Magyarország el van adósodva, a gazdaság alacsony hatékonyságú, az állam alig működik, az életszínvonal alacsony, mindent elönt a korrupció, az igénytelenség, az önzés és a butaság. Ráadásul még a Gyurcsány is szervezkedik. Hosszú távon azonban nem ezek jelentik a legsúlyosabb problémát, hanem egyértelműen a demográfiai helyzet.
Már tízmillió alatt járunk, s fogyásunk üteme gyorsul. Ez persze sokaknak nem jelent problémát, hiszen a balliberális világnézet szerint minden ember egyenlő, így tök mindegy, hogy a Nagyalföldön vagy Tatabányán magyarul beszélnek, vagy esetleg perzsául, mongolul, atayalul. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a világ sokszínűen szép, s ehhez a magyarok is hozzátehetik a maguk kis színfoltját. Ha ők nem lennének, akkor a világ egy picit szegényebb lenne – ezért kell fennmaradniuk. Ahogy ne haljanak ki a románok, franciák, szlovákok, s horribile dictu a zsidók és cigányok se.
Csakhogy életben maradási kilátásaink borzalmasak, ugyanis nem csinálunk elég gyereket. Ha nem tetszik a fenti, idealisztikus megközelítés, akkor nyers gazdasági számításokkal is igazolni lehet, hogy több magyar gyerekre van szükség. Az ő befizetésükből lesz majd nyugdíjunk: a magyar nyugdíjrendszer, amíg világ a világ, megmarad a felosztó-kirovó szisztéma mellett, a tőkefedezeti jellegű részét – amely amúgy is nevetséges töredéke volt az egésznek – épp most szüntették meg (na jó, függesztették fel). És hiába teszünk félre magánúton pénzt, a kihalófélben lévő nyugati világban a megtakarítások szart se fognak érni, hiszen nem lesz mögöttük gazdasági teljesítmény. Egy államkötvény/részvény addig ér valamit, amíg az azt kiadó ország/vállalat működik – ha ezek ki/behalnak, értékpapírjaik legfeljebb papírrepülő-hajtogatásra jók. Szóval akár a szívünkre, akár az eszünkre hallgatunk – a farkunkról már nem is beszélve –, gyereket kell csinálnunk.
Ha nem tesszük, akkor úgy járunk, mint a pandák, akik klasszikus evolúciós zsákutcaként már arra is lusták, így mesterségesen kell fenntartani a fajukat. Ez az opció azonban nem föltétlenül szerencsés: egyrészt marha kellemetlen lehet, ha az embert fehér ruhás kínai zoológusok kergetik egy karnyi vastagságú fecskendővel az őserdőben, másrészt mivel a magyar ember sokkal kevésbé cuki, mint egy bambuszevő maci, nem is biztos, hogy bárki szívesen foglalkozna a megmentésével. Még a kínaiak sem.
Ráadásul az utolsó órában járunk: a Ratkó-nemzedék gyerekeinek gyerekei most élik utolsó termékeny éveiket, ha ők nem vállalnak be (még) egy-két kisklambót, akkor lehúzhatjuk magunkat a klotyón.
***
Szóval muszáj fajfenntartanunk, sőt ennek elősegítése az államnak is kötelessége. A közösség ugyanis nemcsak a jelen pillanatban itt élők összességét jelenti, hanem normális esetben időben is kiterjed, a múltra és a jövőre is. Az, hogy X-nek és Y-nak hány gyereke van, az X és Y magánügye. Az azonban, hogy a több millió X és Y összességében mennyi gyereket vállal, abszolút közügy.
Persze egyértelmű, hogy az állam befolyása gyerekcsinálásügyileg erőteljesen korlátozott. Azt az esetet leszámítva, hogy Orbán Viktor személyesen végiglátogatja a feleségeinket – ezt mondjuk nem ajánljuk, mert simán levágjuk neki egy recés és életlen vajkenő késsel –, az állam csupán annyit tehet, hogy ilyen- olyan úton megkönnyíti a gyerekvállalást. Azt' vagy betesszük, vagy nem, ez már nem az államon múlik.
A megkönnyítésnek, ösztönzésnek több fajtája lehet: a kormány adhat közvetlenül lovettát, fejlesztheti az ellátórendszert, és hozhat olyan szabályokat, amelyek segítik a gyerekesek életét (pl. részmunkaidős foglalkoztatás támogatása). A gyakorlatban a legkülönbözőbb eszközöket együtt kell alkalmaznia, egyrészt bőkezűen, másrészt következetesen (nem módosítva naponta kétszer a szabályokat), harmadrészt hosszú távon. Ha mindezeket sikerül a lehető legügyesebben kombinálni, az sem garantálja a sikert; ha azonban egy kormány meg sem próbálja, akkor bőven rászolgál mind a jelenkor, mind az utókor legmélyebb megvetésére.
