„Magnót dobtak Terézváros 23. választókörzetében az egyik urnába. A magnó folyamatosan játssza Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét. Mivel a törvény tiltja, hogy az urnát este 7-ig kinyissák, egy vastag anyaggal takarták le a dobozt, hogy tompítsák a felvétel hangját. Az eset kapcsán feljelentést tettek.”

  Na most képzeljük el:

- Jó napot kívánok, kisasszony, itt kell szavaznom?

(Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel.)

- Nem tudom, mutassa az értesítőjét!

(Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk.)

- Tavasszal, tetszik tudni, még nem ide kellett jönnöm.
 
(Ennyi tehetségünk van gyerekek.)

- Igen, emlékszem, de most jó helyen tetszik járni, elkérhetem a személyijét és a lakcímkártyát?

(Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt.)

- Hú, a jó életbe, ezt nagyon elkúrtam, otthon maradtak.

(Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.)

- Ne tessék nekem ezt beadni!

(Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.)

(Borízű férfihang hátulról:)

- Gabika, hagyjad csak szavazni a bácsit, ismerem én jól, a mi lépcsőházunkban lakik!

(Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót.)

- Jól van, tessék, itt vannak a lapok, ikszet tessék tenni, vagy keresztet.

(Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.)

- Köszönöm, aranyoskám!

(És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki.)

- Nincs mit.

(Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten.)

- István, figyeljen!

(Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.)

- Mondja, Gabika!

(Ja? Úgy én is tudok konzisztens lenni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert.)

- Ha kijött a bácsi, rakjunk már valamit arra a rohadt urnára.

(Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz.)

- Miért? Vegyük ki azt a hülye magnót és kész. Ütöm a száját annak a baromnak aki beledobta.

(Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem.)

- Nem lehet. Nem lehet belenyúlni hétig ebbe a szarba.

(És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni.)

- Akkor nincs mese, hallgatjuk még. Bár már mocskosul unom. Legalább a zakómat rádobom mindenesetre.

(Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe.)

  Alternatív változatok: Horthy Miklós vörös rongyos beszéde, Orbán Viktor „Ruszkik haza” monológja, Torgyán József féregirtó szónoklata, illetve Göncz Árpád 1992. október 23-án elmondott szavai.