Most nehéz ellenzéki radikálisnak lenni, amikor bő fél éven belül a Fidesz kétszer is megrakta a szocikat, mint a pótos ifát, amikor Pintér Sándort szájkosár nélkül vetik be a REND érdekében, amikor a kétharmados jobboldal különadókkal szopatja méghogy a tetű bankokat, de még a rohadt multikat is!

  Tisztességes radikáljobbos forradalmár ilyenkor profilt vált, vasalt ingben kimegy a finn-magyarra, visszafogottan tapsol (néha éljelnez), majd legfeljebb polgárian kávézik egyet a győzelem őszinte örömére.

  Nehéz évek állanak a Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt.

  Kismillióan elmondták már, hogy biz' mosódott a Jobbik arcéle, fél év parlamenti politizálás után tűnni látszik az egykori utcai balhéktól tüzelt erekció, sorra teljesülnek a párt szimbolikus követelései (vö. Trianon-emléknap). Utóbbi jelenséget egy percig sem tagadják; ahogy Vona Gábor megbeszélte Süveges Gergőékkel még augusztus végén: „Nem feltétlen kell, hogy mindig a pártlogika alapján működjenek a dolgok. […] „Mindent, ami a nemzet érdeke, meg fogunk szavazni, ez teljesen természetes!”, sőt, máskor: „Kívánom, hogy a Fidesz fogja is ki az összes szelet a vitorlánkból!” – Micsoda mondatok. Bizony, elvileg messze ez lehetne a legnormálisabb hozzáállás, amit csak államférfi produkálhat: célt (nem pártot) figyel, akár költségtérítést/választókerületi pótlékot is leszar, nemzetért konstruktívan együttműköd. (Wishfully: feleslegesen nem pofáz, idiótákat saját körből eltávolít.) Jól hangzik – viszont nem működik. Ha a kormánypárt túlmozgása miatt a fő vonalakon beüt a jobbikos témahiány, és nincs mit kihúzni a kalapból, akkor marad hát a körítés: nemzeti giccsek, protestpárti nosztalgia („bezzeg amikor még a barikádon álltunk!”), Hungaricán MC-ző Morvai Krisztina, meg az ingadozó minőségű heti parlamenti Novák Előd stand-up. Ez meg nagyjából annyi támogatót vonz, mint egy élelmesebb tengrista kisegyház.

  Szemléletes példa a párt helyzetére a Magyar Gárda leszálló ága is. A médiaáttörést meghozó szervezetnek sosem lett volna tömegbázisa egykor, ha nincs tényleg valódi igény a szerencsétlen, kritikán aluli közbiztonságtól frusztrált lakosságban egy ilyen emberkedő-sírgondozó szabadcsapatra. Az persze kezdettől alapvető probléma vele, hogy (ismerőstől tudom) a tagságába való bekerülésig vezető procedúránál még egy freemailes regisztráció is bonyolultabb és több személyességet kíván, így egyenes következmény a híg és – khm – igen vegyes közösség (utalás M. Nikolettre – a szerk.), de az is fix, hogy jó nagy részük a katonásdi ellenére egy M63-as sátrat sem tudna felállítani résmentesen. Az a két tény, hogy az utcai politizálás visszaszorult, valamint hogy parlamenti pártnak már hülyén áll a testvérhadsereg, elhozta a gárda kopását-fogyatkozását is. Igaz ez még akkor is, ha Ináncsi József főkapitány pár hete azt nyilatkozta a Kitartás.hu-nak, hogy „a Jobbik támogatja a Gárdát a továbbiakban is és a Gárda melletti kiállás nem is volt soha kérdéses részükről”.

  Könnyebb lenne megtalálni a parlamentben is hosszú távon működőképes hangot, ha lenne rá valamennyire egységes elképzelés. Viszont úgy tűnik, nincs. Ahány jobbikos, annyi törésvonal: utcai harcosok és józan politikában gondolkodók, mozgalomhívők és intézményhívők, Novák Elődöt fikázó vidéki tagok és kuruc-drukkerek. Ráadásul a párt első- és másodvonalas médiája előszeretettel zsarolja radikális-módra saját embereit; simán elhangzanak olyan mondatok, hogy „a Kuruc.info efféle karakánságot vár el minden jobbikos politikustól, aki bármilyen lehetőséghez jut, s ha valamelyikük langyos semmittevéssel töltené ki mandátumát, kíméletlenül megírjuk”, vagy ott van a korábbi főkapitány, Kiss Róbert ígérete, miszerint a nem megfelelően működő jobbikosokat ő saját kezével fogja kirángatni a parlamenti padsorok közül. (De hol van ma már Kiss Róbert, ugye. És vajon kit rángat.)

  Az önkormányzati választásokkal újabb áttörés nem született, az ősz újabb lendületet nem hozott a Jobbik számára, pedig az elvárások még mindig nagyok a pártban. A pangás nem túl pozitív üzenet a jelenlegi vezetésről, bár egyelőre sem Vonának, sem más központi figurának nem látszik alternatívája a radikálisoknál. Viszont nem telt el egy hét, de a Kuruc máris támadja a Jobbik fővárosát, Tiszavasvárit, hiszen annak megválasztott polgármestere nem kíván rendvédelmi telepet létrehozni, sőt, a Magyar Gárda nélkül képzeli el a közbiztonság konszolidációját is.

*

  Végezetül kérem, hallgassunk meg két idézetet, majd gondolkodjunk el a bennük parallel felismerhető tanulságokon.

  Vona Gábor, pártelnök, 2010-ben: „A korábbi működési formát kell összeegyeztetnünk a parlamenti játékszabályok adta lehetőségekkel. Mi nem csak a kormány, a rendszer ellenzéke is vagyunk.”

  Nagy Feró, énekes, valamikor régen: „Amíg sikerünk van és a közönség ért minket, addig nincs baj. Ha már nem lesz sikerünk, és a közönség sem ért, akkor majd azt mondjuk, hogy igényes rockzenét játszunk.”