***
A Fidesz-kormány a választások óta ideje jelentős részében semmit sem vagy hülyeségeket beszélt és csinált, most azonban hozott egy üdvözlendő döntést. A gyerekek utáni adókedvezmény (újbóli) bevezetése igencsak kúl dolog.
Az ügy némileg elsikkadt, mivel a médiát sokkal jobban érdekelte a különböző multikra kivetett – valóban az ukrán pénzbehajtók módszereit idéző – különadó, mint pár millió gyerekes család helyzete. A pártok pedig mással vannak elfoglalva. Az MSZP Gyurcsány Ferencet próbálja visszatuszkolni a palackba, a Jobbikot leköti a fokozódó nemzetközi helyzet a gázai övezetben, az LMP pedig még mindig azon tűnődik, hogy ki is ő. Biztosak lehetünk azonban benne, hogy hamarosan mindenki észbe kap, és az egész ballib média a gyerekkedvezmény miatt fog sikongatni.
Nézzük a lényeget! A személyi jövedelemadó rendszerét jelentősen átalakítják, jön az egykulcsos adó; néhányan rosszul járnak, sokaknak nem változik jelentősen a helyzetük, néhányan pedig nyernek az ügyön. Akik biztos a nyertesek között lesznek, azok a több gyereket vállaló, bejelentett jövedelemmel rendelkező középosztálybeliek. A nettó jövedelmek ugyanis így változnak:
(Forrás: Vastagbőr/Napi Gazdaság)
A számok úgy jönnek ki, hogy egy és két gyerek esetén fejenként havi 62500 forint, három és több gyerek esetén fejenként havi 206250 forint levonható az adóalapból. Ez azt jelenti, hogy az egy- és kétgyerekeseknél havonta gyerekenként maximum 10 ezer forint, három- és többgyerekeseknél gyerekenként havi maximum 33 ezer forint plusz marad a családi kasszában. Egy átlagos, 200 ezer forint bruttó keresetű ember 138 ezret kapott kézhez eddig, akár 0, akár 1, akár 2 gyereke volt. Ha 3 gyereket vállalt, akkor 150 ezer jutott el hozzá a béréből. Most 0 gyerek esetén a nettója 134 ezerre csökken; 1 gyereknél viszont 144 ezerre, 2 gyereknél 154 ezerre, 3 gyereknél 166 ezerre nő. Ezek a növekmények persze nem valami hatalmas összegek, ha figyelembe vesszük, hogy mennyibe kerül egy csomag pelenka vagy egy átkozott Bogyó és Babóca. Annyira azonban nem is elenyészőek, hogy csak lesajnálóan legyintsünk – mondjuk úgy, kezdetnek nem rosszak. Ha hasonló szellemiségű intézkedések sora születik a közeljövőben, akkor a kormány elmondhatja, hogy ő megtette a magáét.
***
A gyerekek után járó adókedvezményt előre láthatólag két irányból fogják támadni.
Az egyik a szingli-offenzíva lesz, úgy is mint miért bünteti az állam a gyermekteleneket? Ennek előhangja már a Vastagbőrön feltűnt, ahol az általunk amúgy szeretve tisztelt Zero kollega „Nincs gyereked? Akkor megszívtad!” című bejegyzésében rángatja le a leplet a fidesznyik ármányról.
Nos, itt büntetésről szó sincs, csak arról, hogy az állam kevesebbet vesz el azoktól, akik az állam – és a közösség, nemzet, a Magyarok, akármi – fennmaradásáról gondoskodnak. Az állam nem a gyermektelenek pénzét adja oda a gyerekeseknek, hanem az egyiktől többet, a másiktól kevesebbet vesz el. Ezzel hosszú távon a gyermektelenek érdekét is szolgálja, a már említett nyugdíjügy miatt. Inkább az eddigi helyzet volt abszurd, amelyben az állam nem közérdekként, hanem afféle költséges hobbiként tekintett a gyerekvállalásra, amelyet aprópénzzel (pl. családi pótlék) támogatott ugyan, de az értékét nem ismerte el. Az állami hozzáállás eddig ugyanaz volt a gyereket vállalókhoz, mint a mondjuk az értelmi fogyatékosokhoz, rokkantnyugdíjasokhoz, árvízkárosultakhoz.
