Nincs ilyen rovatunk, de most az üzemi híradó szpíkerének maskaráját öltöttük magunkra. Ez a blog a Reakció-blog utódja, annak meg az Utolsó Figyelmeztetés a szülőanyja, mely az ősidőkben belső Fidelitas-kiadványként alapozott meg valamiféle, a mainstream jobboldali médiától elütő hangvételű, korosztályi zsurnalizmust. Közönségünk ugyan jelentősen bővült, de talán még olvasnak bennünket azok is, akiknek ezt olvasnia kell.

  Aki tudja, érti, aki érti, tudja, aki még most sem érti, meg fogja érteni, miért jönnek az alábbi sorok.

 Kitekintő: ez a kor már nem az a kor

  Sokan bízunk abban, hogy 2010. április 9-én végleg megpecsételődött a posztkommunizmus Magyarországon, annak minden hatalmi, erkölcsi, ideológiai eszközével és jellegzetességével együtt. A ’89-esek kormányra, az ex-MSZMP pedig a süllyesztőbe került, bebizonyosodott, hogy Magyarország nem fasizálódó félperiféria Európa seggelukán, hanem egy tisztes közép-európai állam, ahol működik a demokrácia, és a nem tetsző garnitúra helyett lehet mást választani. Ezzel rendben is volnánk, ez már a múlt, aminek eléréséért a legkülönfélébb szinteken tettek sokan, sokat. Fidelitasosok éppúgy, mint a Fidesz vezetői és így tovább azokig, akik a fagyban talpaltak a kopogtatókért. Vagyis sokak érzik magukénak a sikert, amiért várják jogos vagy annak érzett jussukat. Teljesen felesleges lenne álszenteskedni, a politika így működik Svédországtól az Egyesült Államokon át Csehországig. A kérdés mindig csak az, van-e kellő önmérséklet a régieket váltó újakban.

  A szavak szállnak a szélben, mint szabolcsi viharban a tetőcserép, ezért felidéznénk, mit is mondott a jobboldal politikai közösségének elsőszámú vezetője a választások éjszakáján: „(…) tudatában vagyunk annak, hogy a választás történelmi jelentőségű volt, s ha ez igaz, akkor a velünk szembeni elvárások is történelmi jelentőségűek (…) engedjétek meg nekem, hogy a legnagyobb öröm közepette is hadd legyen egy szigorú, szikár, és kemény mondatom. A választási győzelmet ki kell érdemelni. A kiérdemelt bizalmat meg kell tartani. Ezért akármilyen elsöprő fölénnyel is győztünk a mai napon, a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon.”

 Rongyrázó politikaközeli köcsögnek lenni ciki

  Miért idéztük ide ezeket a mondatokat? Hogy még inkább átérezze mindenki: a választók jogerős ítélete alapján a Zuschlagok, az Aratók és az Ujhelyik kora lejárt. Reményeink szerint ez már nem az a kor, ahol a politikaközeli huszonévesek az ötösbömössbe’ teljesítmény nélkül betehetik a hátsójukat, mert az jár. Ennek az embereket joggal irritáló korszaknak véget kell vetni, az ötösbömös' csak azért nem jár, mert valaki tétre, helyre, befutóra tökéletesen tippelt. Érzésünk szerint - mint annyi minden másban -, itt is cezúrára, valódi változásra van szükség. Nem azért, mert Orbán azt mondta, szerénység és alázat, és az Úr szavától varázsütésre kifordult a sarkából a világ. Hanem azért, mert mi mindannyian azt szerettük volna, ha a politikaközeli köcsögök korának egyszer vége lesz. Ez bizony 3 milliónál több választó akarata. Ugyanis ebben a 3 millió X-ben éppúgy benne van a posztkommunizmus erkölcsi nihilizmusának teljes elutasítása, mint az, hogy itt az idő a közterhek normalizálására.

 A mértéktartás mellénye senkire sem túl nagy

  Ebben a 3 millióban benne van az, hogy az elit minden rétegének minden áldott nap minden percében tudnia kell: együtt sírunk és együtt nevetünk, egy IMF-emlőn vegetáló, rossz foglalkoztatási mutatókkal, tömeges fiatal munkanélküliséggel, leszakadt cigányokkal, bedőlt devizahitelesekkel teli országban nincs helye a politikaközeli emberek rongyrázásának. Nem azért, mert a magyar irigy és dögöljön meg a szomszéd tehene. Hanem azért, mert egy ilyen országban a mértéktartás mindenkinek nagyon jól áll, abban mindenki fessül fest. A mértéktartás mellénye egyikünkre sem túl nagy.

  Egy szó, mint száz, az innen-onnan hallható jobbos suhanckodás az ötösbömössbe’ ugyanolyan visszataszító, ugyanúgy csípi mindenki szemét, ahogyan csípte a szemünket az, hogy Z. Jánosnak - igaz még szabadlábon -, az volt a legnagyobb problémája, vajon beletankolta-e az összes pályázati pénzt az 525-ösbe, vagy maradt még valami tízezercímletes apró a zsebében, amit odadobhat a Lados nevezetű táskacipelő csicskájának.

  Nemzedékünknek teljesítményével, kreativitásával, tettvágyával és munkabírásával kell bekerülnie a hírekbe. A jó ég mentsen bennünket és a reményeikkel a mi politikai közösségünket kitüntető választókat attól a Blikk címlapfotótól, ami az ötösbömössbe’ szétkokszozva feszítő fiatal jobbos hülyegyerek hulláját mutatja 25 centiméterről, miután magáról megfeledkezve 237 km/h-val szétdurrantotta valamelyik felüljáró betonoszlopát.

  2010-nek valódi fordulópontnak kell lennie. A régi reflexek, a régi viselkedésminták, a régi politikai rongyrázás kora lejárt. Akiket most felszippantott a politika, azoknak tudniuk kell: nem sarzsit, munkát kaptak, lehetőséget a bizonyításra. Munkát, ahol a közösségért kell dolgozni, ahol nem lehet az egyéni érdek és az ötösbömös’ az első.

  Szerénység és alázat - ha tisztában vagyunk a velünk szemben támasztott történelmi jelentőségű elvárásokkal, most még arc- és hitelvesztés nélkül le lehet parkírozni az ötöst apu garázsába.