban kellett vigyáznunk, ott mégis durván 3,5 százalékkal jobban szerepeltek a szocik.

  A Duna fölött áthaladva az ország egyik leghíresebb erdős vidékébe, a Gemenci erdőbe botlunk. Ez a Duna–Dráva Nemzeti Park hosszú, keskeny sávja, elvileg vadban rettentő gazdag vidék (bár Mórágy környékén több őztöt és disznótot láttunk), továbbá ez Közép-Európa egyik – ha nem a – legnagyobb ártéri erdősége. A Duna holtágai, a sűrű növényzet tényleg baromi egyedi hangulatot ad a vidéknek, van benne valami utánozhatatlan misztikum.

  Sajnos átlagos túrahelyszínnek mégis kevésbé meggyőző a Gemenci erdő, mivel a szintemelkedés nulla, a sáros/nedves utak aránya viszont megdöbbentő. Az igazi persze az lett volna, ha a legendás kisvasúttal közlekedünk, viszont az őszi menetrendje szerint az egyetlen szombati járat reggel kilenckor elment.

  Az erdőből kikveredve, nagyjából sötétedésre értünk a töltéshez, azon vonultunk még néhány órát, hogy rátérjünk a Decs felé vezető egyik lehetséges útra. Vagyis hogy elhagyjuk a gemenci térséget, és megérkezzünk a Sárközbe.

  Decs irányában egyetlen orvhorgásszal találkoztunk csupán a tök sötétben, majd nem sokkal később két rendőrrel egy Lada Nivában, akik annyira meg voltak lepődve öt kiránduló láttán, hogy nagy megdöbbenésükben húsz percen át igazoltattak. Ez az idő arra is elég volt, hogy lebeszéljenek a Decs melletti vadkempingezési terveinkről; ezt a helyi munkanélküli cigány lakosság arányszámainak ismertetésével érték el.

Decs kihalt utcái. Hangulatos hely egyébként.

  A „Sárköz fővárosában” Biczó Ernő nyert október harmadikán, független jelöltként. Mivel egyedül indult, a szavazatok 100 százalékát kapta (szám szerint 1163 darabot). Pedig voltak neki mindenféle furcsa húzásai.
 

Kínai Kálmánék üzlethálózata a Sárköz kisebb településeit sem hagyja érintetlenül.

  Miután a Kedvenc sörözőnél túl sok volt a sukár pujáró, valamint látszott, hogy gádzsóként itt nekünk nem terem az este babér (meg aztán hosszas sáros úton gyaloglás után már a franc sem akar bunyózni), kénytelenek voltunk egy kisebb krimóban meghúzni magunkat. (Előtte még néhány raj kislány megkérdezte, hogy elvesszük-e őket feleségül. Mondtuk, hogy most nem.)

  Így kerültünk a vasútállomás melletti kocsmába, ahol kiváló minőségű Sopronit lehetett fogyasztani, Nógrádi ropogóssal. Sörözgetés közben tallóztunk a zenegép kínálatában; megint eszembe jutott az évek óta húzódó tervem, hogy marhára meg kéne már írni A vidéki mulatós popzene modern zeneesztétikai és szociokulturális gyökerei c. tanulmánykötetemet. A zenekarnevek helyből olyan hihetetlen szellemi örökséget jelentenek, hogy ihaj.

Nótár Mary - Jeges szív, Dögös Robi - Dögös Robi 5., Kis Grofto - Válogatás, Rolly - Ravasz ez a tavasz

Mc Pedró és Tibó közül nagyon kilóg az Auróra 2002-es albuma

  Külön történet, hogy hogyan sikerült vállalható sátorhelyet találni. Mindenesetre másnap is nagyon jó idő volt, ezt pedig mi sem mutatta jobban, minthogy ismert MSZP-s politikusok is szabad levegőn, erdőjárással töltötték vasárnap délelőttjüket:

  A Szekszárdi-dombság előtere sokkal ideálisabb túrahelyszín. Az erdő természetesen itt is nagyon szép, vadban ez a táj is nagyon gazdag, viszont a terep változatosabb, időnként vannak források meg szépen rendben tartott falvak.

  A nap kultúrprogramja a Mórágyi-rög megtekintése volt. Ez a Mórágy település (tisztességes sváb község) határában található kőzet arról híres, hogy egész Magyarország egyik legrégebbi röge, kb. 1 milliárd éves. A Pre-Variszkuszi őshegység felszínen tapintható maradványa. Nagy kár, hogy egy büdös táblát sem bírtak kitenni róla sehová a környékére.

Tavaly volt 1 milliárd éves. Az nagyon sok. Forintban pont annyit ér a sukorói telek, amit Joav Blum szerzett be olcsóbban, a rohadék.

Embertelenül régi.

Ha valakinek kell „Vesztel tévé, szines, teletelszes”, meg káposztagyalu, telszám a szerk.-ben!

  Majd' elfeledtem: Mórágyon is független polgármester nyert októberben, Glöckner Henrik (51 százalék). Ugyanúgy, mint Szálkán (Pálfi János, 76 százalék), mely a következő célpontunk volt. Szálka az egész túra egyik legjobb helye volt: festői dombvidék a híres szálkai mesterséges tóval, mely igen jó pecás helynek tűnt, hogy még Horgas Eszter is baromira meg lenne elégedve. Szálka arról is híres, hogy itt lőtték 1891-ben azt a szarvasbikát, mely 14,5 kilós (!) agancsával hosszú évekig világrekorder volt. – Olyannyira büszkék erre, hogy még életnagyságú szobra is van a hatalmas dögnek a körforgalomnál!

Columbo hadnagy a környéken lehetett.

A szálkai víztározó. Nem messze innen vasárnap délután Friderikusz Sándort (vagy valakit, aki pont úgy nézett ki) láttuk elhaladni egy baszomnagy kocsival.

Türkenhilfe, pelikán*, Jújing, ab Jah, Szkeptikus_

 Sajnos az ideális klíma ellenére magunkon kívül nem sok túrázót vettünk észre a vidék erdeiben. A Gemenci erdőt tapasztalatból inkább a kisvasúttal ajánljuk, de nyáron állítólag nagyon hangulatos csónakozás/kenuzás lehetséges a holtágakon. Szálka egyértelmű közönségkedvenc. Bonyhád alatt is van csomó jó hely, ahová most nem tudtunk eljutni, viszont legalább lesz megfelelő motiváció arra, hogy valamikor visszatérjünk még a Szekszárdi-dombsághoz.

*a szerző további olvasnivalónak Schmitt Pál magyar erdők védelmében megfogalmazott gondolatait ajánlja