Megjegyeznénk továbbá, hogy az SZJA mellett a gyerekesek is rengeteg másfajta adót (pl. ÁFA) és járulékot fizetnek, tehát korántsem arról van szó, hogy élősködnének a társadalmon. Bónuszként az adókedvezmény – megfelelő mennyiségű fizetés és gyerek esetén lényegében: SZJA-mentesség – hozzájárulhat néhány munkahely kifehérítéséhez. És mivel egy háromgyermekes középosztálybeli család tipikusan nem eljátékgépezi meg tök felesleges LV-táskákra költi a pénzt, hanem befekteti popsitörlőbe, nagy autóba (nem városi terepjáróba!), családi házba, angolórába, a plusz jövedelem visszaforgatódik a magyar – legális – gazdaságba. A munkaerőpiacról 5-10 évre kivonuló anya pedig utat nyit karrierépítésre koncentráló kollégái előtt, így rövid távon nekik is jót tesz. Egyébként meg gyerektelennek maradni egyáltalán nem kötelező: mi azt mondjuk, mindenki szerezzen magának nőt, csináljon neki gyereket, és akkor nincs miről rinyálni.
***
A másik támadási felület a szegény- és cigányellenesség lesz. „Az nem lehet, hogy az államnak az egyik gyerek fontosabb, mint a másik!” - már halljuk a kórust. „Orbán Viktor gyerekeit az állam havi 100 ezer forint adókedvezménnyel támogatja, míg a munkanélküli cigány házaspár gyerekét 0 forinttal!” „Rasszisták!”
Nos, ezt nyilván soha egyetlen felelős kormányzati szereplő nem fogja bevallani, de annak a megoldásnak, hogy segélyek helyett adókedvezményt kapnak a szülők, valóban van köze a cigánykérdéshez. A helyzet az ugyanis, hogy – bármilyen kegyetlen is ezt kimondani – tíz középosztálybeli családban született gyereken nyer a közösség; tíz cigánytelepen születetten viszont nem, sőt, veszít. Tény ugyanis, hogy ha Magyarországon valakinek a szülei jól képzettek, dolgoznak, és közepesen vagy jól keresnek, akkor ők is jól képzettek lesznek, dolgozni fognak, és közepesen vagy jól fognak keresni. Akinek iskolázatlan munkanélküli alkoholisták a szülei, azok maguk is iskolázatlan munkanélküli alkoholisták lesznek – természetesen tisztelet a kivételnek. Ha az iskolázatlan munkanélküli, alkoholista szülők tíz gyereket szülnek, akkor a végeredmény tíz iskolázatlan munkanélküli alkoholista lesz. Ennek egyébként nem lenne muszáj így lennie, a skandináv országokban például alig számít a karrierkilátásokban a családi háttér, de nálunk más a helyzet – a legballibebb kormányok sem tettek ugyanis lófaszt sem azért, hogy a családi meghatározottság csökkenjen. Márpedig a nyomort nem érdemes dotálni, mert úgyis csak nyomort szül – azokat érdemes szülésre ösztönözni, akik képesek tisztességesen felnevelni a saját gyereküket. Ha valami bebizonyosodott az elmúlt húsz évben, az az, hogy a gyerekszülés mennyiségi alapú támogatása az égvilágon semmit nem old meg. Ezt mondjuk a kormányszóvivő lehetőleg ne fogalmazza így meg, de mi mondjuk ki nyugodtan: ideje átállni a minőségi szemléletre. Aki ez ellen tiltakozik, azt tárt karokkal várja Tiszavasvári.
Ráadásul a dolognak nincs etnikai jellege: egy jól kereső, gyerekes muzsikus cigány jól fog járni az új adórendszerrel, egy segélyen tengődő, négy elemit végzett magyar pedig nem (különösebben rosszul se). Nyilván számarányához képest a cigányság alacsony arányban jut majd pluszjövedelemhez az adókedvezmény révén, de a cigányok helyzetének jelentős javítására nem az SZJA-táblázat, és nem is a közvetlen segély a megfelelő eszköz.
***
A gyerekek utáni adókedvezmény bevezetése tehát jó dolog, talán a legjobb, amit eddig a kormány tett. Természetesen azonban ez még nem elég: számtalan feladat vár még a Viktátorékra ez ügyben, a bölcsödei férőhelyek bővítésétől kezdve a részmunkaidős és munkahelymegosztásos foglalkoztatás ösztönzésén keresztül a szülészeti osztályok humánusabbá tételéig. Mindez sok pénzbe fog kerülni, és jelentős politikai kockázattal jár: a nyugdíjasok és egyéb járadékos rétegek önzőbbik részét könnyen a kormány ellen lehet fordítani, ha mondjuk sikerül a fejekben a nyugdíjemelés elmaradását összekötni a gazdagok gyerekeinek nyújtott kedvezményekkel. És ne legyenek illúzióink, lesznek, akik majd megpróbálkoznak vele. Ez azonban a kormányt, ha komolyan gondolja, hogy zavaros nyilatkozatok és preambulum-tervezetek megfogalmazgatásán kívül is csinálni akar valamit, nem szabad, hogy zavarja.
