Ismént felszínre törtek a magyar publicisztika mélystruktúráinak búvópatakjai, a hullámok élén a százalékok szarukeretes mesterével. Itt az idő!, itt az idő! kiabálja Bogár László, a neves közgazdász, miközben a B-oldalra tekeri az Orbán Viktor összes beszédei kazettáját.

  A metafizikai gazdaságtan professzora, a kalkulus Harry Pottere pennáját kirántva ismét harcba vonul, ki más, mint a folyószámlaegyenlegük tetején elégedetten pöffeszkedő-pöfékelő neoliberálisok, globálburzsoák, tőkeszipoly, westernmodernizáló karvalyok ellen. Az apropó pedig az Economist, a „globális véleményhatalom” pribékjének tavaly novemberi (!) cikke, amiben szemérmetlenül azt hazudják, hogy a külföldi tőke jót tett az országnak. Miközben mindannyian tudjuk, hogy nyolc éve tart az életerő és a pénz kiszivattyúzása a Globális Főközpontba. Marja-rágja kebelét.

  Bölcsességünket fitogtatandó, mi sem hiszünk feltétel nélkül a változásban mint olyanban. Erre számos, senkit nem érdeklő érvet tudunk felsorakoztatni, szorongassanak bár minket a történelem, bár a filozófia felől, mi inkább a megelőző verziószámú szoftverek fenségességéről, vagy a tegnapi újság gyönyörűségéről beszélünk. Most azonban másról van szó, mert Bogár szerint mégis változás kell, ebben - úgy véli - mindenki egyetért. De hogy mi az, azt nem tudja megmondani, mert a globális erőtér komplexumainak dinamikai centruma lakatot tesz a szájára. Igen, a kozmokrata SZDSZ, ez a rákos parazitoid-daganat nyomogatja a vezérlőtáblán az opcionális konstrukciókat, amivel hajdan létrehozta a politikailag korrekt rendszerváltást.

  Élve a technológiai újításokkal, regisztráltunk az Economist internetes webmagazinjára, ahol megkerestük az idézett írást. Te Laci, mondja a bennünk élő Bayer Zsolt, hogy van az (s most gonosz fordulattal élünk), hogy olyan fordítási hibákat tetszik véteni, hogy a „foreign investment helped catapult central Europe to prosperity”-ből „a beáramló külföldi tőke a jólétbe katapultálta Közép-Európa országait” lesz? Az Economist hivatkozásai (ORTT, Suez, gyöngyösi gumigyár) persze inkább azt tükrözik, hogy mit gondolnak rólunk valahol nagyon messze a globálmonitor mögött, de azért vegyük már észre, hogy Molnár Oszkár miatt azért ragadhatott globálklaviatúrát a globálzsurnaliszta, mert az a tökkelütött tényleg azt mondta, amit. Bizonyítvány, bizonyítvány, de sok mindent bizonyítsz rám.

  S hogy eggyel tovább lépjünk, Bogár a következőket írja: „A The Economist szerint a külföldi tőke beáramlása felgyorsította a gazdasági növekedést, növelte a foglalkoztatást és a reálbéreket.” Lehet, hogy mi rendelkezünk szelektív angoltudással, vagy a globálradír dolgozott, de ezt a szövegrészt sehol sem találtuk az Economist írásában. Szerzőnk csak nem költött hozzá a tekintélyes újság cikkéhez?

  Bogár gyorsan kerít ehhez egy tesztelendő egyszerű hipotézist a növés és a tőke antagonizmusáról: ha jön a tőke, növünk, ha nem jön, nem növünk. Majd jól bebizonyítja, hogy hiába jön csőstül a tőke, nem növünk. Persze a helytartók (SZDSZ) a hibásak, mert a nyakunkra hozták az országdúlókat, de az már nem fordulhat elő Bogár fekete-fehér meséjében, hogy a lokálelit nem ezért felelős, hanem mert egyszerűen elkúrta. Amúgy meg a szocializmusban volt fasza, akkor ment magunktól minden: munkahelyek teremtődtek, nem megszűntek, vasárnapról vasárnapra nőtt a rántottszelet kerülete. Összességében, „egy nyilvánvalóan rossz rendszerből sikerült átmenni egy még rosszabba.”

  Laci, ne már.

  „Bogár László 1978 és 1989 között tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1987-ben bekapcsolódott a Magyar Demokrata Fórum tevékenységébe, a lakiteleki alapítók egyike. 1988 szeptemberétõl tagja az MDF-nek, részt vett a párt gazdasági programjának kidolgozásában. Az 1990. évi országgyûlési választásokon az MDF Borsod-Abaúj-Zemplén megyei listavezetõjeként került be a parlamentbe. 1990. május 24-tõl 1994. júniusig a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára volt.”

  A Megoldás pedig, hiába volt szó eddig majdnem kizárólag a gazdaságról (s egy marxista számára minden probléma alapvetően gazdasági): nemzetstratégia kell, mi más.

  Azaz?