Vannak magyar napjai Kolozsvárnak. Először. (Haha..!) Na de komolyan: mint az a tegnaptól 22-éig tartó I. Kolozsvári Magyar Napok programfüzetének jegyzetében is áll: a rendezvény valóban olyan, mintha egy nagyon-nagyon régi hagyományról volna szó. Mert hát tényleg: kit lepne meg, ha azt olvasná valahol, hogy XXIII. Kolozsvári Magyar Napok? Senkit. És mégis: ez az első. Fene érti, miért nem volt eddig.
Gergely Balázs főszervező azt mondja, az ötlet alig több mint féléves, a szervezés is csak tél végén kezdődhetett el. Ennek ellenére eddig minden flottul alakult, székelyföldi megyék és városi tanácsok is beszálltak támogatóként; tegnap meg is volt az első nap, mindenféle zökkenő nélkül. A szervezők azt mondják, a város lakosságának 80%-át kitevő románok részéről nem tartanak különösebb ellenérzéstől (bár hogy a Főtér északi részét miért pont ezekben a napokban kellett feltúrni, arra lennének tippek), a fesztivál mégiscsak a városé: hungarikumnak hungarikum, de nem magyar magánünnep. Ennek megfelelően találunk is a programban egyértelmű gesztusokat: tisztán román nyelvű irodalmi estet, vagy akár a Magyar Napok egyik igazi nagyágyúját: az István, a király főtéri vetítését, természetesen román feliratozással. Emellett persze kellett figyelni az apróságokra is: a Kolozsvári Magyar Napok hivatalos román címe Zilele Culturale Maghiare din Cluj - értjük ugye a különbséget és annak okát.
És egyáltalán: a dátumválasztás apropója is (Károly Róbert egy augusztus 19-én kelt oklevélben ruházta fel Kolozsvárt a városi jogokkal) inkább kötődik a városhoz magához, mint a magyarsághoz.
Ha a programokon végignézünk, nem egy múltba révedő összeállítást kapunk: a szervezők szerencsére túlléptek a népviselet-rókagomba-Mátyás-szobor-paradigmán: a kínálat igenis nagyon élő és nagyon mai. Ami a magyarországi fesztivállátogatók miatt is fontos (a programfüzetben ők külön kapnak egy keretes használati utasítást is a városhoz román szószedettel etc.), Kolozsvár (és mellette Erdély) ügyében ugyanis van némi tévedés a magyarországi köztudatban. Amely ugye nem nagyon értesült róla, hogy Erdélyben nemcsak bárányokat hajkurászó csavaros eszű székely bácsikák élnek - mi több: Kolozsvár Budapest mellett a Kárpát-medence egyetlen főváros-tudatú települése (nem akarjuk megbántani Pozsonyt, de nem közigazgatási értelemről beszélünk). De ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos programok takarékra lennének húzva: elég csak a gigantikus Szent István-napi Néptánctalálkozót említeni.
Hogy hagyomány lesz, az nem kérdés. Ahogy Gergely Balázs mondja: egy idő után szinte magától kezdett szerveződni az egész, mintha tényleg egy réges rég működő kulturális seregszemle sokadik stációjánál járnának. Na hát lehet, hogy így is van.
